Szociális feszültségek a rendszerváltás utáni Lengyelországban

A Transznacionális Együttműködések program keretében ezúttal a lengyelországi szociális helyzetre vetünk egy pillantást. Elsőként a rendszerváltás óta megfigyelt általános tendenciákat, az arra adott kormányzati válaszokat és ezek hatásait vesszük górcső alá.

A vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek nem a rendszerváltás után, annak eredményeként alakultak ki a 90-es évek elején. Már a szocializmusban léteztek szegények és gazdagabbak egyaránt, de az „egyenlősítő társadalom” eszméje elfedte a különbségeket. Az azt követő évtizedek – Monika Karbowska 2011-es tanulmánya szerint – drasztikus elszegényedéssel jártak és azt eredményezték, hogy a 2010-es évek elején Lengyelország népességének 60%-a a szegénységi küszöb alatt élt. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az ipari munkahelyek száma drámaian csökkent, amit nem kompenzáltak külföldi beruházások vagy újonnan induló lengyel multinacionális vállalatok. 1991-1995 között a neoliberális sokkstratégia hatására óriási infláció és tömeges munkanélküliség sújtotta az országot. A szociális segélyezés ugyanakkor gyenge volt, ráadásul önkormányzati hatáskörben döntöttek a támogatások elosztásáról. A bürokratikus terhek, a méltatlan bánásmód és a diszkrimináció, mely elsősorban a romákat érintette, tovább nehezítette az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévők életét.[1]

Általánosságban azt látjuk, hogy a rendszerváltás szétszakította a lengyel társadalmat és a korábban feltételezettnél nagyobb egyenlőtlenségeket szült. Ezt vizsgálta statisztikai módszerekkel Pawel Bukowski és Filip Novokmet is az 1989 és 2015 közötti időszakra vonatkozóan. Ők azt tapasztalták, hogy a lengyel társadalom 10 % tartozik a tehetősek közé, 40 % az egyre csökkenő középosztály aránya és a népesség 50 %-a tekinthető kifejezetten szegénynek. A szociális juttatásokkal kapcsolatban azonban úgy látják, hogy azok segítségével az állam sikeresen akadályozta meg, hogy a társadalom még jobban két részre szakadjon, illetve sikerült a későbbi piaci reformoknak jó alapot teremteni. Ezek közé a juttatások közé sorolják például a korai nyugdíjazást és az általuk nagyvonalúnak tartott munkanélküli segélyeket és a minimálbérek megemelését.[2]

Fontos azonban megjegyezni, hogy a szociális helyzet tekintetében jelentős területi eltéréseket tapasztalunk, amik megmagyarázzák az egyes tanulmányokban olvasható, egymástól különböző értékeléseket. Ezekre a területi különbségekre a lengyel ellátórendszer is reagál, például a munkanélküli segélyt hosszabb időre lehet igényelni olyan régiókban, ahol magasabb a munkanélküliek aránya. A nehéz szociális helyzet megoldását jelentheti, ha tartós munkalehetőséget és a megélhetést valóban fedező béreket tudnának biztosítani a társadalom alsó 50 %-ba tartozók számára is. Fontos lenne a bölcsődék és óvódák hálózatának bővítése, a közösségi közlekedés és infrastruktúra fejlesztése, illetve az egészségügyi juttatások, ellátások növelése.[3]

Addig is, amíg a fent említett területeken nem sikerül jelentős reformintézkedéseket foganatosítani, a szociális ellátórendszer hiányosságait a szomszédsági, családi és baráti kapcsolatok, a kölcsönös segítségnyújtás rendszere helyettesíti. Ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy a civil szektor vállal fel állami feladatokat és vesz részt a hátrányos helyzetűek támogatásában Magyarországon vagy akár a Transznacionális Együttműködések programba bevont partnereinknél Ukrajnában vagy Romániában. Mindebből is látszik, hogy milyen fontos szerepe van egy társadalomban az egymásra figyelésnek, a szolidaritásnak és az elesettek segítésének.

 

 

Leichter Lilla

[1] Monika Karbowska: A nők szegénysége Lengyelországban – „Hall minket egyáltalán valaki?” (2011. február) https://www.magyardiplo.hu/2011-februar/378-a-nk-szegenysege-lengyelorszagban-hall-minket-egyaltalan-valaki

[2] Pawel Bukowski and Filip Novokmet: Inequality in Poland: Estimating the whole distribution by g-percentile, 1983-2015. http://wid.world/wp-content/uploads/2017/11/Bukowski_Novokmet_WP_WIDworld_2017_21.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202003

[3] Oláh Dóra: Hajléktalan ellátás Lengyelországban a Szent Albert Testvér Segítő Szervezet bemutatásán keresztül. https://www.bmszki.hu/sites/default/files/fajlok/node-259/olah_dori_gdansk.pdf

  • Küldés emailben