Afrikai menekültek Izraelben: mi a teendő?

Vélemény rovatunk cikke az eritreai menekültek helyzetével foglalkozik.

Jelentős változás várható az izraeli menekültügyi helyzetben azt követően, hogy az illetékes brit hivatal az afrikai Eritreába küldött egy szakemberekből álló küldöttséget, akik megállapították: a hozzájuk fordulók a jobb élet reményében szállnak hajóra, és a hazatérésük esetén sem fenyegeti őket életveszély.

A nemzetközi jog szerint menekült az a személy, aki egy külföldi országban menedéket kér háború és erőszak miatt. Az üldöztetés oka lehet a vallás, a származás, a politikai vélemény, vagy egy adott társadalmi csoporthoz való tartozás. Ameddig a menedékkérelmet el nem fogadták, az illető menekültkérő státuszba kerül.

A brit döntés

A brit hatóság azután döntött az eritreai katonaságtól tömegesen dezertált bevándorlók kérelmének elutasításáról, hogy tavaly decemberben az afrikai országban járt küldöttség megállapította: gyakorlatilag nem fenyegeti veszély azokat, akik visszatérnek. A jelentést egy dán delegáció is megerősítette.

A veszélytelen visszatérés tényét azonban a BBC által nemrég készített dokumentum film megkérdőjelezi. Ebben az eritreai politikai ügyek biztosa, Yemane Ghebread kijelentette, hogy visszatérés esetén a dezertőröket nem illetik meg az olyan polgári jogok, mint például a saját ház építésének joga – minthogy nem teljesítették az állampolgári kötelezettségüket, a kötelező sorkatonai szolgálatot. A brit jelentés szerint azonban a visszatérés után ismét behívhatják őket a seregbe, így ez később nem lehet kizáró ok a teljes jogú életre.

Az eritreai exodus oka

Miért választja havonta mintegy négyezer fiatal az ország elhagyását? Eritreát sokan Afrika Észak-Koreájának tartják. Ez a világ harmadik legszegényebb országa, ahol az éves GDP 700 dollár/fő alatt van. Az országot több mint húsz éve katonai rezsim irányítja. Nincs szólásszabadság, és bár a kormányzat tagadja, az emberi jogi szervezetek szerint tiltott fogva tartások és kínzások is előfordulnak.

A kötelező katonai szolgálat az eritreai fiatalok rémálma. A BBC filmje szerint, a 18 hónapos szolgálat könnyen alakulhat át 8-10 év kényszermunkává, melynek során a fiatalokat fizetés nélkül dolgoztatják olyan nem katonai munkakörökben, mint a parancsnokok földjeinek megművelése, vagy házainak megépítése. Yemane az elhúzódó sorkatonai szolgálat szükségességét a BBC riporterének azzal magyarázta, hogy a határos Etiópiával még mindig nem értek véget a harcok, és az ország védelme mindenek előtt való.

Az egykori olasz gyarmat a múlt század közepén etióp uralom alá került, amely alól csak harmincévnyi gerillaharc után szabadult fel. Bár az 1993-ban hivatalosan is újjáalakult az elmúlt két évtizedben jelentős eredményeket értek el, az ország nem emlékeztet a Tanach (Biblia – a szerk.) megemlített, ezen terület felett is uralkodó Sába királynő birodalmára. Sába királynő nagyvonalú ajándékokat adott Salamonnak, ami a jó diplomáciai kapcsolatok meglétét feltételezte.

Az izraeli bevándorlás

A jelenlegi helyet azonban közel sem ilyen rózsás, ugyanis Eritrea nem nagyon működik együtt az Izraelbe dezertált fiatalok ügyében. Ennek az oka az lehet, hogy a főként építkezéseken és takarításban alkalmazott eritreaiak hazautalásai fontos bevételi forrásnak számítanak az otthon maradt családok számára.

Az Izraelbe irányuló tömeges bevándorlás 2006 és 2012 között zajlott le. Addig tartott, ameddig a Sínai-félszigeten lévő határszakaszra fel nem húztak egy komoly kerítésrendszert. A hat év alatt körülbelül hatvanezer afrikai bevándorló érkezett Izraelbe, köztük 35 ezer eritreai dezertőr.

