A szédertál elemeinek előkészítése és összeállítása elsőre bonyolult feladatnak tűnhet, s könnyű is túlbonyolítani, azonban ennek nem kell így lennie!
Miriam Szokovski, a chabad.org népszerű szerzője megosztotta azokat a praktikákat, melyek segítségével mindenki könnyedén összeállíthatja a szédertál hat plusz egy elemét.
Ebben az útmutatóban a szerző bemutatja, hogy a szédertál egyes elemei mit szimbolizálnak, s hogy hogyan kell azokat előkészíteni. Fontos hangsúlyozni, hogy a pészah két estéjére készített tál egyes tartozékai a családi vagy közösségi tradíciók szerint eltérhetnek, az alábbiakban a Chábád szokásai szerint mutatjuk be azokat.
Zroá: a csontos húsdarab
A zroá a jeruzsálemi Szentélyben bemutatott pészahi áldozatot szimbolizálja, egyben emlékeztető arra, hogy a zsidókat az Örökkévaló erős kézzel és kinyújtott karral vezette ki a szolgaság földjéről.
Ehhez egy csirkenyakat szokás használni, melyet egy fogó segítségével tűz fölött feketére pirítanak. Minden szédertálra egy darab kell belőle, s miután nem szokás megenni, mindkét este felhasználható.
Bécá: a tojás
A Szentélyben bemutatott chágigá áldozatot jelképezi, s egyben utal az élet körforgására, hogy bármilyen rossz is történjék, az újrakezdés reménye mindig ott van számunkra.
Egy darab keményre főtt tojás kell minden tálra, amit hagyományosan sós vízbe mártva fogyasztanak el az étkezés legelején.
Máror: a keserűfű
A máror az egyiptomi rabszolgaság keserűségeire emlékeztet. Chábád szokás szerint római salátalevélbe göngyölt frissen reszelt tormát használnak márornak.
Cházeret: a saláta
A római salátalevél az egyiptomi rabszolgaságot szimbolizálja. Jóllehet e fajtának a levelei nem keserűek, viszont a szára, ha már megkeményedett, akkor keserű utóízt hagy maga után.
A római saláta utóíze felidézi, hogy a fáraó kezdetben barátságosan „édesen” csábította a zsidókat munkára, majd később rabszolgaságba taszította őket, vagyis megkeserítette az életüket.
A salátaleveleket alaposan meg kell mosni, és egyenként ellenőrizni kell, hogy nincs-e rajta bogár. A cházeretet kétszer használják, egyszer a máror fogyasztásakor, majd a „Hilél-szendvics” evésekor.
Chároszet: a malterszerű keverék
Azokat a téglákat és a köztük lévő habarcsot idézi, melyeket a zsidók készítettek a rabszolgaságuk idején. Ebbe a keverékbe mártják a márort.
A chároszet egyik népszerű elkészítése a következőképp zajlik: apróra vágnak egy almát és egy körtét, amihez egy csészényi darált diót és fél csészényi vörösbort (vagy szőlőlevet) adnak, majd az egészet alaposan összekeverik.
Kárpász: a zöldség
A termékenység szimbóluma, mely megmutatja, hogy a zsidók még a rabszolgaság idején is gondoskodtak a fennmaradásukról. Az újjáéledő természetre is utal.
Kárpásznak Chábád szokás szerint főtt burgonyát vagy nyers hagymát használnak, de sokan retket, petrezselymet vagy zellert tesznek ide.
A szédertál mellé a sós vizes tálka
A sós víz a zsidók könnyeit jelenti, melyet a hosszú rabszolgaság alatt hullattak. Ebbe mártják a kárpászt és a tojást is. Egy csészényi vízhez egy-két evőkanálnyi vizet szokás keverni.
Tippek a gyors és egyszerű előkészületre
- Írjon egy listát a hozzávalókról és pipálja ki a kész vagy beszerzett elemeket!
- Ha konyhája már pészahra kész, akkor előre elkészíteti a zroát, a bécát és a chároszetet.
- Amíg a tojás fő, addig keverje össze a chároszetet.
- Ne egyedül csináljon mindent, ossza meg a feladatokat a családjával!
Kóser pészahot kívánunk!
További receptjeinket és cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.