Tévhitek a zsidó nőkről: igénytelen vagy szerény?

A zsidó nő egyszerre őriz hagyományt és formál modernséget, a határvonal pedig gyakran nem ott húzódik, ahol elsőre gondolnánk.

Sokan gondolják úgy, hogy a szerénység a külcsín megtagadásával jár. Hogy akinek fontos a szemérem, annak le kell mondania a szépségről, az igényességről, az ápoltságról. A zsidó hagyomány szerint ez tévedés. A szemérmesség nem arról szól, hogy valaki „láthatatlanná” válik, hanem arról, hogy tudatosan eldönti, mit és kinek mutat meg magából. A paróka ennek éppen az eszköze, nem pedig akadálya.

Miért hordanak a zsidó nők parókát?

Egy beszélgetés során egy antropológus ironikusan megjegyezte: milyen különös, hogy az istenfélő zsidó nők akiknek a hagyomány szerint el kell takarniuk a hajukat, ma sokszor parókát hordanak. Hiszen a paróka gyakran még szebb, mint a saját haj. Akkor nem ellentétes ez az egész az eredeti céllal?

Az első hallásra logikusnak tűnő felvetés mögött azonban egy alapvető tévedés húzódik. A szerénység nem azonos az igénytelenséggel. A szemérem nem azt jelenti, hogy ne legyünk szépek, sőt! A zsidóság szerint a szépség isteni ajándék, amit gondozni, ápolni kell. A haj eltakarása nem a szépség ellen szól.

Egy nő, aki eltakarja a haját akár kendővel, akár kalappal, akár parókával a következőt üzeni: „Látszom, de nem vagyok elérhető. A hajam, ami a nőiességem egyik leglátványosabb része, nem az idegen szemeknek szól.”

A modern parókák valóban annyira természetes hatásúak lehetnek, hogy elsőre fel sem tűnik, hogy fedett hajról van szó. De épp ez a lényeg: a nő tudja, hogy amit mások látnak, az nem a valóság, hanem egy választott réteg. Egy olyan külső, amit ő irányít, és amin keresztül megtartja a saját intimitását.

A paróka ehetővé teszi, hogy a nő méltósággal, saját választása szerint maradjon szemérmes, miközben önmagához is hű marad.