Az köztudott, hogy a zsidó vallás, a zsidó értékrend egyik fundamentuma az irgalmasság, az egymásért való felelősségvállalás. A széles körben ismert Misna úgy fogalmaz, „Három dolgon áll a világ: a Tórán, az istenszolgálaton és a jócselekedeteken”, Bölcseink pedig úgy rendelkeznek, hogy a jócselekedet egyaránt vonatkozik az anyagi segítségre, a fizikai és a szóbeli segítségre is.

Ez a három fogalom az ember teljes életét átszövi, hiszen kötelességünk segíteni felebarátunkon akár anyagi javainkkal, tetteinkkel akár lelki támogatásunkkal. A tórai tanítás szerint: „Ne állj (tétlenül) felebarátod vére felett” (3Mózes 19:16.), melyet a Talmud úgy egészít ki, hogy a jócselekedet kiterjed nemcsak a pénz­adományra és nemcsak a még élő emberek irányába (értsd: halottak temetéséhez szükséges feladatok ellátása) (Babilóniai Talmud, Szukká traktátus 49b).

Az adományozás kötelességére számtalan helyen utal a Tóra:

„Nyitva tartsd kezedet előtte (a rászoruló előtt)” (5Mózes 15:8.), „és segítsd őt, az idegent, és a veled tartózkodót, hogy veled éljen” (3Mózes 25:35.) „Ha lesz közötted szűkölködő, testvéreid egyike, bármelyik kapudban, országodban, amelyet az Örökkévaló a te Istened ad neked, ne keményítsd meg a szívedet, és ne zárd be kezedet szűkölködő testvéred előtt. Hanem meg kell nyitnod kezedet számára” (5Mózes 15:7-8.)

Az egymás iránti felelősségvállalás ilyen hangsúlyos megjelenése a zsidó ember mindennapjaiban nagyban hozzájárult a zsidó nép fennmaradásához az évezredek során és megalapozta a méltán híres „zsidó összetartást”, mely példaértékű minden nép számára és méltán irigyelt sokak által.

A felelõsségvállalás intézményrendszere

Egymás segítése, az elesettek gyámolítása, a szegények, árvák, özvegyek és rászoruló támogatása, a betegek szükségleteinek biztosítása egyéni szinten ugyanúgy köti a zsidó embert, mint a közösséget általában, akár szervezett formában.

Történelmünk során mindig a zsidó intézményrendszer szerves részeit képezték a különböző segélyszervezetek, alapok és egyletek, éljünk bárhol a világon, legyen szó akármekkora közösségről, akár a Szentföldön, akár a diaszpórában. A szervezett segítő alapok, központok több fajtája is elterjedt volt és elterjedt ma is a világban. Az ilyen szervezeteket sokszor a közösség saját felismerésből hitközségi adókból alapította és finanszírozta, azonban számos olyan eset is előfordult, amikor egy jómódú ember állt egy nemes cél vagy ügy mellé.

Az adomány helyének kiválasztása

A Tóra előírja, hogy az ember jövedelmének legalább egy tizedét fordítsa nemes célra, adományra. Ennek az ősi törvénynek eredetét Jákob Ézsau haragja előli menekülésekor tett ígéretéből ismerjük:

„Ha velem lesz Isten és vigyáz rám az úton, amelyen járok és ad nekem kenyeret enni és ruhát felölteni, akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, melyet oszlopkőnek állítottam fel, Isten háza lesz és mindenből, amit adsz nekem tizedet adok” (1Mózes 28:21-22.)

Természetesen a jövedelmünk tizedének nemes célra fordításának számtalan módja lehet és minden esetben magunk választhatjuk ki a célt, legyen ez valamilyen zsidó intézmény, iskola, zsinagóga vagy akár rászoruló magányszemély támogatása. A kiválasztás priorizálásának hagyományos szempontja a tőlünk kifelé szélesedő célok, azaz előnyt élveznek az ember saját közösségének intézményei például egy távoli üggyel szemben, ugyanakkor a Szentföldi ügyek, iskolák, jesivák támogatása szintén kiemelkedően fontos.

