Száz évvel ezelőtti történet óbudai szilánkokról, a bezúzott zsinagóga ólomüvegablakairól és az ott kanyargó villamosról.
„Nem a vallást, csak a fajt… mondják a gyűlölködők. Dicsekszenek vele, hogy a templomokat nem bántják. Mi úgy tudjuk, hogy az Isten házát se kímélték. Óbudán, a 101 éves gyönyörű zsidó templom ablakai betörten néznek a járókelőkre. Az építészeti szempontból is megbecsülhetetlenül finom templom mintha csonka volna most, amikor az ezer színben játszó színes ablakok nem vetik vissza a nap tűző sugarát. Százegy esztendeje áll ez a templom, százegy esztendő alatt nem csupán a zsidóságnak, hanem Óbudának is nevezetessége volt az Isten háza, amelynek minden falára, minden padjára és minden üvegére áhítatos emlékek patinája tapad. Vannak azonban, akiknek nincs érzékük szépségek és hagyományok iránt. Ezeknek csak egy konstruktív vágyuk van: rombolni, eltörölni mindent a föld színéről, főként azt, ami a zsidóké.”
Így kezdődött az Egyenlőség száz évvel ezelőtti, szomorú beszámolója, hogy az óbudai – már akkor is patinásnak számító – zsinagóga utca felöli ablakait betörték.
Mai olvasatra talán kicsit meglepőnek tűnhet az „utca felöli” megjelölés, hiszen a zsinagóga szabadon áll, azonban nem volt ez mindig így, eredetileg terméskő és míves kovácsoltvas ölelte körbe, s udvarába gyalogosan egy menórával díszített kapun lehetett bejutni, kocsival pedig a mózesi kőtáblák stilizált mása alatt lehetett begurulni. Ebből következően valószínűleg a keleti fal két ablakát, a frigyszekrény melletti üvegeket törték be a csőcselék.
Akkoriban nem számított hírnek az Óbudai zsinagóga meggyalázása, annyira nem, hogy a zsidó sajtón kívül más lapok nem is számoltak be erről, jóllehet, keserédes hangsúllyal az Egyenlőség szerkesztősége is hozzáfűzte az esethez: „[…] meggondolván a dolgot, a templomablak beverése nem is oly súlyos atrocitás Orgovány idejében.” S milyen igazuk volt, hiszen hány és hány ártatlan ember esett áldozatul a fehérterror vérengzésének, hát mi az emberélethez képest néhány üvegtábla…
Az Óbudai zsinagóga templomgondnoka elmesélte, hogy már 1921-ben is bevertek egy-két ablakot, s bár akkor utána futott az elkövetőknek, a túlerővel szemben inkább helyesebbnek látta visszavonulót fújni. Aztán egy 1922 nyár végi délutánon újból beverték az ablakokat. Ismét megtörtént az ismeretlen tettesek elleni feljelentés, azonban senki sem remélhette, hogy az elkövetők megkerülnek. A húszas években így pörgött az üveges ipar. Törtek a zsidók ablakai, és ők alig győzték újból és újból a javíttatást.
De nehogy azt higgyék a nyájas olvasók, hogy az Óbudai zsinagóga meggyalázása idején nem törődött volna a nagyobb nyilvánosság Óbuda patinás Isten házával. Mert igenis beszédtéma volt! Fenyegetett ugyanis a tizenöt koronás villamosjegy… S ha nem lett volna elég a magas jegyár, akkor a helyzetet még az is tetézte, hogy az Óbudán kanyargó 51-es villamos egyik megállóját is megszüntették, de nem ám a zsinagóga előttit, hanem a katolikus templom előttit!
„Az óbudai katolikus templom villamos-megállóhelyét megszüntették és most a zsinagóga előtt áll meg a villamos. Ez sértés a keresztény községi párt mai összeállítására.”
 Augusztus 28-án, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 7-ig, változatos zenei és kulturális programokkal várják az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. |
Pedig utólag visszagondolva milyen szerencsés is lett volna, ha inkább a zsinagógai megállót szüntetik meg, sőt, ha akár a zsinagógát teljesen elkerüli a villamos… Akkor talán elkerülhette volna szörnyű tragédiáját a fiatal óbudai főrabbi, dr. Schreiber Ignác (1891–1922), akit pár hónappal később, 1922. december 6-án a zsinagóga előtt gázolt el és tépett darabokra a villamos.
|
Források
„Az óbudai főrabbi tragédiája”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 49. szám, 1. old. „Betörték az óbudai zsidó templom ablakait”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 32. szám, 11. old. „Hirek – Fenyeget a tizenötkoronás villamosjegy.”, Az Est, 1922. 13. évf. 180. szám, 6. old. |