530 évvel ezelőtt, 1492. március 31-én írta alá Kasztíliai Izabella és II. Aragóniai Ferdinánd a zsidók kiűzését elrendelő dekrétumot. A katolikus uralkodók hat hónapot adtak a hitükhöz ragaszkodó zsidóknak arra, hogy új hazát keressenek maguknak. A kitért zsidókra nem vonatkozott a parancs, ám a későbbiekben rájuk az inkvizíció vadászott, azt figyelve, hogy nem tartanak-e meg mégis valamit őseik hagyományaiból – írja a Eurpoean Jewish News.
Az „Ölelés” nevet viselő emlékművet a tengerparti Cartagenában állították fel, mert innen hajóztak el a kiutasított zsidók, hogy azután Észak-Afrikában, a Közel-Keleten vagy Európa barátságosabb országaiban kezdjenek új életet. A menekülők közül szép számmal telepedtek le a Szentföldön is, felvirágoztatva ezzel a Jeruzsálemben, Cfáton, Tibériáson és Hevronban működő zsidó közösségeket.
Az emlékmű állításának ötlete a Hispán-Zsidó Alapítványtól ered és Murcia megye, valamint a városi önkormányzat is támogatta. Jelentős segítséget biztosított még a közelmúltban koronavírusban elhunyt spanyol-zsidó gyökerű mexikói művész, Jose Sacal alapítványa is.
„A kiűzetésről szóló dekrétum aláírása a Spanyolországban tomboló antiszemitizmus kegyetlen megnyilvánulása volt, amely lerombolta a korszak legnagyszerűbb zsidó közösségét. Az ezt követő ötszáz évben mindent megtettek, hogy a zsidóságot eltüntessék az Ibériai-félszigetről. Napjainkban azonban éppen a zsidó örökség újjáélesztése a cél Spanyolországban”
– mondta David Hatchwell, a Hispán-Zsidó Alapítvány elnöke.
„Ez a különleges emlékmű lehetővé teszi a spanyolok számára, hogy megemlékezzenek mindazokról, akiket ugyan elüldöztek innen, de mégsem adták fel a reményt a visszatérésre soha. Cartagena számtalan különböző kultúra otthona, ahogy Spanyolországban is megannyi eltérő identitású ember él egymás mellett. Ez az, ami olyan naggyá teszi ezt a várost, régiót és országot”
– jelentette ki Fernando Lopez Mira, Murcia megyei önkormányzatának vezetője.
A kiűzetésről szóló határozat egészen 1869-ig, a spanyol alkotmány megfogalmazásáig és a vallásszabadság kihirdetéséig érvényben volt, de hivatalosan csak 1969-ben törölték el. Ironikus módon nem más, mint Francisco Franco tábornok, akinek az ősei között szintén voltak kitért zsidók.
Az elmúlt évtizedekben a spanyol kormány számos olyan lépést tett, amellyel történelmének e szégyenletes eseményét próbálta jóvá tenni. 1986-ban diplomáciai kapcsolatot létesítettek Izraellel, 1992-ben János Károly király hivatalos látogatást tett a madridi zsinagógában, 2015-ben pedig lehetővé tették az elüldözöttek leszármazottai számára, hogy spanyol állampolgárságot szerezzenek.
A Hispán-Zsidó Alapítványt 2015-ben hozták létre azzal a szándékkal, hogy oktatási és kulturális programok segítségével hidakat építsenek a spanyol és a zsidó világ között. Vezető testületében nyolcvan fontos adományozó foglal helyet a világ húsz országából. Irodái megtalálhatóak Spanyolországban, Izraelben, Mexikóban, Argentínában, Panamában, Miamiban és New Yorkban. Következő nagy projektjük a madridi zsidó múzeum megnyitása lesz 2024-ben.
Címlapkép: Santiago Velasco cope.es/Cartagena