A sófár az egyetlen olyan hangszer, amit a hagyományos zsidó újévi liturgiában használnak. Hogy miért? Erre 10 magyarázat is van.
A zsidó újév, ros hásáná talán legfontosabb tárgya a sófár. Már a ros hásánához vezető napokon, illetve azon túl, egészen jom kipurig szerepet kap minden reggel a zsinagógákban. Megfújásának eredetére több magyarázat is van.
A zsidó újév mindkét napján megszólal a sófár
A Tóra ros hásánát a „sófárfúvás napjá”-nak nevezi, ahogy áll: A hetedik hónapban, a hónap elsején szent gyülekezés legyen nálatok; semmi szolgai munkát ne végezzetek, a sófárfúvás napja legyen az nektek. (4Mózes 29:1.)
A kétnapos ünnep mindkét napján megfújják a sófárt. Ha azonban az egyik nap szombatra esik, akkor csak a másik napon fújják, nehogy valaki közterületen magával vigye a sófárját, ami szombaton tilos.
Mit jelent a sófárfújás?
A Tóra nem ad különösebb magyarázatot a sófár megfújásának kötelességére, ám a neves iraki rabbi, a Száádjá Gáon egy 10 pontból álló listát írt össze annak lehetséges okairól:
- Ros hásánákor az Örökkévalót a világ királyává koronázzuk. A sófár trombitaszerű hangja pedig ezt a csodálatos eseményt emeli ki.
- A sófár mindenkit átható jajgatása felébreszti még a szunnyadó, önelégült lelkeket is.
- Emlékeztet azokra a sófárhangokra, melyeket akkor hallottak a zsidók, amikor az Örökkévaló leszállt a Szináj-hegyre, és átadta a Tórát.
- Visszhangozza a próféták sirámait, akik sürgették a népet, hogy változtassák meg életmódjukat. És térjenek vissza az Örökkévalóhoz és az Ő parancsolataihoz.
- Emlékeztet minket ellenségeink csatakiáltásaira, ahogy betörtek a jeruzsálemi Szentélybe, és lerombolták azt.
- A kosszarvból készített sófár visszaidézi Jicchák (Izsák) majdnem-feláldozását, hiszen egy kos mentette meg, amit Isten Ávráhámnak mutatott, hogy azt áldozza fel a fia helyett.
- Erőteljes, mindenen áthatoló hangja alázatra int, és eltölt Isten-félelemmel.
- Előrevetíti az ítélet napját az idők végezetén, melyről a próféta így ír: „Harsona és sírás napja az erősített városok fölött és a magas ormok fölött.” (Cefánjá 1:16.)
- Reményt ad, tükrözve a „nagy sófár” hangját, mely a világ minden sarkára szétszórt zsidó népet hívja majd egybe a Messiás elérkezésének idejében.
- A halottak feltámadására emlékeztet, ahogy a próféta írja: „Mind a világ lakói és a földnek lakosai, amint zászlót emelnek a hegyeken, majd látjátok, és amint fújják a harsonát, meghalljátok.” (Jesájá 18:3.)
Borítókép: GIL COHEN-MAGEN / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.