Hádász Malada-Macri, orvos és a szociális szektor elismert munkatársa, számos kitüntetésben részesült az egészségügyben végzett kiemelkedő tevékenységéért. Ő az első etiópiai származású nő, aki hivatalos orvosként szolgál az izraeli hadseregben.
Hádász Malada-Macri orvos és példamutató nő, aki számos kitüntetést kapott az egészségügyben és a szociális szektorban végzett munkájáért. Ő az első etióp származású nő, aki orvosként szolgál az izraeli hadseregben. Története a nehézségekkel teli utazásról, a túlélésről és a segítő kezek kereséséről szól. Emellett hatalmas elhivatottsággal dolgozik azért, hogy közösségét szolgálja és segítse a következő generációkat.
Hádász Malada-Macri Etiópiában született 1985-ben. Édesapja a Moszad ügynökeként 1976-tól fogva segítette az etióp zsidók Izraelbe vándorlását. Hároméves volt, amikor szüleivel és négy testvérével végigjárta azt az Etiópiából Szudánon keresztül vezető, rendkívül kimerítő és veszélyes utat, melynek végén, 1988-ban az egész család Izraelbe érkezett:
„Hat héten át gyalogoltunk a sivatagon keresztül és mindeközben rejtegetnünk kellett zsidó mivoltunkat. Apám vezetőt bérelt fel, akinek az lett volna a feladata, hogy védelmet is biztosítson, ám ehelyett elárult minket: a határon elmondta a szudáni katonáknak, hogy zsidók vagyunk.”
A család egy szudáni menekülttáborba került, ahol különféle fertőző betegségek szedték az áldozataikat és tíz hónapon át csak egy kevés lisztet és vizet kaptak naponta, hogy pitát készíthessenek maguknak. Malada-Macri nagyon beteg lett: kóros alultápláltsága mellett a maláriát is elkapta.
Szudánból Izraelbe: a fiatal lányból az izraeli hadsereg első etióp orvosa lett
„Az utolsó pillanatban, amikor a szüleim már éppen feladták a reményt, az éjszaka közepén valaki felébresztette őket, és azt mondta nekik, hogy menjenek egy bizonyos helyre, ahol egy teherautó várakozik ránk. A teherautó egy repülőgéphez vitt minket, Moszad-ügynökök és izraeli katonák fogadtak mindenkit és Izraelbe szállítottak minket. Akármilyen elcsépelten hangzik is, igazi csoda volt”.
A család a dél-izraeli Arad városának befogadó központjába került, Malada-Macrit pedig kórházba szállították.
„Az orvosok és az ápolók megmentették az életemet, és – bár nagyon fiatal voltam – emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy ha felnövök, én is orvos leszek és életeket fogok menteni”.
Ez a gondolat irányította a most negyvenéves asszony izraeli életét. A befogadó központ lakói számos országból érkeztek és az ott dolgozó önkéntesek is nagyon sokfélék voltak. „Ez gazdagította az életünket, új emberekkel ismerkedtünk meg, különféle kultúrákkal találkoztunk és egészen más világokkal, mint amit Etiópiában hátrahagytunk”. Öt év elteltével költöztek Beer-Sevába, ekkor már tizenegy gyermekük volt.
Küzdelem és hit: Hádász Malada-Macri története
Malada-Macri gyorsan megtanult héberül és hamar beilleszkedett az izraeli életbe. Iskolai sikerei nyomán bekerült egy olyan programba, ahol a katonai szolgálatot orvosi egyetemi tanulmányokkal ötvözhette, így lett az izraeli haderő első etióp származású doktornője. 2008-ban férjhez ment, jelenleg a Negev-sivatag északi részén fekvő Krámim kibucban él férjével és öt gyermekével, és Izrael egyik legnagyobb egészségbiztosítójának igazgatósági tagja. Orvosi munkája mellett aktivizmusra is marad ideje: 2016-ban megalapította fórumot alapított az etiópiai származású izraeliek egészségének javítása érdekében. „Ma már négyszáz etióp származású egészségügyi szakember tartozik hozzánk, akik az Egészségügyi Minisztériummal karöltve azon dolgoznak, hogy elérhetőbbé tegyék az egészségügyi szolgáltatásokat az etióp közösség számára” – mondta.
Az október hetedikei mészárlást követően kirobbant háborúban Malada-Macrit és a polgári védelemben szolgáló férjét is behívták tartalékos szolgálatra. Először a férje vonult be, ám még meg sem érkezett a katonai bázisra, amikor azt a parancsot kapta, hogy azonnal forduljon vissza és küldje a feleségét egy dél-izraeli bázisra. Minél több katonaorvosra volt szükség, mégpedig azonnal. 250 napnyi tartalékos szolgálata során iszonyatos dolgokat látott. Mint mondja, ezek a tragikus képek örökre vele maradnak. Az egyik október hetedikei eset különösen mély nyomot hagyott benne: „Az egységemet október hetedikén behívták. A katonákat a még zajló terrortámadás és a folyamatosan hulló rakéták közepette láttuk el. Amikor végre megérkezett egy helikopter, kiderült, hogy elfogyott az üzemanyaga, és bár három katonát megmentettünk, kettőt elveszítettünk. Szívszorító volt.”
Az átéltek és a hosszúra nyúlt szolgálat nyomán nehéz volt visszatérni a civil életbe, mesélte az asszony. Hálás a férjének és a gyermekeiknek, akik mindig megértően mellette álltak. „A gyermekeik büszkék az édesanyjukra, aki segített az országnak és cselekedeteivel hálálta meg, amit ő kapott. Ezekre az értékekre neveljük őket… Izrael csodálatos nemzet. Mindent meg kell tennünk az egység eléréséért és egymás tiszteletéért, hogy megtalálhassuk azt a közös nevezőt, aminek alapján zsidó és demokratikus államot építhetünk, melyre mindnyájan büszkék lehetünk”.
Fotó: Office of Multicultural Student Success/Facebook