Mózes harmadik könyve a Vájikrá. Első fejezetéhez, mely szintén a Vájikrá – és szólította – címet viseli, Jesája próféta könyvének egyik részlete csatlakozik prófétai szakaszként. A hetiszakasz jelentős részében a Szentélyben nyilvánosan bemutatott áldozatokkal foglalkozik, melyek segítségével fenntartható, vagy megújítható az Örökkévalóval való kapcsolat. Ehhez a gondolatkörhöz csatlakozik a prófétai szakasz is.
Jesája (Ézsaiás) próféta meginti a népet, amiért elfordultak Istentől és nemcsak, hogy nem mutatják be az előírt áldozatokat, de még a bálványimádáshoz is fordulnak helyette. Isten arra biztatja a népet, hogy térjenek vissza Hozzá.
A háftárá érdekessége, hogy nemcsak a hetiszakasszal mutat kapcsolatot, hanem azzal az időszakkal is, amikor felolvassák. A háftárá első mondata: „nép, melyet alkottam magamnak, hogy dicséretemet elbeszéljék ” egy hosszú próféciát zár le, mely az egyiptomi kivonulást hozza példaként a babilóniai száműzetésben senyvedő nép inspirálására. A Vájikrá hetiszakasz és ezzel együtt ez a prófétai részlet peszách környékére esik, így rezonál a reménykedés, a megváltás ígérete az aktuális ünnepre. Tudjuk, hogy a múltban már megtörtént ez az esemény és ez ad erőt a jövőre, a folytatásra, mert tudjuk, hogy Isten elhozza a végső megváltást is.
Jesája próféta szavait azokhoz a zsidókhoz intézte, akik Babilóniában éltek az első Szentély lerombolását követő időszakban. Bár Kürosz király hetven évvel az elhurcolásuk után engedélyt adott a zsidóknak a hazatérésre, sőt, még a Szentélyt is felépíthették, sokan Babilóniában maradtak inkább. Jesája könyvében több fejezet is arról szól, hogy hogyan próbálta a próféta meggyőzni a zsidókat arról, hogy térjenek vissza a hazájukba és bízzanak Isten erejében. Ebben a szakaszban Jesája próféciájában az Örökkévaló szól népéhez, és hol megdorgálja őket, amiért elhagyták Őt, hol pedig arra emlékezteti a népet, hogy ha megtérnek, Ő megbocsátja bűneiket. A próféta azt is kifogásolja, hogy nem mutatnak be áldozatokat, sem vétekáldozatot, sem pedig égő- vagy lisztáldozatot. Olvasunk ezen kívül olvashatunk a bálványok haszontalanságáról is, különösképpen arról, hogy hogyan lehet olyan anyagból bálványszobrot faragni, amit az ember tűzrakásra, hús- vagy kenyérsütésre használ.
Ne rettegjetek és ne féljetek! Nemde régtől fogva hallattam veled és megmondtam, hisz ti vagytok a tanúim; van-e Isten rajtam kívül, nincs szikla, nem ismerek. A bálványkép alkotói mindnyájan semmisek és gyönyörűségeik nem használnak, hisz tanúik maguk se nem látnak se nem tudnak, azért hogy megszégyenüljenek. (44:18-19)
A háftárá a megtérésre való felszólítással és az efelett való örvendezéssel zárul:
Ujjongjatok egek, mert az Örökkévaló cselekedte, riadjatok mélységei a földnek, fakadjatok ujjongásra hegyek, erdő és minden fa benne; mert megváltotta az Örökkévaló Jákobot és Izrael által megdicsőül. (44:23)
Izrael népe azonban nem Istenhez, hanem bálványokhoz fordult, nem Istennek áldoztak, hanem bálványoknak. Bűnöket követtek el ahelyett, hogy az előírt áldozatokat bemutatták volna az Örökkévalónak és csakis Benne hittek volna. Isten azonban megígéri, hogy eltörli a bűnöket a saját maga kedvéért és nem olvassa majd a nép fejére azokat, hiszen minden ember követ el bűnöket: „első atyád [Ávráhám] vétkezett” – mondja a szakaszban Isten. A bálványok készítői és azok imádói haszontalan dolgot cselekszenek, mert nincs semmiféle igazi erő az isteni erőn kívül. A bálványokat ember készítette kemény munkával, verejtékezve, ugyanabból az anyagból, amit másra is használ, hogyan lehetséges ezeket imádni? – kérdezi az Egyetlen és Mindenható Isten. Izrael népének, akiket Isten saját népéül választott ki, mindig emlékeznie kell erre, meg kell térnie és Isten eltörli a bűneiket:
Emlékezzél meg ezekről Jákob és Izrael, mert szolgám vagy; szolgámul alkottalak téged magamnak, Izrael, nem fogsz tőlem elfelejtetni. Eltörlöm mint a felhőt bűntetteidet s mint a felleget vétkeidet; térj vissza hozzám, mert megváltottalak. (44:21-22)
Ez a tudat és hit él a mai napig. Azért imádkozunk nap mint nap, hogy eljöjjön a végső megváltás, mindannyian Izraelben élhessünk, az Ígéret Földjén és bemutathassuk a Tórában előírt áldozatokat az Örökkévaló örömére. Adja Isten, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen!
Hetiszakasz: Vájikrá
zsido.com