A Lubavicsi Rebbe mély tiszteletet tanúsított a nők iránt. Egyénként, egyenrangú partnerként bánt velük. A nőket is küldöttnek tekintette és nem csupán a küldöttek feleségének. Arra bátorította a nőket, hogy a micvákat ne kötelességből, hanem belső meggyőződésből teljesítsék. A paróka viselését is e küldetés részeként értelmezte, és hangsúlyozta: a külső szépség és a belső béke nem ellentétek, hanem egymást erősítő értékek.
Egy olyan korban, amikor a vallásos identitás nyilvános megjelenítése szégyenérzettel és társadalmi nyomással párosult, a Rebbe egy újfajta bátorságot épített a vallásos életbe: nem szabad elrejteni a származást, igenis meg kell mutatni, hogy miben hiszünk. A paróka ebben is nagy szerepet kapott.
Az 1950-es évek elején, a Lubavicsi mozgalom amerikai jelenléte még elég kicsi volt. A Chábád-fiatalok gyakran olyan amerikai ortodox családokból választottak házastársat, ahol a hajfedés micvája már alig élt. A szovjet üldöztetésből érkezett nők között sem volt feltétlenül magától értetődő ez a hagyomány, hiszen a kommunista elnyomás idején az ilyen vallásgyakorlás sokszor teljesen elhalt.
Mit mond a háláchá?
Ezzel az örökséggel szemben a Rebbe világos, következetes álláspontot képviselt: a hajfedés nem archaikus szokás, hanem kötelező előírás, a háláchá világos követelménye. Levelében, beszédeiben és nyilvános tanításai során újra és újra hangsúlyozta ezt. A Rebbe jól ismerte az amerikai társadalmi és pszichológiai realitásokat. Tudta, hogy a kendő viselése sok nő számára esztétikai, gyakorlati és társadalmi akadályokba ütközik. A Rebbe nem akarta, hogy ezek az akadályok eltántorítsanak bárkit is a micva teljesítésétől. A paróka viselését ezért nem csupán engedélyezte, hanem egyenesen buzdított rá, az esztétikát a micva szentségének szolgálatába állítva.
A Rebbe álláspontja azonban nem volt népszerű. Sok nő idegenkedett a parókától, mások pedig úgy vélték, hogy az túl feltűnő, túl „zsidós”. A Rebbe azonban nem hátrált meg. Egy 1954-es fárbrengen során nyíltan így szólt:
„Ha egy zsidó asszony az utcán parókát visel, máris meg lehet ismerni: itt egy vallásos zsidó nő. Nem kell hangosan kiáltani, hogy ‘vallásos vagyok’. De mitől is szégyelljük magunkat? Barátainktól? Miért lenne szégyen vallásosnak lenni?”
A kendővel szemben a parókát praktikusnak és pszichológiailag is erősebb elköteleződésnek tekintette. Míg a kendőt könnyedén le lehet venni egy társaságban, a parókát nem.
„Ha még Eisenhower elnök is lépne be a terembe, egy nő sem venné le a parókáját”
– mondta a Rebbe.
A nő boldogsága ugyanolyan fontos, mint amit képvisel
A Rebbe hajthatatlan volt, de sohasem érzéketlen. Mélyen értette, hogy egy nő megjelenése az identitásának szerves része. Ezért is mondta ki, amit akkoriban kevesen mertek volna: „a mai parókák gyakran szebbek, mint az eredeti haj.” Ezzel nem csupán engedélyt adott az esztétikumra, hanem legitimálta azt mint a micva teljesítésének szövetségesét.
A Rebbe nem csak szavakkal buzdított. Sokaknak anyagi segítséget is nyújtott paróka vásárlásához. A házasságkötés előtt álló párokat arra buzdította, hogy a paróka legyen a menyasszony ruhatárának egyik legfontosabb darabja, mégpedig a legszebb, amit csak találhatnak. A Rebbe így nemcsak a hajfedés micváját újította meg, hanem a női önérzetet is megerősítette benne.
Egy asszony, 1956-ban ment el a Rebbéhez a házassága előtt. A Rebbe megkérdezte tőle, hogy mivel fogja eltakarni a haját esküvő után. Az asszony hezitált, mert nem részesítette előnyben a parókát, azonban ismerte a Rebbe hozzáállását is. Végül hosszas beszélgetés után úgy döntött, parókát vásárol és évekkel később belátta, hogy egy paróka célt szolgál, ráadásul nagyon fontosat:
„Idővel hozzászoktam, és nem volt többé idegen tőlem. Megértettem, hogy ezzel szerep példakép is vagyok, mellyel segítek a többi vallásos zsidó nőnek is. Azt hiszem, ez is része volt a Rebbe áldásának. Úgy éreztem magam mint egy gazda, aki a földet műveli. Ami a magam számára is kedvező volt, mások szolgálatába is állítottam.”
Ezt mondta a Zohár a fejfedésről
A paróka viselése kapcsán felmerülő teológiai kérdésekre sem filozófiai fejtegetésekkel válaszolt. Egy 1957-es tanításában egyszerűen és világosan fogalmazott:
„Nem minden micvára van emberi ésszel felfogható magyarázat. A véges ember nem értheti meg a végtelen Isten akaratát. Ám ha a Zohár azt mondja, hogy a hajfedés áldásokat hoz, fentről és lentről, gyermekeket és anyagi bőséget, akkor már ez is elég ok arra, hogy komolyan vegyük.”
A Rebbe sohasem kérte, hogy mindenki a Lubavics irányzatához csatlakozzon. De azt elvárta, hogy aki hallja szavait, fontolja meg őket, nemcsak magáért, hanem gyermekeiért, unokáiért, s a zsidó jövőért.
A paróka jelentősége
A paróka, mint micvaeszköz, nem csak hajat takar, hanem egy nő identitását, méltóságát és a zsidó jövő iránti felelősségét is kifejezi. A Rebbe számára ez a micva nem csupán jogi kérdés volt, hanem spirituális stratégia – áldások, védelem és szentség forrása egy otthonban.
„És legyenek áldottak fentről és lentről, gyermekekkel és unokákkal, vagyonban és egészségben – mindez egy asszony hajának takarása által.” – Zohár, a Rebbe kedvenc hivatkozása.
És valóban, mit kívánhatna többet egy zsidó család?
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.