Amikor nehéz adni

Természetesen a gazdasági nehézségek, mint ezt a közelmúltban sajnos oly széles körben megtapasztalhattuk, erősen megtépázhatják az adakozókedvet, ugyanakkor a zsidó közösségeken belül ez valószínűleg kevésbé igaz. A zsidóság az adományra szánt 10%-kal kapcsolatban ugyanis akként vélekedik, hogy az ember vagyona, keresete, munkájának gyümölcse Istentől származik, így magunknak is kötelességünk a jót, melyet kaptunk, továbbadnunk mások számára. A (legalább) 10% pedig, melyet adományként adunk tovább, mivel tórai kötelezettséget teljesítünk, olyan mintha eleve nem is a mienk lett volna, így azt felhasználni más célra nemcsak kötelességünk elmulasztása volna, de eltulajdonítása is annak ami nem a mienk.

A lubavicsi Rebbe egy levélben 1953. július 19-én, az alábbiakat írta egy embernek, aki kérdéssel fordult hozzá a gazdasági nehézségek esetén történő adományozás fontosságával kapcsolatban:

„Minden bizonnyal akként kell erre (a gazdasági nehézségre) tekinteni, mint Isten egyfajta tesztjére. Annak dacára, hogy (Isten) tudja, hogy a zsidó ember szíve nyitott a Tóra és a parancsolatok irányába, (Isten) próbatétel elé állít bennünket, hogy a kétkedő (a zsidó irgalmasság erejében) nem hívő égi angyaloknak példát mutasson.

Isten azt mondja nekik: Lássátok, annak ellenére, hogy a gazdasági nehézségek a cedáká (adomány) visszaesését mutatják, itt van egy bölcs zsidó, aki felismeri, hogy mindez egy próbatétel. És mikor helyt állt a próbatételben – és felismerte a mögötte rejlő igazi szándékot – nemcsak, hogy visszatér korábbi jövedelme, de az a korábbinál még több és gazdagabb lesz” (Igrot Kodes 7. kötet, 337. oldal)

Az adományozás tehát nem hogy nem rövidíti meg az ember vagyonát, de pont a fordítottja történik, az adományra fordított összeg sokszorosa jut majd vissza hozzánk ilyen vagy olyan formában. Erről beszél a bibilai Ézsaiás is: „és lesz az adományadás békévé” (Ézsaiás 22:17.).

Ezen felül pedig Isten ígérete, hogy aki irgalmas azon Ő maga is megkönyörül, ahogy a Tóra fogalmaz: „és adok neked irgalmat és megkönyörülök rajtad és megsokasítalak” (5Mózes 13:18.)

Célok és intézmények

Számos intézmény és segélyszervezet támogatását érdemes fontolóra venni. Hasonló intézmények már ősidők óta voltak, ilyen vagy olyan formában, melyeknek „örökösei” ma is léteznek a világ minden pontján, így hazánkban is. Zsidó iskolák, jesivák, idősotthonok, korházak, betegállátással kapcsolatos szervezetek ősidők óta kedvezményezettjei a segítségnyújtásnak, mű­ködésük támogatása a közösség fenn­maradásának fontos záloga.

A segítségnyújtás persze egyéni szinten is dicséretes, hiszen sok rászoruló nincs feltétlenül kapcsolatban semmilyen szervezettel.

Vannak olyan szervezetek is, amelyek, ha nem is egyedül a zsidó világra jellemzők, de talán ott a legismertebbek. Ilyenek az árva vagy szegény fiatalok kiházasítását segítő egyletek, melyek nem csak a különböző háborúk után voltak sajnos nagyon elfoglaltak, de eredetük ősi időkre vezethető vissza és mind a mai napig működnek minden nagyobb zsidó közösségben.

Szintén a zsidó világ egyik legismertebb segélyszervezeti formája a gemách (a héber gmilut chászádim, azaz jócselekedet kifejezés

kezdőbetűiből) amely bár általános fogalom lehet minden segélyszervezetre, mégis leggyakrabban olyan intézményekre használják, melyek különböző használati tárgyakat (a babakocsitól az esküvői sátorig) adnak kölcsön ingyenesen olyanoknak akiknek szük­ségük van ezekre. Ilyen gemáchok lényegében minden közösségben vannak akár a legkisebbekben is, az azokban tevékenykedők legtöbbször önkéntes alapon intézik a szervezet ügyeit.

A segítségnyújtás formái

A különböző nemes célokra történő adományozás korántsem merí­ti ki az egymás iránti felelősség kö­te­le­zettségét. Egyrészről azért, mert jö­vedelmünk tíz százalékának jótékony célra való fordítása az elő­írt minimum, másrészről pedig se­gítséget nem csak pénzzel lehet nyújtani.

A közösségi feladatok ellátása, a közösség érdekében végzett munka nem csupán nemes feladat, de a zsidó ember mindennapjainak része.

Az olyan feladatok, mint a zsinagógák, közösségi intézmények ügyeinek intézése vagy az önkéntesség más formái elengedhetetlen alapjai minden társadalmi csoportnak. A feladat méltóságát és fontosságát jelzi az a tény is, hogy szombat délelőtti imánk részét képezi egy kifejezetten a közösség feladatait ellátókért elmondott könyörgés:

„Azokat is, akik imaházakat állítanak fel, azokat akik ott imádkoznak, akik világításról gondoskodnak, bort adnak a Kidusra és Hávdálára, eledelt az átutazóknak, és adományt a szegényeknek, és mindenkit, aki hűségesen foglalkozik a közügyekkel! A Szent, az áldott, adja meg jutalmukat…” (Szombat reggeli ima, Sámuel imája 236. old.)

A közügyek ellátásában való segítség tehát nem csak felér az anyagi támogatással, de lehetőséget nyújt azok számára is, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy a kötelező adományokon túl többet nyújtsanak.

Az adományozásra rá lehet szokni

Közismert, hogy az ember, ha gyakran csinál valamit az előbb-utóbb életének szerves részévé válik. Tudták ezt Bölcseink is, amikor úgy rendelkeztek, hogy az ember, amikor pénzt ad, inkább többször adjon kevesebbet, mint egyszerre sokat, mintegy rászoktatva ezzel a kezét a segítségnyújtásra. Ennek a gyakorlatnak elsajátítását segíti például az adománygyűjtő dobozok elhelyezése intézményekben, de a saját otthonunkban is. Minden zsidó otthonban legyen tehát megtalálható egy adománygyűjtő doboz (cödókó puske) ahova rendszeresen dobunk be valamekkora összeget, ez lehet aprópénz is, rászoktatva magunkat a folyamatos adományozásra. A zsidó lányok és asszonyok a szombati gyertyák meggyújtása előtt különös figyelmet szoktak fordítani erre a szokásra.

Az egyén felelõssége

Egy közösség fennmaradása annak tagjain múlik. A közösség akkor tud gondot viselni tagjai iránt, ha a tagok, akik éppen nem szűkölködnek, gondoskodnak társaikról. Ez az a kollektív felelősségvállalás, mely a zsidó népet átsegítette az elmúlt századok nehezebb óráiban is.

Érdemes alulról építkezni és a se­gítségnyújtást, az adományozást köz­vetlen környezetünkben napi gya­korlattá tenni. Számtalan zsidó (és nem csak zsidó) szervezet várja az önkénteseket illetve adományain­kat. Jövedelmünk tizedét igyekezzünk tehát nemes célra fordítani, gye­rekeinket az adományozás és a se­gítségnyújtás rutinjára rászoktatni.

A különböző zsidó közösségek számos szervezetet tartanak fenn, melyek nem csak pénzbeli adományunkat, de fizikai segítségünket is várják, érdemes megfontolni egyik vagy másik szervezet munkájának segítését.

 

Célok, amikre a közösségünkön belül adakozhat

  • CEDEK Szeretetszolgálat

    Rászorulók támogatása

    (tárgyadományok pénzadomány, önkéntes munka)

  • Bét Menáchem Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde, valamint a Maimonidész Gimnázium

    működtetése, rászoruló gyerekek iskoláztatása

  • Chábád Lubavics Oktatási és Nevelési Alapítvány: felnőttoktatás, vallási programok, könyv- és lapkiadás az ismeretterjesztésért

  • Holokauszt túlélők gondozása

    az Olajág Otthonokban

  • Zsinagógák felújítása,

    karbantartása és működtetése

 Megyeri András Jonatán írása

 

 

A cikk az Egység magazin 94. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.