Ha valaki ma a Talmud lapjait forgatja, hamar feltűnhet, hogy nem héberül íródott, hanem arámiul. Miért? A válaszhoz vissza kell utaznunk több mint 2000 évet.
A Talmud a zsidó tanulás és gondolkodás alapszövege. Mégis, míg a Tóra, a Tánách többi könyve és a Misna héber nyelven íródtak, a Talmud nyelve az arámi lett. Vajon miért döntöttek így a bölcsek, és hogyan válik ez a választás egy micva teljesítésévé? A választ Yehuda Shurpin rabbi, a Chabad.org népszerű írója adja meg.
Hogy a Talmud lapjai a hétköznapi zsidók előtt is nyitva álljon
Az arámi nyelv a térség közös nyelve volt. Az Asszír és a Perzsa Birodalomban is lingua franca-ként működött, és a Tóra lapjain is felbukkan, például Lábán arámi szavaiban (1Mózes 31:47.). A második Szentély korára a hétköznapi életben szinte mindenki arámiul beszélt, míg a héber megmaradt a szertartások, imák és a szent szövegek nyelveként.
Ezért írták a bölcsek a Talmudot arámiul, hogy mindenki számára érthető legyen. A jeruzsálemi Talmud nyelve a nyugati arámi, míg a babilóniai Talmudé a keleti dialektus. A cél világos volt. A Tóra tanulásának és megértésének kapuja ne csak a tanultaknak, hanem a hétköznapi zsidóknak is nyitva álljon.
Egy micva miatt is arámi nyelven írták a Talmudot
De van még egy érdekes réteg. A Talmud arámi nyelve egy micva teljesítéséhez is kapcsolódik. A Tóra utolsó parancsa, hogy minden zsidónak kötelessége írni egy Tóra-tekercset. A középkori nagy tudós, a Ros (Rabbi Áser ben Jechiél) szerint, mivel ma a Tóra-tekercseket elsősorban felolvasásra használjuk, a micva teljesíthető más szent könyvek megírásával vagy megszerzésével is.
Így amikor a bölcsek arámi vagy akár arab nyelven írták le a Tóra magyarázatait, valójában ők is a micvát teljesítették. A Tóra „megírását” az emberek nyelvén, hogy tanulható és élő legyen.
Lubavicsi Rebbe: „olyan nyelven legyen, amit meg is ért!”
A Lubavicsi Rebbe ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a micva mindenkié. Nemcsak a szerzőké vagy kiadóké, hanem minden zsidóé, aki könyvet vesz a házába, akár egy Chumást, egy Misnát, egy Talmud-kötetet vagy a Sulchán Áruch egy példányát. A lényeg, hogy olyan nyelven legyen, amit meg is ért.
A Talmud tehát nem „engedmény” volt az arámi nyelvnek, hanem éppen a Tóra életszerű, mindenki számára elérhető közvetítése.
És a történet üzenete ma is aktuális, ha veszünk egy zsidó könyvet (bármilyen nyelven, amit értünk) egyszerre tanulunk és micvát teljesítünk.
A borítóképen egy 1342-ben nyomtatott Talmud látható. Forrás: SVEN HOPPE / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.