A zsidó közösségeket bemutató sorozatunkban ezúttal az etiópiai zsidósággal foglalkozunk.
Az etiópiai zsidóság egyike a legrégebbi zsidó közösségeknek. A hagyomány szerint még Salamon király idején érkeztek oda az első zsidók. A Királyok 1. könyvének tízedik fejezete leírja, hogy Sába királynője meglátogatta bölcs Salamon királyt. A tizennegyedik században írott ‘Kebra Nagast” (az etióp keresztények szent könyve) az a legendát közli, hogy a találkozás eredményeként született meg a későbbi I. Menelik etióp király, Salamon és Makeda (Sába királynőjének neve) fia. A hazájába visszatérő Sába királynőjét számos zsidó is elkísérte, így kerültek Etiópiába. Más hagyományok úgy tartják, hogy amikor Jeruzsálemet az asszírok és később babilóniaiak ostromolták, akkor menekültek oda a zsidók. Később az egyiptomi, majd a jemeni zsidó közösségekből is érkeztek oda.
Az i.sz. kilencedik században feltűnt Egyiptomban egy Eldád HáDáni (azaz a bibliai Dan törzséből származó Eldád) nevű zsidó, aki beszámolt az akkor ismeretlen etióp zsidóságról. Ovádjá Bartenurea rabbi (1445-1515) szintén leírja, hogy egyiptomi utazásai során találkozott sötétbőrű zsidókkal, akik Dán törzs leszármazottainak vallják magukat.
Mivel az etióp zsidók régen különváltak, így a vallási életük és a szokásaik különböznek a rabbinikus zsidóságétól, viszont némi hasonlóságot mutatnak a karaitáékkal. A szent irataik között több olyan apokrif könyv is található, amely később nem került be a Tánáchba, csak a keresztény egyházak Ótestamentumaiban maradtak fenn.
A tudományos világban manapság két, egymásnak ellentmondó nézet létezik az etióp zsidók eredetét illetően. Az egyik szerint az etióp zsidók valóban az ókori zsidók leszármazottai. A másik elmélet azt állítja, hogy az etióp ortodox kereszténységből valamikor a XIV-XVI században kivált egy olyan csoport, amely visszatért az Ótestamentumi hagyományokhoz és később zsidóként definiálta magát, hasonlóan mint a székely szombatosok.
Az etióp zsidóság magát ‘Beta Jiszráél’-nak, azaz Izrael házának nevezi. Legnagyobbrészt Etiópia északi részén Tigre, Amhara és Gondar tartományokban éltek. A környezetükben, lenézően, ‘Falassá’-nak, vagyis idegennek, vándorlónak nevezték őket. A hagyományuk szerint az i.sz. negyedik századtól kezdve mintegy ezer évig, Beta Jiszrael egy önálló zsidó királyság volt, melynek egyik királyát Gideonnak az őt követö királynőt pedig Juditnak hívták. A tizenkilencedik század közepén mintegy 300 ezer főre becsülik a Beta Jiszrael tagjainak számát, ám az 1888-1892 közötti éhínség és a járványok következtében ez a szám a felére vagy talán a harmadára csökkent.
A tizenkilencedik század közepén a ‘Londoni Zsidó Társaság’ (a London Society for Promoting Christianity Among the Jews, egy anglikán térítő szervezet) kezdeményezte az etióp zsidók megtérítését. A feladatot a zsidó születésű ám fiatalon megkeresztelkedett Henry Aaron Sternre bízták. Azokat, akik kényszerből vagy a jobb élet reményében (a keresztényeknek joguk volt örökíteni a földtulajdont) kikeresztelkedtek, nevezik ‘Fallasmura’-nak, ám nem anglikánok lettek, hanem az etióp ortodox egyház tagjai. A keresztény térítéseket ellensúlyozandó, a huszadik század elején Jacques Faitlovitch többször Etiópiába látogatott és fölhívta a zsidó világ figyelmét az ottani zsidó közösség helyzetére.
