Egy nyitva hagyott imakönyv több, mint feledékenység. A zsidó hagyomány szerint a tisztelet mércéje.
Sokunk számára ismerős jelenet: a zsinagógai ima véget ér, a közösség lassan szétszéled, a padokon pedig ott maradnak a kinyitott imakönyvek. Apróságnak tűnik, mégis a zsidó vallásban mélyebb jelentést hordoz.
Több mint könyv: a tisztelet kérdése
Nem ritka, hogy az emberek ima után egyszerűen otthagyják nyitva az imakönyvüket. Ez azonban nem pusztán praktikus kérdés. A hagyomány szerint minden szent szöveg, nemcsak a Tóra-tekercs, hanem annak nyomtatott formája is tiszteletet érdemel.
Az Atyák bölcs tanításaiban olvasható gondolat szerint, aki tiszteli a Tórát, maga is tiszteletreméltóvá válik. Ez a tisztelet pedig a mindennapi gesztusokban mutatkozik meg: abban is, hogyan bánunk a könyveinkkel.
A nyitva hagyott zsidó könyv üzenete
A klasszikus források szerint nem illik nyitva hagyni egy könyvet, amikor távozunk. Olyan benyomást kelthet, mintha egyszerűen meguntuk volna, és félredobtuk. Ez a gesztus, még ha nem is szándékos tiszteletlenséget sugall.
A kabbalisztikus tanítások még tovább mennek: úgy tartják, hogy aki nyitva hagy egy szent könyvet, könnyebben elfelejti azt, amit tanult belőle. Vagyis a figyelmetlenség nemcsak külső, hanem belső következményekkel is járhat.
Mit lehet tenni, ha mégsem akarjuk becsukni?
A jó hír: nem feltétlenül kell minden alkalommal becsukni a könyvet. A hagyomány rugalmasabb, mint gondolnánk. Elég lehet egy apró jelzés is, például egy tárgyat helyezni a nyitott lapokra, ezzel mutatva, hogy a könyv fontos számunkra, és nem feledkeztünk meg róla.
Egyes helyeken erre egyszerű, hétköznapi eszközöket használnak: akár egy gyufásdoboz is megfelel. Más megoldásként egy kendővel is letakarhatjuk a könyvet, különösen praktikus, ha több kötet marad nyitva.
Mikor maradhat mégis nyitva?
A szabályok mögött mindig ott a józan ész. Ha csak rövid időre hagyjuk el a helyünket, például egy pillanatra kimegyünk, vagy a zsinagógán belül maradunk, akkor nem szükséges becsukni a könyvet. Ilyenkor a folytonosság megőrzése fontosabb, mint a formai szabály.
Érdekesség, hogy a hagyomány szerint elsősorban annak kell gondoskodnia a könyv „lezárásáról”, aki használta. Ha ez mégsem történik meg, más is megteheti, sőt, vannak, akik ilyenkor előbb beleolvasnak, mintegy „átvéve” a használatot.
Oberlander Báruch rabbi eredeti, forrásokkal ellátott írása ide kattintva olvasható.
A borítókép illusztráció. Fotó: Ilia YEFIMOVICH / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.