A zsidó névben hol az apa, hol az anya neve szerepel, nem véletlenül. Más a szabály a hivatalos iratoknál, és más az imák bensőséges világában.
Azonosítás apai névvel
A zsidó jogban az apa nevének említése a pontos beazonosítást szolgálja. Házas- és válólevélben, jogügyleteknél, okiratokban a formula ez: a személy héber neve, majd ben (fia) / bát (lánya) és az apa neve (Sulchán Áruch, ÉH 129:9., 130:11.) következik. A vezetéknév – amely a zsidó világban történetileg újabb – változhat, az apai név viszont állandó. Gyakorlati oka is van, a közösségi szereplés hagyományosan a férfiakhoz kötődött (Tórához hívás stb.), ezért az apák neve a köztudatban jobban „forgott”. Ha az apa nem zsidó, elterjedt vélemény szerint az anya nevét használjuk (Dágul mérvává a SÁ-hoz 129:9.).
Imáinkban anyai névvel
Amikor valakiért imádkozunk – betegért, áldásért, irgalomért –, a szokás az anya nevével említeni az illetőt. Ennek forrása már a Bibliában felrémlik (Zsolt 86:16.), a Zohár pedig elvi indokot ad: az anyai kapcsolat kétséget kizáróan biztos, így „nem téveszti meg” a könyörgést (Zohár I. 84a). Ugyanígy találkozunk ezzel a Talmudban is (Sábxát 66b).
Közösségi áldásokban sok helyen az apai nevet említik
A tóraolvasásnál mondott Mi seberách áldásokban, amikor a családtagokért, jótevőkért kérünk áldást, gyakran az apai név hangzik el. Mivel ez nemcsak Isten felé mondott ima, hanem a jelenlévőknek szóló tiszteletadás is, ezért fontos az egyértelmű azonosítás (lásd: Sámuel imája – Zsidó imakönyv, 232. o.).
Sírkövek feliratainál különböző hagyományok érvényesek
A sírfeliratoknál a szokásvilág megoszlik. Haszid közösségekben jellemzően az apa nevét írják, az askenáz világ más részein – különösen Kelet-Európában – az anya nevét (Divré Torá 2:4., 8:49.; Böcél háchochmá 3:91., 5:151.; Nité Gávriél, Ávélut II. 66:6.). A magyarországi haszidoknál gyakran mindkettő felkerül, hogy „két szokásnak” is eleget tegyenek.
Mázkirnál és megemlékezéseknél a kettős hagyomány van érvényben
A mázkir (jizkor) imában is él a kettős gyakorlat (Nité Gávriél uo. 79:14.; Hácháná dörábá 35.). Chábád-körökben mégis az anyai név a szokás (Torát Menáchem, 60. k. 364. o.). Érdekesség a magyar hagyományból, hogy Bonyhádon a mázkirban az apai nevet mondták, viszont a halott emlékére tanult Misnánál, illetve más imákban az anyait (Dudáé hászáde 95. fej.). A szefárd gyakorlatnál az elhunyt apja nevét követheti a formula.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.