Elul, a zsidó naptár utolsó hónapja, a megtérés és az önvizsgálat ideje, amely összeköti a mögöttünk álló évet a közelgő új esztendővel.
A zsidó naptár utolsó hónapja a lelki felkészülés, a bűnbánat és az irgalom időszaka. Minden nap megszólal a sófár, kiegészítjük imáinkat zsoltárokkal, és a hónap végén a szlichot imák során kérünk bocsánatot. Elul nemcsak a múlt hibáinak feltárására ad lehetőséget, hanem a közelség Istenhez való megtapasztalására is, amikor a Király „a mezőn van”, és mindenkihez szeretettel fordul.
A zsidó naptár utolsó hónapja: elul
Elul a zsidó naptár 12., egyben utolsó hónapja (niszántól számítva a hatodik hónap). A nagyünnepek, ros hásáná és jom kipur előtt állva ez a hónap köti össze a mögöttünk álló évet a közelgő új esztendővel. Ez az önvizsgálat ideje, amikor átgondoljuk, hol tartunk, és merre kellene haladnunk.
Elul minden napján (szombatot kivéve) megszólaltatjuk a sófárt, ami megtérésre szólít minket. Igyekszünk még többet adakozni, és kiegészítjük imáinkat a 27. zsoltárral. Végül a hónap utolsó napjaiban bűnbocsánatért imádkozunk a hajnali szlichot imákon. Ezért nevezik a hónapot a megtérés, az irgalom, vagy a megbocsátás havának.
Ezért elul a bűnbánat és megbocsátás ideje
Elul két bűnökkel és gyásszal terhes hónap, áv és támuz után köszönt ránk, melyben súlyos csapások érték a zsidó népet a bűneiért. Támuzban követte el Izrael népe az aranyborjú bűnét. Elul újholdján Mózes harmadszor is felment a Szináj-hegyre negyven napra. És jom kipurkor tért csak vissza a második két kőtáblával és az Örökkévaló teljes megbocsátásával.
Ez volt a harmadik útja a hegyre: először az első kőtáblákat vette át, másodszor bocsánatot kérni ment az aranyborjú bűnéért, harmadszor pedig a második kőtáblákat átvenni. Ezek a napok voltak azok, amikor Isten megbocsátást és irgalmat tanúsított Izrael népével szemben. Azóta ez az időszak az irgalom és a megbocsátás ideje, így különösen alkalmas a tsuvá, a megtérés gyakorlására.
Ám valami mást is rejt a zsidó naptár utolsó hónapjának neve
Az elul szó négy betűje megfelel az Énekek éneke egyik verse kezdőbetűinek: „Áni lödodi, völödodi li” „Én kedvesemé vagyok, és a kedvesem az enyém.”
Az Énekek éneke köztudottan az Örökkévaló és a zsidó nép kapcsolatát szimbolizálja. Így ez a mondat arról szól, hogy mikor mi Isten felé fordulunk, a vele való kapcsolatot keresve, ő viszonozza ezt irgalommal és megbocsátással.
Ez az a hónap, amikor „a Király a mezőn van”. Isten, a Királyok Királya ebben a hónapban van a legközelebb hozzánk, mindenki közeledhet felé és Ő mindenkihez szeretettel fordul.
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.