Egy másik csoport néhány évszázada vált ki a Beta Jiszraelből, ők délebbre a Sewa tartományban éltek. Őket ‘Beta Avraham’-nak, illetve Kechene zsidóknak (Addisz Ababa egy kerülete után) nevezik. A ‘Beta Avraham’ már évszázadok óta keresztény vallású, ám önmagát titkos zsidónak tartó közösség.
Az etióp zsidók Izraelbe érkezése
1948-ban, Izrael megalakulásakor, az etióp zsidók is Izraelbe szerettek volna távozni, ám az uralkodó, Haile Szalasszié nem engedélyezte a kivándorlásukat. A helyzet csak 1974-ben, a császárság bukásával változott meg. Az új, szovjetbarát rendszer nemsokára a zsidók és Izrael ellen fordult. A nyolcvanas években Etiópiát elhúzódó polgárháború majd éhínség sújtotta. Az egyre nehezebb helyzetben a zsidó kivándorlás kérdése sürgető lett.
A nyolcvanas évek elején az izraeli titkosszolgálat Szudánban állított fel álcázott átmeneti táborokat, ahová a Beta Jiszrael csoportok hosszú, veszélyes gyalogút után érkeztek meg. A mintegy tizenkétezer emberből, akik útnak indultak, közel négyezren meghaltak útközben. Szudánban a menekültek éheztek és sokan estek betegségek áldozatául. A táborokból a zsidók Európán keresztül jutottak el Izraelbe. 1984-85-ben a ‘Mózes’ akcióval, amerikai segítséggel, az összes szudáni táborban levő zsidót sikerült légi úton Izraelbe vinni. Az út során meghalt etióp zsidók emlékére emlékhelyet emeltek Jeruzsálemben a Herzl-hegyi nemzeti temetőben.
1990-től kezdve, ahogy az etiópiai rendszer szovjet támogatása megszűnt, a polgárháború eszkalálódott. A Beta Jiszrael Addisz Ababában gyülekezett, menekülttáborokban várva, hogy Izraelbe utazhassanak. A veszélyes helyzetre való tekintettel 1991. májusában Izrael nagyszabású műveletet indított. A ‘Salamon’ akció keretében 36 órás légihíddal mintegy tizenötezer etióp zsidót hoztak EL-AL repülőgépekkel közvetlenül Izraelbe. Ezzel gyakorlatilag lezárult a Beta Jiszrael bevándorlása Izraelbe.
Ám Addisz Ababában még sokezer Fallasmura maradt, akik zsidónak tartották magukat. Bár nem vonatkozott rájuk a bevándorlási törvény, a következő mintegy tizenöt évben fokozatosan mindenki Izraelbe érkezett. Ennek feltétele azonban az Izraeli rabbinátus által végrehajtott ortodox betérés volt, melyet a Fallasmura tagjai vállaltak.
Izraelben jelenleg körülbelül 135 ezer etióp származású zsidó él, mintegy harmaduk már ott is született.
Zsidók-e az etióp zsidók?
Rabbinikus zsidó körökben sokáig vita tárgyát képezte, hogy az etióp zsidók tulajdonképpen zsidóknak tekinthetők-e vagy sem. A Rádbáz (Rabbi David ben Zimra 1479-1573) egyiptomi főrabbi szerint az etióp zsidók (akiket ő a Kús földjéről jött zsidóknak nevez) a Dán törzs leszármazottai, és mivel nem voltak köztük bölcs rabbik ezért az írásokat csak a maguk egyszerűségében értelmezik. Ám hozzáteszi, hogy ha tanítanák őket akkor biztos követnék a rabbinikus utat, emiatt a tanításuk, megmentésük fontos jócselekedet lenne.
