Történelmünk során nem egyszer fordult elő, hogy a szukká micvájának teljesítéséhez komoly akadályokat kellett a zsidóknak leküzdeniük. Így történt ez 1603-ban Mexikóvárosban Sebastian Rodriguez esetében. Az eset pikantériáját az adja, hogy Rodrigezt éppen azért tartóztatták le és börtönözték be, mert rájöttek, hogy titokban gyakorolja zsidóságát, írja az aish.com.
1391-ben feldühödött parasztok lázadtak fel Spanyolországban. A csőcselék tombolásának eredményeként a legtöbb spanyolországi zsidó közösség súlyos károkat szenvedett vagy megsemmisült. Zsidók ezreit gyilkolták meg, tízezreket kereszteltek meg akaratuk ellenére. Utóbbiak közül nagyon sokan titokban megőrizték zsidó hitüket és – amennyire a helyzet engedte és szigorúan zárt ajtók mögött – gyakorolták is zsidóságukat. Amennyire csak tehették, támogatták a maroknyi megmaradt zsidó közösséget is. Szukkotkor például a conversók (titkos zsidók) közül sokan drága kelméket és szőnyegeket kölcsönöztek a gettókban élő, végtelenül elszegényedett zsidó testvérieknek a szukka díszítésére, sőt, szép ruhákat és ékszereket is kölcsönadtak a szegény zsidó asszonyoknak az ünnepre. A conversók meglátogatták zsidó testvéreiket a sátraikban, és ha egy arra járó gyanút fogott volna, azt mondták, hogy érdekelte őket ez a furcsa kis sátor, megnézték hát, mi van benne. A sátorban ettek és ittak valamicskét, ha már megkínálták őket, így teljesítve titokban a parancsolatot. Voltak olyan „új keresztények” is, akik saját szukkát szerettek volna építeni. Ők a mezőn húzták fel sátraikat, és ha bárki megkérdezte őket, hogy mi az építkezés oka, azt felelték, hogy úgy hallották, rossz idő lesz, nem akarnak megázni.
A félig-meddig nyílt vallásgyakorlat és a viszonylag békés együttélésnek azonban hirtelen vége szakadt 1478-ban, a spanyol inkvizíció felállításával. Ettől fogva büntetendő volt bármiféle kapcsolatot is fenntartani a zsidó vallással, és a korábbi kifogások és magyarázatok többé nem segítettek a rajtakapott conversókon. A következő csapás 1492-ben, a spanyolországi kiűzetéssel következett – a conversók kapcsolata a zsidó közösséggel teljesen megszűnt.
Nem sokkal később azonban megérkeztek a hírek az „új világ” felfedezéséről, és a converókban új remény ébredt. Amikor elterjedt a híre, hogy a spanyolok kolonizálják Nueva Espagnát, a mai Mexikót, a conversók – az inkvizíció előli menekülés reményében – tömegesen hagyták el Spanyolországot. Az 1500-as évek közepére több kripto-zsidó élt Mexikóban, mint spanyol katolikus. Az aggódó katolikus hivatalnokok a spanyol kormánytól kértek segítséget, ami meg is érkezett, két törvény formájában. Egyrészt csak azok az új keresztények vándorolhattak Mexikóba, akik bizonyítani tudták, hogy családjuk már legalább három nemzedék óta keresztény, másrészt pedig felállították a mexikói inkvizíciót. A conversók azonban nem adták fel, és ahogy csak tudták, őrizték hagyományaikat. Mivel zsidó naptárjuk nem volt, a szeptemberben megfigyelhető újholdhoz képest 14 vagy 15 nappal később ünnepelték szukkotot. A négyféle növényről ugyan az évek múltával megfeledkeztek, a szukka azonban továbbra is fontos maradt. Voltak, akik a mezőn építettek maguknak egy kis sátrat, mások más módokat találtak a micva titokban való megtartására.
Az inkvizíció azonban újra és újra lecsapott, és talán Sebastian Rodriguez és felesége, Constanza, valamint számos családtagjuk is azok között volt, akiket „Mózes halott törvényének megőrzése és betartása” miatt halálra ítéltek, majd az Egyházba való visszafogadásuk jeleként felmentettek, és csupán örökös börtönbüntetésre és minden tulajdonuk elkobzására ítéltek. Rodriguez első hat börtönévének szukkotjáról nem tudunk, a hetedik évben azonban bizonyosan valami egészen rendkívülit cselekedett. Fejébe vette ugyanis, hogy szukkát fog állítani, mégpedig ott, a börtönben, elítélői és fogva tartói orra előtt. Egy bizonyos Lemos kapitányt Rodriguez arra kért az ünnep egyik estéjén, hogy szerezzen neki ágakat. A börtön nyitott folyosóit és belső udvarát ezekkel az ágakkal díszítették, majd asztalokat állítottak fel. Amikor minden készen állt, a még szabadon élő családtagok ételt hoztak a bebörtönzötteknek. Ez utóbbi esemény nem volt szokatlan, a családoknak ugyanis el kellett tartaniuk fogva tartott családtagjaikat, többek között élelemmel is el kellett látniuk őket. Ami szokatlan volt, az az esemény ünnepi jellege. Bár a szukka talán nem felelt meg mindenben az előírásoknak, az ünnepi hangulat: a lakoma, a zene, az ének és a tánc kárpótolta a kripto-zsidókat. Rodriguez azt mondta a börtönőrnek – aki szintén asztalhoz ült velük a lakomára –, hogy esküvőt ünnepelnek. Hogy az őrt valóban átverték-e vagy ő maga is converso volt, és örült, hogy teljesítheti a szukká parancsolatát, nem lehet tudni. A történet azonban minden bizonnyal még ma is inspiráló.