Nemrég valaki meglepve hallotta, hogy temetést tartottak egy Tóra-tekercsnek. Egyesek számára ez meglepő vagy ismeretlen lehet. Hiszen hogyan lehetséges, hogy egy „könyv” temetésben részesül? A válasz mélyen gyökerezik a zsidó hagyományokban és szellemiségben.
A Tóra nem egyszerű könyv, hanem a zsidó nép szíve, lelke és élő kapcsolata az Örökkévalóval. Éppen ezért, amikor egy Tóra-tekercs megsemmisül – különösen, ha tűz pusztítja el –, nem csupán kegyelettel temetik el, hanem valódi gyászünnepséget is tartanak számára. A témát a Chabad.org népszerű szerzője Yehuda Shurpin rabbi járja körbe.
Miért temetnek el egy Tóra-tekercset, mintha ember volna?
A Tóra-tekercs a zsidó vallás legszentebb tárgya. Nem pusztán egy szöveg, hanem a szöveg. Az Örökkévaló szava, amely Mózes öt könyvéből áll, kézzel, különleges tintával, nagy szakértelemmel írják pergamenre. Minden egyes betűjét szigorú szabályok szerint írják, és ha hibás, addig nem használható, míg ki nem javítják. A Tóra-tekercs tehát nem csak a tanítás, hanem maga a szentség fizikai hordozója is.
A tisztelet jele: temetés és nem selejtezés
Amikor egy Tóra-tekercs elhasználódik, megsérül vagy már nem olvasható, nem dobják ki. Még csak újra sem szabad hasznosítani. Az elhasználódott Tórát – akárcsak más szent szövegeket és tárgyakat – tisztelettel eltemetik, a legtöbbször egy zsidó temetőben, külön sírban, méltó körülmények között. Ez a gyakorlat azt fejezi ki, hogy örök szentséggel bír még akkor is, ha fizikai formája már nem használható.
Amikor a Tóra tűzben pusztul el
Ennél is tragikusabb, ha egy Tóra-tekercs tűz martalékává válik, akár baleset, akár gyűlölet bűncselekmény miatt. A zsidó naptár egyik legszomorúbb napja, Támuz hó 17. négy másik tragikus dolog mellett arra is megemlékezik, amikor Aposztemosz gonosz módon elégette a Tórát. Az ilyen esetben nem csupán eltemetik a maradványokat, de meg is gyászolják.
A közösségi gyász, a temetési menet mind a Tóra iránti mély tisztelet és az elpusztítása felett érzett fájdalom kifejezése. Ezzel próbáljuk ellensúlyozni a meggyalázását, és ráirányítani figyelmünket arra, mit jelent számunkra a Tóra mint örök szellemi útmutató.
Tükör a gyászban: a Tóra az ember mintája
Sokan úgy gondolnák, hogy a Tórát emberhez hasonlóan temetik, de a Talmud (Moéd Kátán 25. a) szerint éppen fordítva van: az ember gyászát tanulták a Tóra elpusztításának gyászából. Rabbi Simon ben Elázár tanítása szerint, aki ott van, amikor valaki meghal, köteles megszaggatni ruháját, akárcsak amikor egy tekercs ég el. Ez nem egyszerű metafora: a Tóra és a zsidó ember szorosan összetartozik.
Amikor ez nem egy szomorú esemény
Azonban nem minden tekercs temetése gyászos. Vannak olyan közösségek, ahol az évtizedek alatt elkopott, de szolgálatát hűséggel teljesítő Tórát örömmenettel kísérik utolsó útjára. Ilyenkor nem a pusztulás, hanem az áldás és a tanulás évei kerülnek előtérbe, és a közösség ünnepi módon fejezi ki háláját a szent szövegnek.
Akárhogyan is, a Tóra-tekercs eltemetése nem csupán egy szertartás, hanem egy mély szellemi üzenet. Arra tanít bennünket, hogy a szent dolgokat – legyenek azok könyvek, hagyományok vagy emberek – nem a külső állapotuk alapján értékeljük, hanem az alapján, amit képviselnek. És hogy minden veszteség alkalom lehet az önvizsgálatra, a tanulásra, és arra, hogy újra közelebb kerüljünk ahhoz, amit igazán szentnek tartunk.
A borítóképen egy már használaton kívüli tekercs temetése látható, az Észak-Rajna-Vesztfália tartománybeli Duisburg zsidó temetőjében, 2018-ból. Forrás: ROLAND WEIHRAUCH / DPA / dpa Picture-Alliance.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.