A Rádbáz véleményére alapozva, 1973-ban Ovádjá Joszéf, az akkori Izrael szfárádi főrabbija úgy döntött, hogy a Beta Jiszrael tagjai zsidók, és Izraelbe kell hozni őket, de mivel nagy a valószínűsége, hogy nem zsidókkal is házasodtak, ami anyakönyvezés hiányában visszakereshetetlen, ezért a biztonság kedvéért végrehajtott, gyorsított betérési folyamaton, úgynevezett „gijur lechumrá”-n kell átesniük. Véleményéhez később csatlakozott Slomo Goren, Izrael askenázi főrabbija.
Az etióp zsidók Izraelben
Eleinte az etióp zsidók Izraelbe érkezése nagy lelkesedést váltott ki, a diaszpóra felszámolásának újabb állomását látták benne. A legtöbb izraeli természetes módon zsidóként tekintett rájuk.
Azonban az Izraelbe érkezés inkább újabb kezdete volt a problémáknak, mint a vége. A legtöbb bevándorló kis, elmaradott falvakból érkezett, ahol a fejlődést megakadályozta a polgárháború. A bevándorlóknak természetesen egy fillérjük sem volt, sokan írástudatlanok voltak, héberül alig beszéltek. Nagyon kevesek rendelkeztek bármiféle szakmával vagy magasabb iskolai végzettséggel, amivel egy modern társadalomban munkát lehet találni. Az etióp viszonyoknak megfelelően viszonylag magas volt köztük az AIDS és a tuberkulózis aránya.
Izraelben gyakran improvizálnak, sokszor nem készítenek terveket, de az etióp bevándorlás esetében más volt a helyzet. Részletes terveket dolgoztak ki a lakhatás, a foglalkoztatás és az oktatás területén. Mindezeket megfelelő költségvetés fedezte. Az etióp bevándorlók az első évek után gyakorlatilag ingyen lakást kaptak általában a nagyobb központi városokban, például Netanján, Beer Seván vagy Asdodban. Az új bevándorlóknak járó ingyenes egyetemi oktatást kiterjesztették a már Izraelben születettekre is. Nagy súlyt fektettek a nők helyzetének javítására és az oktatásra. Sok ezer etióp származású fiatal végzett már egyetemet, főiskolát. A sok jó szándék és a rengeteg befektetett pénz ellenére az etióp zsidók beilleszkedése még egyáltalán nem mondható teljesnek.
Mi a baj?
Nem Etiópia volt az első olyan fejlődő ország, amelyből tízezrével érkeztek bevándorlók Izraelbe, de a korábbi bevándorlók még egy másik Izraelbe érkeztek. Az ország megalakulása utáni években mindenki viszonylag szegény volt, nem voltak hatalmas társadalmi különbségek, és maga Izrael sem volt fejlett ország. Ám a kilencvenes években az etióp bevándorlók már egy modern, erősen versenyszellemű országba érkeztek.
A beilleszkedési terv készítői természetesnek vették, hogy az etiópok asszimilálódni fognak a többségi, modern izraeli társadalomhoz. Ez persze ellentmondott annak a hagyományos életformának, melyben a legtöbb etióp bevándorló felnőtt. Az eredmény több szempontból problémás. Az idősebb nemzedék gyakorlatilag nem talál munkát. Érdekes módon a nők jobban beilleszkednek, jobban találnak egyszerűbb kisegítő feladatokat. Emiatt a hagyományos férfiközpontú családokban sok feszültség halmozódik, ez magyarázza a gyilkosságokat, öngyilkosságokat. A szegénység és a családok válsága miatt a fiatalkorú bűnözés mintegy háromszorosa az izraeli átlagnak.
Az Izraelben született fiatalok, akik már itt nevelkedtek és a katonaságban is sikeresek voltak, könnyebben illeszkednek be. Ők azok, akik a jelenlegi tüntetéseken és tiltakozó megmozdulásokon részt vesznek. Úgy érzik, hogy ők mindent megtettek a beilleszkedésük érdekében, ám a többségi társadalom nem fogadja be őket.
