A kabbala titkai sokáig a beavatottaké voltak, de vajon valóban tilos negyven év alatt tanulni?
A zsidó hagyomány szerint a kabbala tanulmányozásához nem elég a lelkesedés. Ehhez komoly tudás és érettség is szükséges. A források gyakran idézik Rámbámot. Ő a „Máásze Merkává” és „Máásze Berésit” – vagyis a Teremtő és a teremtés misztikus témái – kifejtése után azt írja: nem illik „sétálgatni a Párdészban”, azaz a Tóra rejtett tanításaiban. Előbb „meg kell tölteni a hasat kenyérrel és hússal”, vagyis meg kell szerezni a micvák gyakorlati, háláchikus ismeretét.
A kabbala és a „negyven év” kérdése
A 17. századi kommentátor, Sábetáj haKohén, közismert nevén a Sách, ehhez azt hozzáteszi, hogy a Misna szerint „negyven az értelem kora”, ezért van, aki ebből arra következtet, hogy a kabbalát csak negyven felett érdemes tanulni. Ez az elképzelés adta az alapot a korlátozás gondolatához, hogy a misztika az idősebb, tapasztalt tudósok terepe.
Mit mondanak valójában a források?
Ha azonban figyelmesen olvassuk Maimonidész szavait, láthatjuk, hogy nem arról beszél, hogy tilos a misztikum tanulása, hanem arról, hogy azt helyesen, a megfelelő sorrendben kell tenni. Sőt, a Misna és a háláchá más részei is azt sugallják, hogy a Tóra belső tanításainak alapjaival mindenki megismerkedhet. Ahogy Maimonidész maga is teszi a 14 kötetes Misné Tóra első fejezeteiben már misztikus alapfogalmakról ír, mert ezek szükségesek ahhoz, hogy az ember igazán ismerje, szeresse és félelmet érezzen az Örökkévaló iránt.
A Bölcsek eltérő véleményei
A vilnai gáon, Eliyahu rabbi, élesen bírálta azokat a véleményeket, amelyek korlátozták a kabbala tanulását. Szerinte a Maimonidész és a Sách által említett korlátok félreértésen alapulnak, és valójában mindenkinek kötelessége a kabbala tanulmányozása kortól függetlenül. Példaként említhetjük az Arizált vagy Mose Chájim Luzzatto rabbit, akik a zsidó misztika legnagyobb alakjai közé tartoznak, és még negyvenéves koruk előtt hunytak el.
Chájim Vital rabbi, az Arizál tanítványa, már a 16. században leírta, hogy a korábbi nemzedékekben a kabbalát titokban, szűk körben tanították, de az idők végéhez közeledve a lelki sötétség olyan mély, hogy csak a Tóra belső fényének feltárása képes ébresztést hozni. Ezért ma nemcsak szabad, hanem kötelesség is a kabbala tanítása és terjesztése.
Miért fontos a kabbala a mai korban?
A források két fő okot emelnek ki:
- A lelki állapot romlása. Mind az egyén, mind a világ egésze kevésbé érzékeny a szentségre, ezért szükséges a Tóra belső tanításainak „fényterápiája”.
- A messiási korszak előkészítése. A Zohár, az Arizál, a Báál Sém Tov és a vilnai gáon egyaránt tanítja, hogy a Tóra belső titkainak terjedése előfeltétele a végső megváltásnak.
A Báál Sém Tov híres látomásában maga a Messiás mondta neki, hogy akkor jön el, „amikor a tanításaid nyilvánossá válnak, és a forrásaid a világ minden részére kiáradnak”.
Haszid utakon
Mindez nem jelenti azt, hogy a kabbala veszélytelen. A történelem során voltak súlyos esetek, amikor félreértelmezett kabbalisztikus tanítások kárt okoztak. Sabbatai Cvi hamis messiási mozgalma jó példa erre. Sok zsidó csalódott és szenvedett miatta. Ezért a haszid mesterek hangsúlyozták, hogy a kabbalát a haszid tanítások közvetítésével kell tanulni. A haszidizmus ugyanis a kabbala desztillált, érthető és biztonságos formája, amely a belső fényt úgy tárja fel, hogy az ne okozzon félreértést.
Forrás: chabad.org
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.