„Zsidóság-körkép” sorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a zsidóságot a közösség tagjai, illetve a közélet különböző szereplői. Rubin Esztert, a Barhesz és a Bagel című regények íróját kérdeztük.
Ha társadalmi párbeszéd indulna arról, milyen holokauszt emlékmű épüljön Budapesten, mit javasolnál?
A halálnak csak az élettel lehet ellentmondani, nem emlékművekkel. A zsidó életet kell virágzóvá tennünk. Azt gondolom, zsidó az, akinek nemcsak a nagyszülei voltak zsidók, de a gyermekei is zsidók lesznek. A gyerekekre, a jövőre kell fókuszálni.
Ha a Siratófalnál lehetne három kívánságod, ami teljesül, mit kérnél a magyar zsidó közösséggel kapcsolatban?
Elsősorban azonnal szüntessenek be mindenféle viszálykodást. Igaz, ez több ezer éve nem sikerül… Fontos lenne, hogy minden zsidó gyereknek legyen lehetősége megismerni a gyökereit, a zsidóság hagyományait. Találkozni az élő, virágzó kultúrával, ezáltal megtapasztalni a pozitív zsidó identitást.
Ha egy lakatlan szigetre kerülnél, kit vinnél magaddal a női-férfi minjenbe?
A családomat és a barátaimat vinném.
Ha egy névtelen adakozó 10 milliárd forintot adna neked, hogy fordítsd a magyar zsidóság javára, mihez kezdenél?
A zsidóság a könyv népe, a tudás továbbadományozása nagyon fontos dolog számunkra. Ezért oktatásra fordítanám a pénzt. Tudásalapú, gyermekközpontú óvodákra, iskolákra költeném.
Milyennek képzeled az ideális zsidó iskolát?
A Lauder az inspiráló és elfogadó légkörével, a tehetségek egyedi kibontakoztatásával nagyon jó irányba halad, hogy ideális zsidó iskola legyen. Ha egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetne arra, hogy a diákoknak több lehetőségük nyíljon a vallást jobban megismerni…
Csinálnál-e valamit másképp a munkádban, hivatásodban, mint ahogy az elmúlt két és fél évtizedben tetted?
Mindig jobbat és jobban szeretném csinálni. Eredetileg a Társadalomtudományi Karon végeztem, majd egy családterápiás központban dolgoztam, azután lakberendező lettem, majd cukrász… Most írok, és úgy érzem összeállt a kép. Hiszek abban, hogy semmi nem történik véletlenül. Eddig két regényem jelent meg, a Barhesz után most a Bagel. A Barheszből monodráma készült, amelyet Csákányi Eszter mutatott be először Fischer Iván Lakásszínházában, majd a Zsidó Művészeti Napokon a Mazel Tov-ban, és a Rumbach Zsinagógában. Most a Bagellel is hasonlót tervezek.
Készülsz újabb regényre is?
Igen, a Barhesz című kötetemhez hasonlóan most is családregényt írok. Egy családi tragédiát dolgoz fel a harmadik regény, de kevesebb lesz benne a gasztronómia, inkább a családon belüli kommunikációra, és az összeomláshoz vezető motivációkra koncentrál.
Tíz év múlva hogyan szeretnéd látni magadat a zsidóságban, magad körül a zsidóságot?
Örülnék, ha a Bagel című kötetemben felvetett kérdések elindítanának valamit az olvasókban. A regényben szó esik zsidóságról, iszlámról, gasztronómiáról és gasztromániáról, húsevésről és vegetarianizmusról, állatok jogairól és Isten-keresésről – mindez sokszor szatirikus vagy abszurd módon új nézőpontokat mutatva. Örülnék, ha a kérdések által új, előrevivő gondolatok születnének. Annak is örülnék, ha a Barhesz című kötetemben megfogalmazott pozitív zsidó identitás megélése, amely az önazonosságunk alapja lehet, sok Magyarországon élő zsidó számára vonzóvá válna.
Melyik a hozzád legközelebb álló bibliai/ tórai idézet?
Erős, mint a halál a szerelem, kemény, mint a sír, a féltékenység, lángjai tűznek lángjai, isteni láng.
Lefkovics Zsófi
A sorozat eddigi részei: