A Tízparancsolat talán nem is tíz, és hogy mégis miért hívjuk annak, az a zsidó és más hagyományok egyik legizgalmasabb kérdése.
Elsőre egyszerűnek tűnik: a Tízparancsolat tíz pontból áll. De ha közelebbről megnézzük a szöveget, gyorsan kiderül, hogy a helyzet jóval bonyolultabb, és a zsidó és más vallási hagyományok egészen eltérően válaszolják meg a kérdést.
A Tízparancsolat zsidó szemszögből
Van valami megnyugtató a „tíz” számában. Kerek, átlátható, könnyen megjegyezhető. Talán ezért is gondoljuk magától értetődőnek, hogy a Tízparancsolat valóban tíz különálló parancsot tartalmaz. Csakhogy ha fellapozzuk a szöveget, meglepő ellentmondásba ütközünk.
A Tóra szerint a Tízparancsolat 13 versből áll, mégis ha tematikusan vizsgáljuk mindössze kilenc jól elkülöníthető egységet találunk benne. Hol van tehát a tizedik?
Ez a látszólag apró szövegértelmezési probléma valójában sokkal mélyebbre vezet: különböző vallási hagyományok identitását, gondolkodásmódját és teológiai hangsúlyait tükrözi.
Egy szöveg, többféle olvasat
A Tóra eredeti szövege nem úgy néz ki, mint a ma ismert, tagolt Biblia. Nincsenek benne magánhangzók, írásjelek, sőt, a mondathatárok sem egyértelműek. A szöveget csupán szakaszokra, úgynevezett nyitott és zárt paragrafusokra bontották.
Ez már önmagában is kihívást jelent: hol kezdődik egy gondolat, és hol ér véget? Mi számít önálló parancsolatnak?
A zsinagógai felolvasásban ráadásul egy másik tagolást használnak, amely nem a versekhez, hanem a tematikus egységekhez igazodik. Ez a rendszer viszont, újra csupán kilenc fő egységet mutat.
Innen nézve a kérdés már nem is annyira naiv: ha csak kilenc téma van, hogyan lett belőle tíz parancsolat?
Katolikus, protestáns, zsidó: három válasz a Tízparancsolatra
A különböző vallási hagyományok eltérően oldják fel ezt az ellentmondást.
A katolikus értelmezés például a „Ne kívánd…” kezdetű részt kettéosztja. Külön parancsolattá válik a felebarát házastársának kívánása és külön a vagyontárgyaké. Így meglesz a tízes szám, még ha egyetlen versből is.
A protestáns hagyomány más utat választ: itt a bálványimádás tilalmát bontják ketté. A „Ne legyenek idegen isteneid” és a „Ne készíts faragott képet” külön parancsolatként jelenik meg, míg a „Ne kívánd…” egységes marad.
A zsidó értelmezés viszont egészen más irányból közelít. Itt az első mondat, „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened…” nem bevezetés, hanem maga az első parancsolat. Egy kijelentés, amely nem felszólít, hanem tényt közöl: Isten léte és uralma nem választás kérdése.
Ez a megközelítés különösen izgalmas, mert nem egy tiltást vagy cselekvést állít az első helyre, hanem egy alapállítást: a hitet mint kiindulópontot.
Parancs vagy kijelentés?
Felmerül a kérdés: hogyan lehet egy kijelentő mondat parancsolat?
A klasszikus magyarázat szerint éppen ez benne a lényeg. Nem arról van szó, hogy az ember eldöntheti, elfogadja-e Istent. A mondat azt hangsúlyozza: ez a valóság, függetlenül attól, hogy ki hogyan viszonyul hozzá.
Más szóval: nem választási lehetőség, hanem alapfeltétel.
Ez a gondolat egyébként szépen illeszkedik a Tóra más parancsolataihoz is, ahol gyakran találunk páros szerkezetet: egy tevőleges és egy tiltó előírást ugyanarról a témáról. A hit elfogadása és a bálványimádás tilalma például ilyen párt alkot.
A Tízparancsolat több mint számok játéka
A Tízparancsolat számozása tehát nem pusztán technikai kérdés. Sokkal inkább arról szól, hogyan gondolkodunk hitről, törvényről és erkölcsről.
A katolikus hangsúly a belső vágyak erkölcsi szabályozására kerül, a protestáns megközelítés a bálványimádás különböző formáit emeli ki, míg a zsidó hagyomány a hit alapvető tényével indít.
Ugyanaz a szöveg, három külön világkép.
Amikor újra megszólal a Szináj
A Tízparancsolat nemcsak tanulmányozás tárgya, hanem élő hagyomány. A zsidó ünnep, sávuot idején a felolvasása olyan, mintha a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás újra megtörténne.
Ez az élmény túlmutat a számokon és a tagoláson. Végső soron nem az a kérdés, hogy pontosan hány parancsolat van, hanem az, hogy mit kezdünk velük.
És talán éppen ez a Tízparancsolat igazi titka: nem a száma teszi jelentőssé, hanem az, hogy évezredek óta újra és újra értelmezzük.
Oberlander Báruch rabbi eredeti, forrásokkal ellátott cikke ide kattintva olvasható.
A borítóképen Rembrandt 1659-es festménye, Mózes a kőtáblákkal. Forrás: Wikipédia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.