Pészah előtt komoly takarításnak vetjük alá otthonunkat, majd szigorú szabályok szerint kerüljük a kovászos ételeket. Szukkot előtt az előírásoknak megfelelő sátrat építünk, ahol az ünnep alatt legalább eszünk, de minél több időt töltünk, akár a rossz idő ellenére is. Sávuotkor? Felolvassuk a Tízparancsolatot és eszünk egy kis sajttortát… Hogy lehet, hogy a három zarándokünnep közül épp sávuot a legegyszerűbb, melyen a Tóra a 613 parancsolatot előíró könyv adatott?

Egyszer egy ember, aki még csak ismerkedett zsidó örökségével, részt vett egy „sávuot törvényei” című tanuláson. Arra számított, hogy a másik két zarándokünnephez hasonlóan ez is tele lesz mindenféle szabályokkal és ezt is nehéz lesz betartani. Ehelyett meglepetés érte, hiszen sávuotnak alig van saját törvénye. Egy kis zsinagógalátogatás, Tízparancsolat, sajttorta. Ennyi. De tényleg ez lenne minden? Yisroel Cotlar rabbi írásából kiderül.

Sávuot a külön szabályok nélküli ünnep?

A kérdés jogos. Hiszen sávuot annak az eseménynek az emléknapja, amikor a zsidó nép megkapta a Tórát. Azt a szöveget, amely százával tartalmaz micvákat, kötelezettségeket és előírásokat. Akkor miért pont ezen a napon nincsenek részletes ünnepi szabályok?

A válaszhoz vissza kell lépnünk egy lépést, és meg kell vizsgálnunk a Tóra és a világ kapcsolatát.

A Tízparancsolatnak nem volt visszhangja

Az egyik nézőpont szerint a világ alapvetően „problémás”: tele van veszélyes dolgokkal, kísértéssel, káosszal. A Tóra ebben a modellben olyan, mint egy használati utasítás vagy mentőöv, amely megvéd minket a világ zűrzavarától.

Ez az elképzelés azt sugallja, hogy a világ itt volt előbb, a Tóra pedig később jött, hogy „javítsa”, amit lehet.

De van egy másik, mélyebb nézőpont. A hagyomány szerint a Tóra nem utólagos megoldás.

A Tóra Isten bölcsessége, amely már azelőtt létezett, hogy a világot megteremtette volna.

Az egész teremtés célja éppen az volt, hogy legyen egy fizikai tér, ahol az Isten-i akarat, a Tóra megnyilvánulhat.

Ebben a nézőpontban a Tóra nem „ráerőltetett rendszer”, hanem a világ belső szerkezete. Minden tárgy, minden helyzet, minden emberi kapcsolat, ha leporoljuk a külső héjat eleve a Tóra céljait szolgálja.

Ezért mondják Bölcseink, hogy amikor Isten a Szináj-hegynél elmondta a Tízparancsolatot, a hangjának nem volt visszhangja. Mert nem volt, ami visszaverje: a világ egésze befogadta azt. Nem ütközött semmibe, hiszen nem idegen test volt, hanem maga a belső valóság.

Miért olyan egyszerű tehát sávuot?

Más ünnepeken szabályokkal emeljük ki az adott időszak szentségét. Sávuot viszont egy másféle szentséget ünnepel: azt a felismerést, hogy a világ önmagában is szent, mert a Tóra céljaira lett teremtve.

Ezért nincs szükség extra szabályokra. Nem kell külön sátrat építeni, nem kell speciális kósersági szabályokat követni. Ehelyett csak át kell élnünk a kapcsolatot a Tórával: egy kis tanulás, egy kis sajttorta, egy kis csendes hála. Mert sávuot nem változtatja meg a világot, csak felfedi, mi volt mindig is a lényege.

Talán épp ez az egyszerűség a legmélyebb tanítás: a Tóra nemcsak a szent pillanatokban jelenik meg, hanem a mindennapi valóságban is. A konyhában, a könyvespolcon, a kedves szóban, és igen, akár egy szelet sajttortában is.

red and white cake on white ceramic plate

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.