Rasszizmus?
Az etióp bevándorlók egyik gyakori panasza a többség rasszizmusa. Úgy érzik elutasítják, hátrányba hozzák őket, csak azért mert más a bőrük színe. Igazából az lenne a meglepő, ha a sokfajta kultúra keveredéséből létrejött, mégis megosztott izraeli társadalomban ez másképp volna.
Az utóbbi évtizedekben volt jó néhány olyan incidens, melyet az etióp zsidók az ellenük irányuló rasszizmusként értékeltek:
- Az etióp zsidók zsidóságának elismerése hosszú és bonyolult folyamat volt, melyet az etiópok úgy értelmetek, hogy a bőrszínük miatt nem akarják őket befogadni.
- 1996-ban kiderült, hogy az etióp származású donorok vérét nem használják fel, hanem egyszerűen megsemmisítik anélkül, hogy ezt közölnék velük. Az indok az volt, hogy az etióp bevándorlók között magas a hepatitis betegek aránya. A hír nagy vihart váltott ki, néhány nap múlva tízezer etióp zsidó tüntetett a Miniszterelnöki Hivatalnál. A rendőrség összecsapott a kövekkel és vasrudakkal felszerelt tüntetőkkel, akiket vízágyúkkal és gumilövedékekkel vertek vissza. Az eredmény több tucat sebesült, mintegy kétszáz autó is megsérült. A Jichak Navon vezette vizsgálóbizottság javaslatára megváltoztatták a rendszert, lemondott a ‘Vörös David Csillag’, azaz a Mentőszolgálat igazgatója, ám nem találtak rasszizmusra utaló bizonyítékokat. 2006-ban újabb tüntetés volt, mert kiderült, hogy továbbra sem használják föl az etiópiaiak által adott vért.
- Néhány évvel ezelőtt napvilágot látott, hogy az etióp nőket rábeszélték egy bizonyos Depo-Provera fogamzásgátló beadására. Ezt az injekciót háromhavonta kell beadni. A vita nem is annyira a fogamzásgátlás szükségessége körül forgott, hanem arról szólt, hogy nem ajánlottak fel nekik más lehetőségeket, helyettük döntöttek.
- Számos vallásos iskola egyáltalán nem vesz fel etióp diákokat, mivel nem tekintik őket zsidónak, hisz a Rabbinátus által előírt betérés, bizonyos baloldali csoportok kampányának köszönhetően nem történt meg.
A legutóbbi tüntetések
Az etióp zsidók és az izraeli rendőrséggel közötti viszony korántsem felhőtlen. Itt valóban szerepet játszik a bőrszín. Mint ismeretes, több tízezer illegális afrikai, nem zsidó, bevándorló él Izraelben. A rendőrség és a bevándorlási hivatal emberei gyakran igazoltatják őket. Értelemszerűen, nekik minden sötét bőrű egyén gyanús, így az etiópok sokszor érzik úgy, hogy őket a bőrük színe miatt háborgatják.
Ez történt néhány napja is, amikor egy etióp katonát, bizonyos Damas Pakedeht megtámadtak a rendőrök. Szerencsére egy biztonsági kamera felvette az esetet, így most a rendőrök lettek a vádlottak. Bár pár nap múlva Benjamin Netanjahú miniszterelnök találkozott Damas Pakedehvel, és határozottan elítélt minden rasszista megnyilvánulást, ezzel együtt az etióp zsidók több nagy tiltakozó tüntetést szerveztek Jeruzsálemben és Tel- Avivban. A tüntetéseken kisebb összecsapásokra is sor került.
Netanjahú a találkozáson bejelentette egy miniszteriális bizottság felállítását, mely az etióp zsidóság beilleszkedésének problémáival fog foglalkozni.
Dan Diamant