Elérkezett a zsidó év utolsó hónapja, elul. Legalábbis a napjainkban használt zsidó naptár ezt a hónapot tekinti utolsónak, és az új évet a következő hónaptól, tis­ritől számítja. A Tóra azonban tisri hónapra a hetedikként hivatkozik, elsőnek az egyiptomi kivonulás havát, niszánt tekinti.

A napok, hetek és hónapok vál­tozásának rendkívüli jelentő­sé­ge van a zsidó vallásban. A zsi­dó naptár a Hold járásán alap­szik: a hónapok az újholddal kezdődnek, amikor a Hold sar­lója a legkeskenyebb, és egy tel­jes holdciklusig tartanak, ami 29.5 napot jelent. Mivel azonban a holdév rövidebb, mint a napév, a pusztán Hold alapú naptár használata azt eredményezné, hogy néhány év alatt a nyári ünnepek télre, a téliek nyárra csúsznának. Ezért időnként (pontosabban 19 évenként hét alkalommal, vagyis 2-3 évente) beillesztenek egy plusz hónapot, a második ádárt, hogy ezzel korrigálják a csúszást.

Egészen a babilóniai-fogsá­gig mindössze négy hónapnak volt külön elnevezése. Ezek az áviv (ma niszán), ziv (ma ijár), ej­tánim (ma tisri) és bul (ma ches­ván). Sokszor azonban a többi hónaphoz hasonlóan ezekre is csak a sorszámukkal utal­tak.

A ma is használt hónapneve­ket a jeruzsálemi Talmud­ban ta­láljuk először (Ros Hásá­ná 1:2.) A lubavicsi Rebbe szerint Babi­ló­niából visszatérő őseink csak a hónapok nevének kon­cep­ció­ját hozták magukkal (más vé­le­mények szerint maguk az elnevezések is a babilóniai nyelv­ből származnak). Mi oka volt ennek a névváltoztatásnak?

A középkori bölcs, Nach­ma­nidész szerint ez Jirmijáhu pró­féciájával áll kapcsolatban: „Azért íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, és nem mondják többé [azok, akik esküdni akarnak]: él az Örökkévaló, aki fölhozta Izrael fiait Egyiptom országából, hanem: él az Örökkévaló, aki fölhozta Izrael fiait az észak országából [Babilóniából]…” Tehát mivel eredetileg a hónapokat az egyiptomi kivonulás idejétől számozták, így amikor egy-egy hónapot említett valaki, egyben megemlékezett a rabszolgaságból való megszabadulásra is, ami egy tórai parancsolat. Azzal, hogy a Ba­bilóniából hozott nevekkel ne­vezzük az év hónapjait arra em­lékszünk, hogy az Örökkévaló másodszor is megszabadított bennünket a rabságból.