Kik azok a karaita zsidók?

Röviden bemutatjuk őket.

A múlt héten az Izraeli Legfelső Bíróság fontos döntést hozott. Elismerte a karaita zsidók egyházi bíróságának státuszát Izraelben, azaz az ott kötött házasságok (illetve ott kimondott válások) ugyanúgy államilag elismertek lesznek, mint a Rabbinátusé (valamint a muszlim és keresztény egyházaké). Ennek jeleként a megfelelő nyomtatványokon ott lesz Izrael állam címere. (Mint ismeretes, Izraelben nincs polgári házasság, minden egyház önállóan vezeti az anyakönyveket.)

Nincsenek rabbik…

Kik is azok a karaita zsidók? A karaita szó a héber [קרא] ‘olvasni’ gyökből származik. A név arra utal, hogy hitük szerint csak a Tórában olvasható parancsolatokat kell betartani, mégpedig úgy, szó szerint, ahogy azok ott le vannak írva. Az ún. szóbeli tant a Talmudot és az egész ehhez kapcsolódó rabbinikus irodalmat, ha el is ismerik, nem tartják önmagukra nézve kötelezőnek. Ezért bizonyos szempontból szigorúabbak, más szempontból viszont kevésbé merevek mint a többségi, a rabbinikus hagyományt követő zsidóság. Nem fektetnek hangsúlyt a rabbinikus tekintélyekre, hanem bizonyos keretek közt az egyénre bízzák a parancsolatok értelmezését.

Karaite_synagogues_in_Jerusalem (1)

Székek nélkül mezítláb

A karaita zsinagógában nincsenek székek. A biblia szövegét szó szerint követve a cipőjüket leveszik a zsinagógába lépés előtt és csak állva vagy leborulva imádkoznak. Nem használnak tefilint, az erre vonatkozó Tórai parancsot átvitt értelemben értik. A házukon a mezuzán a Tízparancsolat szövege szerepel, tok nélkül.

A karaiták a zsidó naptárt használják, bár némi eltérés van az Omer számlálást illetően. A Hanuka ismeretlen számukra, hiszen nincs előírva a Tanakhban. A szombatot szó szerint betartják, nem esznek egyáltalán meleg ételt, nem használják az előre beállított villanytűzhelyt az étel melegítésére. Másrészt a kóserságban nem különítik el a tejes, illetve húsos ételt, az erre vonatkozó tórai szöveget (“A gödölyét ne főzd meg anyja tejében. 2Mózes 23:19)” szó szerint veszik.

A karaiták általában egymás közt házasodnak, de manapság elfogadják a “vegyes” azaz zsidó-karaita házasságokat is. A házasságlevelet a nő is aláírja és a karaita nő tanúvallomása a bíróság előtt egyenértékű a férfiéval.

Az alapítástól napjainkig

A karaita zsidóságot az i.sz. 8-ik században alapította meg, Mezopotámiában, Anan Ben Dávid. A kora középkorban a karaita irányzat nagyon elterjedt volt, vannak olyan kutatók akik szerint csak Szaadja Gaon határozott fellépésének volt köszönhető, hogy nem a karaita irányzat lett a domináns az egész zsidóságon belül. A keresztes háborúkat megelőzően nagyszámú karaita élt a Szentföldön is. Később a legnagyobb karaita közöségek Egyiptomban, Irakban, Törökországban és a Krím félszigeten éltek, ám 1948 után a legtöbbjük Izraelbe költözött, ahol számuk ma mintegy 40 ezer. A karaiták teljesen integrálódtak Izrael zsidó közösségébe, szolgálnak a hadseregben és részt vesznek a közéletében.

A karaiták központi zsinagógája Ramle városában található. Nevezetes még Jeruzsálem Óvárosának zsidó negyedében található ősi karaita zsinagóga is, melyet a föld alá építettek „A mélységből kiáltok hozzád, Uram” (130. zsoltár 1.) bibliai vers szerint.

A karaita zsidóság, érthetően nagy súlyt fektetett a Tóra tanulmányozására és másolására.  Számos fontos régi bibliai szöveg karaita közösségek segítségével maradt ránk. A prófétai könyveket tartalmazó Kairói kódex, (azaz könyv formában, pontozottan leírt szöveg) melyet 895-ben írt Mose Ben Aser, a jeruzsálemi karaita közösségé volt, később Kairóban őrizték, míg végül az egyiptomi karaita zsidók Izraelbe érkezése után a Héber Egyetem kéziratgyűjteményébe helyezték letétbe.

A tízedik században írt Aleppói kódexet (ismertebb nevén Keter Aram Cova) 1040 körül a jeruzsálemi karaita közösség vásárolta meg, majd miután a keresztesek kezére került, az askeloni karaiták pénzt gyűjtöttek, hogy a kódexet, sok más zsidó irattal együtt kiváltsák a keresztények kezéből. A kódex Egyiptomba került, majd onnan Szíriába.

A legrégebbi fennmaradt teljes héber Tanakh szöveg az 1008-ban keletkezett ún. Leningrádi kódex, egy a tizenkilencedik században élt krími karaita író és régiségtudós, Avraham Firkovics gyűjteményéhez tartozott.

Dan Diamant

Kép: Wikipédia