Umán – a lelkek városa. Az évente tízezreket vonzó ukrán kisváros történetét az aish.com ismertette.
A Potocki grófok tulajdonába tartozó városban a XVIII. század elejétől éltek zsidók. A kis közösségre az 1749-es kozák támadások mértek végzetes csapást, rengeteg zsidót meggyilkoltak, a várost pedig felégették. A következő években a Potocki grófok engedélyezték több száz zsidó letelepedését, ám a kozákok hamarosan újra támadtak, és Umán 1788 nyarán elesett. A zsinagógákban összegyűlt háromezer zsidót a helybeli lengyelekkel együtt háromnapos vérengzés során meggyilkolták. Ennek emlékére támuz hó ötödikét sokáig böjtnapként ülték meg.
A XIX. század elején a város a hászidizmus központja lett. Itt élt és halt meg a breszlávi Náchmán rabbi (1772-1810), a Báál Sém Tov dédunokája, aki korának egyik legfontosabb hászid rebbéje volt. Hangsúlyozta, hogy a zsidóknak örömmel kell betartaniuk a micvákat. Egy szentföldi látogatást követően a korábbiaknál is mélyebb spiritualitással tért vissza Ukrajnába, és egyre több tanítványt gyűjtött maga köré. Hirdette a cádik központi szerepét, a hitbodedut (elvonulás, magányos zsidó meditáció a természetben és Istennel való személyes kommunikáció) fontosságát, valamint a történetmesélés jelentőségét.
Náchmán rabbi két évvel korai, tuberkulózis okozta halála előtt telepedett le Umánban. „A mártírok lelke vár” – mondta, utalva a korábbi évszázad mészárlásaira és kifejezve azt a kívánságát, hogy ott temessék el. Halála után tanítványai nem választottak új rebbét. Nátán nevű tanítványa összegyűjtötte és kiadta a tanításait (Likutéj Mohárán), sírja imahely lett a breszlávi hászidok és számos más, segítséget remélő zsidó számára egész évben és különösen ros hásánákor.
Umán gazdasági helyzete a XIX. század folyamán megszilárdult, és ezzel párhuzamosan a zsidó közösség is megerősödött, amit jól mutat, hogy a XX. század elejére négy nagy és tizenhárom kisebb zsinagóga működött a városban. A virágzás azonban ismét rövid életű volt: a bolsevik forradalomban közel ötszáz zsidót gyilkoltak meg a városon áthaladó katonák, és a várost is lezárták. A két világháború között még így is ők tették ki a város lakosságának felét, ám a nácik térnyerésével Umán német kézre került, és a zsidó lakosságot szinte teljesen kiirtották. Ma jiddis feliratú emlékmű emlékezik meg a nácik 17 ezer zsidó áldozatáról.
A háború után csupán maroknyi zsidó közösség maradt a városban, ám ma újra virágzik a zsidó élet, legalábbis ros hásánákor, amikor zsidók tízezrei gyűlnek össze a világ minden tájáról, hogy Náchmán rabbi sírjánál imádkozzanak. A rabbi gyakran biztatta követőit, hogy töltsék vele az újévet, imádkozzanak, tanuljanak és egyenek együtt. „Ros hásáná az én küldetésem” – mondta. Egyik tanítványa egyszer felvetette, hogy inkább az ünnep után lenne vele, amikor több helye lesz ott imádkozni, enni és aludni. A rebbe így felelt:
„Eszel vagy sem, alszol vagy sem… a legfontosabb, hogy bármi is történjék, velem legyél ros hásánákor”.
Halála után Nátán rabbi adta át a hászidoknak a rebbe üzenetét, miszerint szeretné, ha továbbra is „vele lennének”, és arra biztatta őket, hogy ros hásánákor gyűljenek a sírjához. Nátán rabbi több mint három évtizeden át, az 1844-ben bekövetkezett haláláig minden évben megszervezte a ros hásánái találkozókat Umánban. Amikor a hászidok kinőtték a zsinagógát, megvett egy telket, ahol épületet emeltetett a számukra. Bár az 1917-ben lezárt városba azonban nem érkezhettek kívülről és a kommunista rezsim szigorúan tiltotta a vallási jellegű összejöveteleket, breszlávi hászidok csoportjai évről évre belopództak oda imádkozni. Később a rendszer csellel odacsalta a legodaadóbb breszlávi hászidokat, többségüket meggyilkolták, a megmaradtakat Szibériába száműzték. A háború után az umáni városvezetés le akarta dózerolni a zsidó temetőt, hogy lakótelepet építsen a helyére. Breszlávi hászidok egy csoportja lvivi Chábád hászidok segítségével megvásárolta a telket, ahol a temető áll. A látogatások folytatódtak, de egyre kevesebben kockáztatták meg az utat.
A helyzet 1989-ben, a hidegháború végével változott meg gyökeresen. Abban az évben több száz hászid özönlött a megnyitott városba. A zarándokok száma a koronajárvány kezdetéig egyre csak nőtt, 2019-ben már 50 ezren gyűltek össze, hogy Náchmán rabbi sírjánál ünnepeljék az újévet.
A járvány és a háború sok mindent megváltoztatott, de a hászidok reménykednek abban, hogy hamarosan ismét egyre nagyobb számban zarándokolhatnak a városba.