Ezért lett Kleinből Kiss, a Kohnból pedig Csobádi. Zsidó családnevek szokásai háztartásonként.
A 18–19. században a magyarországi zsidóság életét németesítő és később magyarosító hullámok formálták, amelyek egyszerre őriztek identitást és igazodtak a kor társadalmi elvárásaihoz. Voltak, akik hűek maradt a régi zsidó családnevek hangzásához, mások pedig egészen új, sokszor szimbolikus vagy származási helyükre utaló neveket választottak.
Német zsidó családnevek
II. József császár és magyar király egy 1787-ben kelt rendelete szerint a monarchiában élő zsidó embereknek német vezetéknevet kellett választaniuk, melyet utána állandóan és változatlanul kellett viselniük.
Az uralkodó döntésének nem titkolt célja volt, az országban élő zsidók elnémetesítése. A terve azonban nem vált be, hiszen a Magyarországon élő zsidók mind erősebb és erősebb magyar identitással rendelkeztek. Ne feledjük el, hogy több zsinagógában előbb volt magyar nyelvű beszéd, mint a legtöbb keresztény templomban, ahol még a 19. század végén is kitartott a német.
Akárhogyan is, a zsidó magyaroknak fel kellett venni a német csengésű vezetékneveket, melyet idővel egyre többen igyekeztek magyarosítani.
Magyar zsidó családnevek
A millennium közeledtével egy külön mozgalom is indult, hogy „minden magyar zsidónak legyen a neve is magyar”.
A törekvést Bánffy-kormány belügyminisztere, Perczel Dezső, illetve a kiváló író és pedagógus Füredi Ignác is felkarolta, hogy „a magyar nemzet évezredes fennállásának ünnepén minden magyar zsidó, aki lélekben és érzésben amúgy is magyar volt már, nevében is kifejezésre juttassa a nemzethez való tartozandóságát”.
Füredi Ignác hosszú listát írt a leggyakoribb német zsidó vezetéknevek lehetséges magyar alternatíváiról, melyek elsősorban nem is a korábbi nevek fordítását, hanem hason-hangzású változatát jelentették. Az író-pedagógus például Führer nevét magyarosította Füredire.
Füredi ajánlásai sokaknak szimpatikusak voltak, hiszen így a legtöbben továbbra is változtatás nélkül használhatták a monogramos tárgyaikat. Azonban voltak olyanok is, akik első olvasatra teljesen randomnak tűnő nevekre magyarosítottak. De nézzünk meg néhány példát.
Kleinből Kiss és Borsodi
Különösen érdekes Klein Mór (1842–1915) nagybecskereki rabbi fiainak az esete. Egyik fia, veszprémi majd budai főrabbi, dr. Kiss Arnold (1869–1940) választása logikus, egyben szerencsés, hiszen itt a fordítás kezdőbetűje azonos az eredeti családnevével.
Klein Mór másik fia, Borsodi Lajos (1883–1941) író választása viszont már kérdéseket vet fel. Borsodi a jugoszláviai magyar irodalom egyik zászlóvivője volt, s valószínűleg nem akart annyira egyszerű nevet, mint bátyja. Valami jobban megjegyezhetőt, egyben magyarost szeretett volna, minden bizonnyal ezért választotta a Borsodi nevet, mely egyben apai származására is utal. Klein Mór ugyanis Miskolcon született, ami Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye székhelyén.
Kohnból Csobádi
Ma már kevéssé ismert dr. Csobádi Samu (1879–1964) ügyvéd neve, pedig a fővárosi zsidóság egyik kiemelkedő alakját tisztelhetjük benne. Hosszú évekig a budai hitközség jogi tanácsosa, majd az elnöke volt.
Csobádi doktor zsidó családneve Kohn volt, mely egyben utalt kohanita származására. Füredi ajánlása alapján a Kohn nevet az alábbiak közül az egyikre lett volna érdemes megváltoztatni: Kont, Kónyi, Kun, Kunos, Komjáti, Komáromi, Konek, Koncz, Konkoly. Azonban Csobádi Samu inkább a szülőföldjének nevét választotta: a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csobád községben látta meg a napvilágot.
Amit tehát a zsidó névmagyarosításokról biztosan elmondhatunk: ahány ház, annyi szokás.
A borítókép illusztráció. Kiss Arnold főrabbi a lágymányosi zsinagóga avatásán. Forrás: MILEV.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.