A fogyatékossággal élő emberek, különösen az idősek további specifikumokat jelentenek a társadalomban. Ahogy ezt az Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is meghatározza „a fogyatékosság a normális emberi léthez szükséges tevékenységek végrehajtásának akadályozottsága vagy képtelensége”.
A fogalmak és azok tartalmai a téma szempontjából kiemelten fontosak, melynek megértésében a Demográfiai fogalomtár (2015) által összeállított KSH által használt fogalom nyújt segítséget. Ennek értelmében „a fogyatékosság az egyénnel szemben támasztott személyi, társadalmi, foglalkozási vagy törvényes igények, kötelezettségek teljesítését biztosító képességek károsodás miatti kedvezőtlen irányba történő változása. A fogyatékosság mindig meghatározott tevékenységre vonatkozik (önellátási fogyatékosság, mozgási fogyatékosság, a látás fogyatékossága, a hallás fogyatékossága stb.). A fogyatékosság lehet részleges vagy teljes, elkülöníthetők enyhe, mérsékelt, közepes mértékű vagy súlyos kategória.”
Tartós fogyatékosság alatt a fogyatékosság egy olyan alcsoportját értjük, amikor további gyógykezelés már nem eredményezi a kóros állapot javulását.
A népszámlálás során a fogyatékossági kérdések az ún. különleges adatok közé tartoznak. A népszámlálási törvény szerint e kérdésekre önkéntes a válaszadás. A 2001-es népszámlálás óta alapvetően megváltozott a fogyatékosság fogalmának értelmezése Európában. Az ENSZ-nek a 2010 körüli európai népszámlálásokra vonatkozó népszámlálási ajánlása a fogyatékossággal élőket bizonyos tevékenységeik ellátásában tapasztalt korlátozottság nagyobb valószínűsége szerint határozza meg.
Az idős fogyatékossággal élő emberek esetében a fenti tartalmak különösen hangsúlyosak, hiszen a kor előrehaladtával a fogyatékossággal élés esélye egyre gyakoribb.
„Az 1980-as évek eleje óta Magyarország népessége egyre kisebb. 1990 és 2011 között 400 ezer fővel csökkent a népesség, a 2011- es népszámlálás és 2014 között pedig újabb 100 ezer fő a veszteség. A korösszetétel alakulását az idősek arányának folyamatos emelkedése mellett a gyermekek arányának csökkenése jellemzi. Ezek a folyamatok 2011 után is folytatódtak, így jelenleg a népesség csaknem egyötöde betöltötte a 65. életévét, minden hetedik pedig 15 év alatti.”(Földházi, 2015)
