Mi történik, ha egy családban megszakad a zsidó hagyományok továbbadása, vagy valaki eltér az ősei szokásaitól? Oberlander Báruch rabbi a zsidó családi tradíciók változásának szabályait járja körül.
Hagyomány, hagyomány: változhatnak-e a családi tradíciók?
Két hete a zsinagógai szokások változásáról írtam, most tekintsük át, változhatnak-e a családi szokások.
Családi és közösségi szokások
Kétfajta szokás létezik a zsidóságban. Vannak családi szokások, amik egyik generációról a másikra szállnak (Példabeszédek 1:8.;
Talmud, Peszáchim 50b. végén). Ezek nem helyhez kötöttek, ahova megy az ember, oda viszi magával a családi szokásokat. Ilyen például, hogy állva vagy ülve mondják-e a kidust péntek este (Sulchán áruch, Orách chájim 271:10.), vagy hogy hányszor merülnek alá a nők a mikvében (Nité Gávriél – Nidá 3. kötet 27:5.).
Emellett vannak városi szokások, amik helyhez, közösségekhez kötöttek (SÁ Jore déá 214:2., lásd még OC 468:5.). Ha az ember végleg elköltözik egy másik városba, akkor az ottani szokásokat kell követnie, akár könnyebbek, akár szigorúbbak, mint a régi helyének szokásai (SÁ JD uo.).
Ha megszakad a hagyomány
Mi történik a családi szokásokkal, ha egy vagy két nemzedék kimarad, mert nem követték a zsidóságot és nem őrizték meg ezeket? Erről azt mondja Moshe Sternbuch (szül. 1926) jeruzsálemi rabbi (Tesuvot vehánhágot responsum 1. kötet 354. fejezet), hogy nem kötelező ezekhez visszatérni, érvényüket vesztik és az ember átveheti rabbija, mestere szokásait (lásd még művem: Ámár RáVÁ responsum 193:6.).
Ha változik a hagyomány
Van olyan azonban, hogy az egész család vált szokást. 1983-ban a pápai jesivát elhagyva átmentem tanulni a litvis beállítottságú szlobodkai jesivába, Bnéj-Brákba. Már ott tanult egy unokatestvérem is, akivel korábban egy osztályba jártunk és akit nagyon megfogott a litvis világ. Felvetette nekem, hogy nem ért egyet apja döntésével, aki elhagyta az áskenáz rítust és szefárd-haszid rítus szerinti imádkozásra állt át. Családunk Paksról származik, ami egy ősrégi áskenáz közösség, így szerinte apjának kötelező lett volna ezt a szokást követni. Emiatt úgy döntött, visszaáll a család régi szokására, és áskenáz rítus szerint fog imádkozni.
Moshe Feinstein rabbinak (1895–1986) van egy írása (Igrot Mose responsum OC 2. kötet 24. fejezet), amiben kifejti, hogy ha valakinek a szülője eltért a családi szokástól, akkor az unokának szabad visszaállnia a nagyszülő eredeti szokására. Azonban én ezt egy kicsit nehezen tudom elfogadni. A szokások öröklődése egy láncolat, és nem lehet úgy folytatni egy láncot, hogy kihagyunk egy láncszemet. Nem lehet átugrani egy nemzedéket, mindenkinek azt a szokást kell folytatni, amit a szüleitől örökölt. Ráadásul, ha elkezdünk visszaállni az „eredeti” szokásra, akkor talán vissza lehet menni 1500 évet az áskenáz rítus előtti szokáshoz?! Hol állunk meg?
Zsidó vallási irányzatok
Apáink döntéséhez ráadásul hozzátartozik, hogy több híres magyar rabbi is megírta, hogy áskenáz rítusról szabad átállni haszidra, mert ez utóbbi a kabbala alapján áll, így a váltás egy magasabb szintre lépést jelent, ami meg van engedve (Divré Chájim responsum 2. kötet OC 8. fejezet; Pri hászáde responsum 2. kötet 35. fejezet; Bét hájocér responsum OC 5. fejezet; Minchát Elázár responsum 1. kötet 11. fejezet; a Lubavicsi Rebbe: Sulchán Menáchem 1. kötet 169–170. oldal). Ez az oka annak, hogy még Pakson is beleegyezett az ottani rabbi valamikor a két világháború között, hogy létrejöjjön egy haszid minjen.
A családi szokások nagyon fontos részei a zsidó életnek, ám ezek a hagyományok továbbadása mellett a megjelenő változásokat is nyomon követik.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.