Most vasárnap Ráchel ősanyára emlékezünk, aki nemcsak szerető anya volt, hanem a zsidó nép együttérzésének örök szimbóluma.
Ráchel ősanya története több ezer évvel ezelőtt kezdődött, de ma is példát ad az önzetlenségre, a szeretetre és a mély együttérzésre. Chesván 11-én – idén november 2. – halálának évfordulóján érdemes felidézni életét és azt az erőt, amely minden zsidó számára inspirációt jelent.
Az ősanya, aki nem Hevronban nyugszik
Chesván hónap 11-én Ráchel életet adott második gyermekének, Binjáminnak, ám a szülésbe belehalt. Jákov Jeruzsálemtől délre, a Betlehembe vezető út mellett temette el szeretett feleségét. Így ő az egyetlen az ősapák és ősanyák közül, aki nem a hevroni Máchpéla-barlangban nyugszik.
Bölcseink szerint Jákov profetikusan látta előre, hogy a száműzetésbe vonuló zsidók ezen az úton mennek majd el, és Ráchel közbenjár értük, könyörületet ébresztve az Égben.
Ráchel sírja és a babilóniai száműzetés
Amikor Nebukadnecár legyőzte Izraelt, a száműzetésbe hurcolt zsidók az ősanya sírja előtt vonultak el. A Jirmijáhu próféta így ír róluk:
„Hang hallatszik Rámában, jajszó, keserves sírás; Ráchel sír a gyermekei miatt…”
Ez a szöveg ma is azt jelzi, hogy Ráchel a könyörületesség és az együttérzés mintaképe, aki még a legnehezebb időkben is a gyermekeire gondol.
Az ősanya és Jákov találkozása
A Tóra első könyvében találkozunk vele először, amikor Jákov Háránba érkezik. Ráchel, aki apja, Láván juhait legeltette, rögtön elbűvölte a fiatal férfit. A Talmud beszámol egy fontos beszélgetésükről, amelyben kiderül, hogy Ráchel belső szépsége és bölcsessége is kiemelkedő volt:
„Hozzám jössz feleségül?” – kérdezte Jákov. Ráchel válasza egyszerre őszinte és előrelátó volt, jelezve a családi bonyodalmakat, hogy testvérét ne érje megaláztatás.”
Ezzel a gesztussal Ráchel saját szerelmét és jövőjét félretette, hogy nővérét megvédje. Önzetlensége már ekkor is példát mutatott.
Az út Kánaánba és a tragédia
Évekig szolgáltak Láván házában, majd elhatározták, hogy visszatérnek Kánaánba. Útközben Ráchel világra hozta második gyermekét, de a szülésbe belehalt. Jákov így temette el őt Betlehem közelében, az úton, ahol később az összes száműzött zsidó elhaladt.
Ráchel közbenjárása a zsidókért
A Tóra és Rási magyarázata szerint a választott temetkezési hely célja az volt, hogy Ráchel az egyesült zsidókat könyörületre inspirálja, amikor száműzetésbe vonulnak. Midrások szerint a Szentély lerombolásakor és a száműzetés idején Ávráhám, Jicchák, Jákov és Mózes mind az Istenhez fohászkodtak.
Ráchel pedig közbenjárásával biztosította, hogy Isten könyörülő legyen gyermekei iránt, és a nép visszatérhessen határaihoz.
Örök példakép minden zsidó anya számára
Chesván 11-én tehát Ráchel ősanyánk könyörületességére és együttérzésére emlékezünk. Élete arra tanít, hogy a mások iránti figyelem és önzetlenség hatalmas erővel bír, és hogy minden ember képes jóra inspirálni környezetét.
A babilóniai száműzetés óta Ráchel sírját folyamatosan látogatják, hogy imádkozzanak és segítséget kérjenek tőle, az egész Izrael népének anyjaként.
A borítóképen zsidó nők imádkoznak az ősanya sírja melletti fal mentén 2007-ben. Forrás: MENAHEM KAHANA / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.