Egy izraeli lakásba közvetlen rakétatalálat érkezett pénteken. A ház szinte teljesen megsemmisült, ablakok törtek be, bútorok omlottak össze, festmények hullottak a földre. Minden elpusztult. Csak egyetlen dolog maradt sértetlen: a sábeszre előkészített asztal. A fehér abrosz, a gondosan elrendezett teríték és a vázába állított virág, mind ott maradtak, mintha az Örökkévaló saját keze óvta volna meg őket.
A támadás pénteken érkezett. A szombat még be sem köszöntött, de a ház már készült a szent nap fogadására. A család a konyhában sürgött-forgott, az utolsó előkészületeket végezve. Az étkezőasztalon már ott volt a fehér abrosz, mellette szépen hajtogatott szalvéták, megterített tányérok és evőeszközök, középen pedig egy vázában friss virágok díszítették a teret, minden készen állt a sábesz méltó megünneplésére.
Egy pillanattal később azonban megszólalt a rakétariasztó. Az idő megfagyott. A család azonnal az óvóhelyre sietett, néhány másodperccel később pedig hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Egy iráni rakéta közvetlenül az épületbe csapódott. Az emelet gyakorlatilag megsemmisült: ablakok robbantak szilánkokra, a nappaliban lévő bútorok összetörtek, könyvek, képek, emlékek porrá lettek.
Amikor a veszély elmúltával a család visszatért, sokkoló látvány fogadta őket: az egész lakás romokban hevert. Minden, kivétel nélkül minden megrongálódott. Egyvalamit kivéve. Az étkezőasztalt.
A sábesz csodája
Ott állt ugyanott, érintetlenül. Az abrosz hófehér maradt, a tányérok meg sem mozdultak, a virág a vázában nem borult fel. Mintha valami láthatatlan kéz óvta volna meg a pusztítástól. Mintha maga a sábesz szelleme lett volna az, ami megőrizte így.
Védelem a káoszban
Nem ez az első alkalom, hogy ilyen történet kerül napvilágra Izraelből. A háború idején, amikor a zsidó népet gyűlölet sújtja, amikor rakéták zúgnak az égből, újra és újra történnek megmagyarázhatatlan dolgok. Csodák, vagy ha úgy tetszik: üzenetek.
A zsidó hagyomány szerint a sábesz nemcsak egy heti pihenőnap. Ez a nap az Örökkévló ajándéka, amely minden héten újra és újra kiemeli a zsidó embert a hétköznapok terhéből, és lehetőséget ad arra, hogy visszataláljon önmagához és Istenéhez. A sábesz a béke ideje. Nem a világ békéjéé, hanem a lélek békéjéé. Azé a belső nyugalomé, amelyben a zsidó ember felismeri: van Teremtő, és az Ő világa nem véletlenek láncolata, hanem gondviseléssel telített valóság.
Ezért maradhatott érintetlenül az asztal is. Nem azért, mert az anyaga erősebb volt a rakétánál. Hanem mert az Örökkévaló, aki „megáldotta és megszentelte” a hetedik napot, megáldotta azt a teret is, ahol már készültek a szombat fogadására.
Ez a látvány emlékeztet minket arra, hogy mi a zsidó nép titka: nem a fegyverekben van az erőnk, hanem a hitben. Nem abban, amit építünk, hanem abban, amit megtartunk.
És talán éppen ez az, ami megvéd bennünket, nemcsak a robbanástól, hanem a kétségbeeséstől is.
Címlapkép: Soroka Kórház, Izrael – AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.