Raoul Wallenberg svéd diplomata és humanitárius volt, akit elsősorban a II. világháború idején végzett hősies tevékenysége miatt ismerünk.
Raoul Wallenberg 1944. július 9-én, a magyar zsidóság deportálásának tetőpontján érkezett Budapestre, hogy a maradék zsidó közösség megmentésében részt vegyen. Munkáját részben a Svéd Vöröskereszt nevében végzett „védőútlevelek” (Schutzpass) kiállításával, részben pedig menedékhelyek és biztonságos házak létrehozásával segítette. Tízezreket mentett meg, ám az ő hálájukból már alig részesülhetett, mert 1945. január 17-én eltűnt.
Wallenberg egy előkelő stockholmi családból származott
Raoul Wallenberg 1912. augusztus 4-én született a svéd fővárosban egy jómódú bankár-családban. Az Egyesült Államokban tanult, építész diplomát szerzett, majd az ezt követő években a világ számos pontján, így Fokvárosban vagy a szentföldi Haifán is dolgozott kereskedelmi cégeknél.
1941-től a svéd „Közép-Európai Kereskedelmi Rt.” képviseletében többször járt Budapesten is. Az útjai során pedig fontos politikai és társadalmi összeköttetésekre tett szert. 1944. július 9-én pedig mint a svéd követség titkára tért vissza a magyar fővárosba, hogy megszervezze a magyar zsidóság maradékának megmentését.
Hőstettei soha nem fognak homályba veszni
Eredetileg csak néhány száz ember megmentésére lett volna lehetősége, ám lehengerlő fellépésének köszönhetően 4500 védőútlevél kiállítását engedélyezték, melyekkel végül bravúros módon, de több mint tízezer embernek szervezz védelmet.
Wallenberg hatása azonban ezen is túlmutat. Munkája hatására több más semleges követséget is embermentésre sarkallt. Életét kockáztatva többször akadályozta meg a nyilasok Duna parti mészárlását.
Alig néhány hónap leforgása alatt többet tett, mint a világon a legtöbben. S a 32 éves hős, Raoul Wallenberg élete mégsem a megérdemelt, fizikai piedesztál tetejére vezetett, hanem a homályba. Ám a gonoszság így sem tudta eltörölni a nevét, s emlékét, mely az örökkévalóságba marad.
Wallenberg eltűnése
Halálának pontos körülményei máig nem ismertek pontosan. 1945. január 17-én látták utoljára a kollégái a Tátra utca 6. szám alatti irodában. Budapestről három orosz katona kíséretében Debrecenbe indult, Malinovszky marsall főhadiszállására, ahogy állítólag Wallenberg mondta: „nem tudom, mint vendég, vagy mint fogoly”. Ezután mindent kétségek és homály fed.
A 32 éves svéd hős diplomatát a szovjetek kémkedéssel vádolták az amerikai kapcsolatai miatt. Börtönbe vetették, s mint utólag nyilvánosságra hozták, a hivatalos, szovjet verzió szerint 1947. július 17-én, szívrohamban halt meg. Ám ezt sokan kétségbe vonják, több kiszabadult hadifogoly állította, hogy 1947 után is találkozott Wallenberggel.
Gorbacsov közvetítésével 1989-ben a diplomata néhány személyes holmiját, így az útlevelét és a cigarettatárcáját elküldték a családjának, ám a holtteste máig nem került elő. A svéd állam 2016. október 26-án nyilvánította hivatalosan is halottá.
Emlékéből fakadjon áldás!
Források: Pótó János, „A Wallenberg-emlékmű”, História, 1984. 6. évf. 1. szám, 17–19. old. ◊ „Raoul Wallenberg II.”, Mult és Jövő, 1953. 36. évf. 4. szám, 373. old. ◊ Fotó: Ann Ronan Picture Library / Photo12 via AFP. ◊ Borítókép: Harri Blomberg/Wikipédia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.