Már a Biblia idejében is az égi jelenségek, a Nap és a Hold mozgása szolgáltak alapul a zsidó időszámítás meghatározásához. Ezek alapján határozták meg, mikor kezdődik a nap, mikor jár le az óra, és hogyan épül fel a hónap és az év.
A zsidó időszámítás ősidők óta az égi jelenségekhez kötődik. A napok és az órák hossza az évszakokkal együtt változik attól függően, mikor van napnyugta, éjszaka beállta, hajnal vagy napkelte. A hónapok és az évek rendjét a Hold és a Nap ciklusai határozzák meg.
Tizenharmadik hónap a zsidó naptárban
Bár a hónapok a holdciklushoz igazodnak, mindig összhangban kell állniuk az évszakokkal, amelyek viszont a napévre épülnek. Ezért nevezzük a zsidó naptárt „hold-napszámítású” (héberül: luáh hásáná háluna-solarit). Mivel a napév 365 napos, a holdév pedig csak 354 nap, időnként szökőévet iktatunk be, amikor egy tizenharmadik hónapot is hozzáadunk az évhez, így biztosítva, hogy az ünnepek mindig a megfelelő évszakba essenek.
Történelmünk korai szakaszában a jeruzsálemi Szánhedrin (a Legfelsőbb Vallási Bíróság) volt megbízva azzal, hogy minden hónap kezdetét meghatározza, és a nap- és holdév közötti egyensúlyt fenntartsa. Ennek alapja a Hold újfázisának megfigyelése, valamint pontos csillagászati adatok és egyéb tényezők voltak.
A Szentély lerombolása utáni negyedik században azonban, amikor üldözések fenyegették a Szánhedrin működését, szükségessé vált egy állandó naptár bevezetése. Ez a naptár a Szánhedrin által őrzött titkos számítási rendszer alapján készült, és mind a mai napig ezt használják a zsidók világszerte az újholdak és az ünnepek kiszámítására.
Ez a rendszer a hold-napszámítás elvén nyugszik, de olyan szabályokat is alkalmaz, amelyek révén a csillagászat és a vallási előírások elképesztően pontos rendben egyesülnek.
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.