A bevándorlók sikeres társadalmi integrációja elmaradt. A többnyire rendezetlen életkörülmények között élő, egészségügyi biztosítással nem rendelkező, a hivatalos nyilvántartásokban nem szereplő tömegek jórészt Tel-Aviv déli részén és Eilatban telepedtek le. A tel-avivi központi buszpályaudvarra érkezők számára ismerős látvány a közeli „fekete piac”, azaz az afrikaiak által üzemeltetett zsibvásár. Sok lakossági panasz érkezik rendbontások, erőszakos cselekmények miatt – ugyanakkor a bevándorlók a közbiztonságra jelentős veszélyt mégsem jelentenek.

Tömegtüntetések Izraelben

A társadalmi feszültség növekedésére jellemző, hogy 2012-ben az eritreaiak ellen már több tömegtüntetést szerveztek. A megmozdulások élére olykor maga a belügyminiszter, Elli Isáj (2009-2013) állt. Szerinte a zsidó állam speciális történelmi és társadalmi berendezkedése miatt nem tud menekült jogot biztosítani a többi nép számára Izrael területén. E felfogás hívei úgy tartják, hogy a jelentős bevándorlás és asszimiláció az állam zsidó jellegét veszélyeztetné.

 

Izraelben a visszatérési törvény alapján kaphat valaki állampolgárságot, azaz legalább egy zsidó származású nagyszülővel kell rendelkezni akár anyai, akár apai ágon. A másik lehetőség, hogy valaki igazolja az izraeli rabbinátus által elfogadott betérést, azaz elfogadta és betartja a zsidóság vallási törvényeit. Az állampolgársági kritériumok emiatt mások, mint a többi országban: Izraelben a származást és/vagy a zsidó vallás követését nézik, míg más országok – egyéb feltételek teljesülése esetén – megelégednek a nyelv és kultúra ismeretével.

Az izraeli társadalom azonban mégsem tekinthető különösebben hagyománykövetőnek, statisztikailag a vallási törvényeket nem követő hiloniak, azaz világiak többségben vannak az országban.

Mit mond a Tóra?

A zsidó nép a történelme során soha sem volt homogén. Az Egyiptomból való kivonuláskor az ún. „gyülevész nép”, azaz egyiptomiak is velünk jöttek. A zsidóság első törvényei között már találunk őket érintő vallási rendeleteket (2Mózes 12:19): a kovászos ételek evésének tilalma rájuk is vonatkozik, valamint ha körülmetélkedtek, akkor a pészachi áldozatot is elkészíthették. A Tíz parancsolatot követő, polgári törvényeket magában foglaló Mispatim hetiszakaszban írva van: (2 Mózes 21:20) „Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában.” A Tórában még számos helyen találkozunk az őket védő rendeletekkel.

És mi a gyakorlat?

Izraelben 2012-től jelentős változást figyelhetünk meg az afrikaiak ügyében. Ekkor hozták meg az illegális bevándorlók elleni törvényt, ez alapján le is tartóztathatják és átmeneti táborba küldhetik a papírokkal nem rendelkezőket. A Kadima párti Julia Snuelov-Berkowitz javaslatára a Negevben lévő Saharonimot jelölték ki számukra a bevándorlási kérelmek elbírálásáig.

A brit jelentés után máris változott a hozzáállás: az afrikai bevándorlókat más afrikai országokba, Ugandába és Ruandába irányították – mondván, hogy ott jobban meg fogják találni a helyüket.

A kérdés nyitott: az asszimiláció kockázata, illetve a dél tel-avivi és az eilati lakosság ellenállása okot ad-e az afrikai bevándorlók továbbirányítására, vagy ezzel a lépéssel valójában cserben hagyjuk őket? Gazdasági bevándorlókról vagy pedig szerencsétlen elesettekről döntünk?

 

Sarah Steiner

 

A cikkhez a Facebookon várjuk olvasóink véleményét!

 

Kép: tabletmag.com

  • Küldés emailben