Múlt hét óta özönlenek a zsidó zarándokok Magyarországra. Idén április 24-ére, hétfőre esik ijár hó harmadika, a világhíres reb Sájele bodrogkeresztúri rebbe 98. halálozási évfordulója. A keresztúri rebbe jorcájtjára emlékezünk.
Steiner Jesájá, vagy ahogy a világon mindenhol emlegetik, reb Sájele a magyar határ szélén, egy Zboró (Zborov, Szlovákia) nevű kis faluban látta meg a napvilágot 1851-ben. Sajnos már fiatal gyermek korában félárvaságra jutott, ezért anyja, a szentéletű Hentse asszony, hogy fia megfelelő Tóra-tanításban részesülhessen Olaszliszkára, az ottani rabbihoz, reb Friedmann Cvi Hirsch-hez (1808–1874) vitte, aki egyébként távoli rokona is volt.
A liszkai rebbe még mielőtt maga kezdte volna tanítani a fiút, az ország egyik kiváló jesivájába, Bűdszentmihályra (ma: Tiszavasvári) küldte. Miután pedig maga kezdte tanítani, egykettőre annyira megszerette, hogy egyesek szerint saját fiai helyett őt szerette volna, ha majd a liszkai rabbiszékben követi örökségét.
Amikor pedig a liszkai szent visszatért Teremtőjéhez, akkor reb Sájele, aki végtelenül konfliktuskerülő volt, tanácsért Szanzba utazott és az ottani rebbétől reb Chájim Halberstamtől (1793–1876) megkérdezze mit tegyen. A szanzi rebbe azt javasolta neki, hogy maradjon Olaszliszkán, és harcoljon a rabbiszékért, ám ez a tanács igen nyomasztotta reb Sájele lelkét, hiszen nem kívánt senki ellensége sem lenni, így megerősítésért elment a nadvornei rebbéhez is, reb Mordche Leifer (1824–1894) viszont azt mondta neki, hogy : „a szanzi rebbe nagy harcos, de te békés ember vagy, költözz hát Keresztúrra, és ott tedd azt, mit mesteredtől tanultál!”
Ilyen fantasztikus előzmények után döntött végül úgy reb Sájele, hogy az Olaszliszkával szomszédos Bodrogkeresztúrra költözik, ahol 1925-ben bekövetkezett haláláig folytatja mestere örökségét. Jóllehet ő maga igen szerény körülmények között élt, mégis hatalmas háztartást vezetett, melynek egyetlen célja a vendégszeretet gyakorlása volt. Soha senki nem távozhatott tőle üres gyomorral, egy történet szerint pedig egyszer álmában lakatta jól egyik vejét…
Egy időben a keresztúri rebbe házában élt Ráchel leánya férje, a később edelényi rabbi, reb Landau Jiszráél Ávrahám Álter. Történt egyszer, hogy reb Jiszráél igen beteg lett, oly annyira, hogy ki sem tudott kelni az ágyából. Az aggódó rebecen apjától kérte, hogy mondjon áldást férje mielőbbi felépülésére. Reb Sájele bólintott, s közölte, hogy reb Jiszráél hamarosan jobban lesz. Ám teltek-múltak a hetek, a rebbe vejének állapota viszont nem javult és az orvosok sem mondtak túl sok bíztatót.
Rebecen Ráchel végső elkeseredésében újból az apjához ment segítségért, aki erre meglátogatta vejét, kinyitotta a száját és három teáskanálnyi tejet töltött bele. Egy pillanattal később reb Jiszráél Ávrahám Álter megmozdult és hetek óta először kinyitotta a szemét.
Pár héttel később elérkezett a támuz 17-ei böjtnap, reb Jiszráél pedig bizonytalan volt, hogy böjtöljön-e vagy sem, mert bár már jobban érezte magát, még nem volt teljesen egészséges. Végülis úgy határozott, hogy böjtöl, s majd közben meglátja, hogy szüksége lesz-e valami táplálékra. Már a nap jó fele eltelt, mikor kínzó éhség fogta el a rabbit, aki úgy döntött, hogy lepihen egy kicsit.
Szinte ahogy lefeküdt, egy álomba merült, melyben egy csodaszép tanházat látott, benne egy hosszú asztalt, minek mentén nagy cádikok ültek, az asztalfőnél pedig az apósa. Amikor reb Sájele megpillantotta őt, akkor így szólt a Talmud-tudós asztaltársasághoz: „A vejem nagyon éhes, adjatok neki egy bilkelét [kör alakú kis fonott kalács – szerk.] és egy kis halat.” Álmában megette a kis kalácsot és a halat, mivel kellemesen eltelt.
Nemsokára felkelt, s úgy érezte magát, mintha csak egy kiadós ebéd után állna fel, ekkor reb Sájele lépett be a szobába s megkérdezte vejétől, hogy éhes-e még, mire az kezdte volna mesélni, hogy milyen csodálatos álma volt. Reb Sájele ekkor a szavába vágott: „Pontosan erről beszélek, még mindig éhes vagy?” Természetesen már nem volt az, s a törvényeknek megfelelően ezt a böjtnapot is megtarthatta Reb Jiszráél…
| Forrás: Besser, Yisroel, Reb Shayele – The Warmth and Wonder of Kerestir. Jerusalem: Feldheim Publishers, 2017. |