Az elmúlt majdnem három hónap rendkívüli módon próbára tett, így bevallom, alig vártam már az iskolakezdést.
Jó, ez így ebben a formában nem igaz. De a nyári szünet és a velejáró anyafeladatok eléggé megnehezítették a mindennapjaimat. Egy pár hónapos és egy 9 éves gyerek között lavíroztam, miközben igyekeztem a munkámat is ellátni a lehető legtökéletesebb módon. Hiszen ha másban nem is, a munkában rendkívül precíz vagyok. Ezt apámtól örököltem. Őt valószínűleg nem viselte meg annak idején ennyire az iskolakezdés, mint most engem. Nagyszüleim rengeteg terhet levettek a szüleim válláról.
De visszatérve a nyárra és az iskolakezdésre, a környezetemben kevés az a család, ahol ne lenne macerás megoldani azt a nyolc hetet, amíg nincs iskola. A táborok évről évre drágábbak, a logisztika egyre nehezebb, és a kiskamaszok érdeklődési köre is gyorsan változik. Ami tavaly még jó volt, idén már unalmas.
Amennyire imádtam a nyarat gyerekként, most annyira félek tőle minden évben. Szeretnék megfelelni a munkahelyemen, a gyerekeimnek, és persze pihenni is jó lenne. Ezek közül nyilván a pihenés ritkán jön össze, de nem panaszkodom. Rettentően hálás vagyok az Örökkévalónak, hogy két csodálatos gyerekkel áldott meg, és hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
Kezdődik az iskola
Augusztus utolsó hetében már gyomorgörcsöm volt attól, hogy mindjárt kezdődik az iskola. Nyáron még vártam, hogy legyen végre, aztán amikor már ott álltunk a kapujában, hirtelen úgy éreztem, hiányozni fog a gyerekem, ha nem lesz velem egész nap. Közben meg persze örültem, hogy nyit a suli. Más is így van ezzel?
Hirtelen jött ötlet
Eljött augusztus utolsó napja, az évnyitó. Idén először nem terveztem, hogy elmegyek, hiszen már nem elsős, és nem is jelezte, hogy szüksége van rám. Ez éppen addig tartott, amíg egyik este a konyhában pakoltam, odajött és közölte, hogy ő most verset fog írni az évnyitóra.
„Vegyél elő egy papírt meg tollat, és írd, amit diktálok”
– mondta.
Ilyenekben soha nem mondok neki nemet. Akkor sem, ha már nem látok a fáradtságtól. Azt hiszem, ez az, amit a szüleink generációja nem adott meg nekünk. Van mit bepótolnunk, van mit elsajátítanunk, van hova fejlődnünk.
Fogtam a tollat, és írni kezdtem. Csodás verset fabrikált, én pedig büszke voltam rá.
„Ezt el is szavalom az évnyitón”
– lelkendezett.
Azonnal felszökött a szemöldököm. Aha, így van választásom, hogy elmegyek vagy sem? Nyilván nincs.
Amit ma adunk a gyermekeinknek, az lesz a jövő
Hétfő reggel ott álltunk a Maimonidész iskola aulájában, én pedig – aki el sem akarta engedni a gyerekét, de közben már lökte be az iskolába, hogy egy kis nyugalma legyen – könnyes szemmel hallgattam végig, ahogy szaval.
A saját versét.
És akkor valahogy megint eszembe jutott, hogy olyat ad ez az iskola mindkettőnknek, amit álmomban sem gondoltam volna.
Lehetőséget kap a gyerekem arra, hogy önmaga legyen, hogy kibontakozhasson, hogy megmutathassa, ki ő. Támogatják ebben, segítik, elviselik a makacsságát, csodálják a kitartását.
Hálás vagyok a tanároknak és a barátnőmnek, az iskola igazgatójának, Szilánk Zsuzsának, hogy egy ilyen közeget teremtett. Egy olyan helyet, ahol minden diák jól érzi magát, ahol megmutathatják a képességeiket, ahol zsidóságot is tanulhatnak, ahol rengeteg tudásra tesznek szert, több nyelvet elsajátítanak, és ahol otthon érezhetik magukat, ahol biztonságban vannak. A gyerekem örömmel jár iskolába. Boldog arccal megy be reggelente, és lelkesen készül az iskolai projektekre.
Kell ennél több egy szülőnek?
Az új év alkalmából azt kívánom, hogy hozzon a szeptember minden szülőnek egy kis megnyugvást, a gyerekeknek egy sikeres évet, és mindannyiunknak egy kis időt arra, hogy számba vegyük, mi a fontos az életben. Hogy merjünk változni. Hogy felismerjük az örökölt vagy az utunk során felvett hibáinkat, traumáinkat. És hogy bocsássunk meg magunknak, hiszen emberek vagyunk.
Kérem az Örökkévalót, hogy segítse tovább mindannyiunk útját, adjon erőt ahhoz, hogy felismerjük, min kell változtatnunk, és adjon mindannyiunknak egy édes, boldog évet.
Sáná tová umetuká!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.