1931-ben, az 5692-es esztendő elején szukkot félünnepének első napján – tisri 17-kor – beteljesült a „szlovenszkói” vallásos zsidók számára a fenyegető prófétai szó:

„Átváltoztatom ünnepeiteket gyásszá és mind az énekeiteket gyászdallá és juttatok minden derékra zsákot és minden fejre kopaszságot s teszem olyanná, minő a gyász az egyetlenért és végét olyanná, mint a keserű nap.” (Ámosz 8:10.)

Weber Kalonimusz Kálmán pöstyéni (Piešťany, Szlovákia) főrabbi, a Szlovenszkói Orthodox Országos Iroda elnöke szukkot chol hámoed első napján 61 éves korában tragikus körülmények között elhunyt. Weber rabbi a magyarországi vallásos világ dél-alföldi bástyájában, Makón látta meg a napvilágot reb Joszef és Fejgele asszony házában. A chéderből Paksra került, és az ottani gáontól, Jálkut Eliezer szerzőjétől Ráv Eliezer Sussmann Szófertől (1828–1902) tanult, majd a pozsonyi jesivában a Sévet szófer (Schreiber Szimchá Bunim, 1842–1906) mellett tökéletesítette tudását. Éles meglátásai és széleskörű talmudikus tudása lehetővé tette számára, hogy kiváló családba házasodhasson be. Ráv Joszef Beer Kohn bécsi dáján Gittl (1880–1942) leányát vette el, aki anyai oldalról a neves bécsi rabbi, Spitzer Binjámin Slomó Zálmán (1829–1889) unokája és a nagy pozsonyi Chátám szófer (Schreiber Mose, 1762–1839) dédunokája volt.

1902-ben alig 32 éves korában a Felvidék nyugati részének egyik legjelentősebb hitközsége, a pöstyéni választotta meg rabbijának, ahol aztán haláláig tevékenykedett. 1919-ben az ő kezdeményezésére megalapították a Szlovenszkói Orthodox Országos Irodát, mely az egy évvel későbbi tragikus döntés, Trianon után az elszakadt országrész vallásos zsidóságát fogta össze. Ahogy nekrológjában jellemezték:

„Tevékenysége példája volt a Talmud ama kijelentésének: »a jó vezetőt, a kiváló parnoszt, az Isten maga válogatja«, mert valóban hivatásszerű férfiú volt. A kritikus szituációt, amelyben a szlovenszkói orthodox zsidóság a háború befejezése után volt, mesterien oldotta meg. A zsoltáros ama szavát: »üdv annak, akit te kiválasztasz s közel hozatsz«, a midrás Áron főpapra alkalmazza, mert ő tisztségére nemcsak meg lett választva, hanem az eltöltötte őt s Isten közelségébe hozta. Ilyen hivatásérzettel eltöltött, feladata szentségének tudatától megihletett férfiú volt Weber országos elnök. Utóbbi minőségében az elhunyt nagyszerű teljesítményei által, melyet a szlovenszkói orthodoxia – de nem különben a világ orthodoxia – érdekében kifejtett, messze országhatárokon kívül ismert volt. […]

Éles tekintetével mindenkor átlátta a helyzetet és mindig értette a vezetésére bízott orthodoxia útjait a helyes vágányokra terelni. Zseniális képességeit olykor a világ-orthodoxia is igénybe vette, ha valahol kényes kérdések felmerültek. Így például a palesztinai orthodoxia érdekében többször interveniált Londonban a gyarmatügyi minisztériumnál. Politikai bölcsessége és határozott fellépése az orthodoxia érdekeiért, az illetékes kormány- és hatósági köröknél mindenütt nagy benyomást keltett, mely körök teljes bizalommal viseltettek a kiváló képzettségű férfiúval szemben. […]

»Láthattad a munkájában kiváló embert, királyok előtt tudott megállni, de a gáncsvetők ellen nem bírt megállni.« A midrás magyarázat a díszes méltóságra emelt Jajszéf hácádik sorsát látja e versben (Mislé 22:29.) megrajzolva. Weber Kálmán főrabbi méltóságában, felfelé dicsőséghozóan, képviselte az orthodoxiát, legyőzte a gáncsoskodók tervezgetéseit s íme – a halál gáncsot vetett neki s hatvanegyedik életévében tragikus sorscsapás által kilehelte nemes lelkét, itt hagyta működése színhelyét. Halála pótolhatatlan veszteséget jelent és a szlovenszkói orthodoxia soha el nem múló hálával fogja őrizni emlékét.”

A tragikus baleset Pozsonyban történt, ahová Weber rabbi hivatalos ügyben utazott, hogy az ottani katonai parancsnokságon kijárja, hogy az október 1-jére tervezett katonai behívásokat a zsidó honvédek részére néhány nappal – smini áceret és szimchát torá miatt – elnapolják. A megbeszélés sikeres volt, a parancsnok készségesen megígérte, hogy elintézi az ügyet. 

A főrabbi ezt követően néhány magánlátogatásnak is eleget tett, majd a központi iroda székházába indult autóbusszal, amin egy felállás során beütötte a fejét, s az éppen kanyarodó járműből szerencsétlenül kizuhant, s komoly koponyasérüléseket szenvedett, rögtön elvesztette az eszméletét. A buszon utazó dr. Márton Sándor orvos megpróbálta ellátni a súlyosan sebesült főrabbit, ám az ítélet már eldőlt az Égben. Weber rabbit a pozsonyi zsidó kórházba szállították, ahol alig egy óra szenvedés után megtért Teremtőjéhez.

Az emberek nem akarták elhinni a tragédiát. A főrabbi, aki aznap hétfőn reggel még kádist mondott a 34 éve elhunyt elődje Ungár Joszef Mose Hálévi (1855–1897) rabbi emlékére, pár órával később neki is pont ezen a napon, tisri 17-én lett a jorcájtja. Feleségét és kilenc árva gyermekét hagyta magára a felvidéki orthodoxia mellett.

A táhárá szertartást a pozsonyi hitközségben végezték kedd reggel, majd a rabbi testét Pöstyénre szállították, ahol nem kevesebb mint 65 hitközség képviselete várta, hogy utolsó földi útjára kísérjék a megboldogultat. Kétezer férfi szorongott a zsinagógában, és ugyanennyi asszony és lány sírt a zsinagóga előtt, ahol a búcsúztatást megkezdték. A temetőben késő este volt mire befejezték a szertartást, de nem kellett sötétben lenniük, mert a város ideiglenesen kivezette a villanyt a zsidó temetőbe.

Emlékéből fakadjon áldás!

 

Megszakítás