Purim: a rejtett csoda, amely ma is reményt ad! Ez az az ünnep, amikor a félelem örömmé, a fenyegetettség megmeneküléssé, a „sorsvetés” pedig isteni gondviseléssé változott.
Purim a zsidó naptár egyik legörömtelibb és legszínesebb ünnepe. Ádár hónap 14-én tartjuk (szökőévben a második ádárban), és egy olyan történetre emlékezünk, amely több mint kétezer éve történt, mégis ma is élő üzenetet hordoz a bátorságról, összefogásról és a reményről.
A történet: amikor a sors megfordult
Purim történetét az Eszter könyve meséli el, amely a Perzsa Birodalomban, a polgári időszámítás előtti 5. században játszódik.
A zsidók a perzsa uralom alatt éltek, amikor a király főembere, Hámán, gyűlöletből ki akarta irtani az egész zsidó népet. A kivégzés napját sorsvetéssel választotta ki, a „pur” szó jelentése: sors. Innen ered az ünnep neve: purim.
A fordulat azonban váratlanul érkezett. Eszter királyné, aki maga is zsidó volt, de ezt titokban tartotta, bátran közbenjárt népéért a királynál. Mordecháj vezetésével a zsidók böjtöltek és imádkoztak. A végén Hámán terve visszájára fordult: ő maga bukott el, a zsidók pedig megmenekültek.
Ez a történet évszázadokon át a remény forrása lett a diaszpórában élő zsidók számára. Újra és újra voltak uralkodók, akik Hámán tervét akarták megvalósítani, de Purim emlékeztet arra, hogy a történelem fordulatai mögött gyakran rejtett erő munkál.
Eszter böjtje: a csendes felkészülés
Purim előestéjén, ádár 13-án tartjuk Eszter böjtjét. Ez arra a napra emlékeztet, amikor a perzsa zsidók imával és böjttel készültek a rájuk támadó erők elleni harcra.
A böjt napkelte előtt kezdődik és napnyugta után 35 perccel ér véget. Ha ádár 13. szombatra esik, a böjtöt csütörtökön tartják.
Ez a nap a befelé fordulásé, az ünnep öröme előtt a lelki összeszedettségé.
A négy micva, amivel ünnepeljük Purimot
Purim ünneplésének alapját az Eszter könyvében olvasható parancsolat adja (Eszter 9:20–23.; 27.). Négy különleges micva (vallási kötelezettség) teszi teljessé az ünnepet.
1. A megila felolvasása
Purim legfontosabb eleme az Eszter-tekercs, a megila felolvasása.
- Egyszer Purim előestéjén
- Egyszer Purim reggelén
Férfiak és nők egyaránt kötelesek meghallgatni, és a gyerekeket is elviszik a zsinagógába. Amikor Hámán nevét felolvassák, a hallgatóság zajong, kereplőt ráz, így „törlik ki” a nevét, utalva az Ámálék elleni bibliai parancsra.
Ez az ünnep egyik legvidámabb és legközösségibb pillanata.
2. Sláchmónesz: ajándék küldése
Purim az egység ünnepe. A megmenekülés a közösség összefogásának eredménye volt, ezért ajándékot küldünk egymásnak.
A micva teljesítéséhez:
- legalább kétféle elkészített ételt kell küldeni
- legalább egy embernek
- egy harmadik személy közvetítésével
Ez a misloách mánot, közismert nevén sláchmónesz.
A hangsúly nem az értéken, hanem a kapcsolaton van: erősítjük a barátságot, a közösségi köteléket.
3. Adomány a szegényeknek
Az ünnep egyik legfontosabb parancsolata az adakozás.
Legalább két rászorulónak kell adományt adni. A hagyomány szerint erre még nagyobb figyelmet kell fordítani, mint az ünnep többi micvájára együttvéve.
Maimonidész tanítása szerint nincs nagyobb öröm, mint amikor a szegények, özvegyek és árvák szívét örvendeztetjük meg.
Még az is köteles adni, aki maga is szegény, mert Purim lényege az, hogy „egy nép vagyunk”.
4. Az ünnepi lakoma, szeudá
Purim napján ünnepi étkezést tartunk. A szeudá délután kezdődik, és gyakran késő estig tart.
A hagyomány szerint ezen a napon „addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között”. A Bölcsek ezt nem felelőtlenségként, hanem a határok feloldásának szimbolikus örömeként értették.
Purim az egyetlen ünnep, ahol a felszabadult öröm ennyire hangsúlyos.
Miért öltözünk jelmezbe?
Purim egyik legismertebb szokása a maskarázás.
Ennek mély jelentése van: Isten neve egyszer sem szerepel Eszter könyvében. Mégis, az események fordulataiból világosan látszik a gondviselés jelenléte.
Az Örökkévaló „rejtve” volt jelen, mintha álarcot viselt volna.
A jelmez azt üzeni:
- A valóság nem mindig az, aminek látszik.
- A véletlen mögött lehet terv.
- A rejtettség mögött jelenlét húzódhat meg.
Susán Purim, amikor egy nappal később ünnepelnek
A történet szerint a perzsa fővárosban, Susánban egy nappal tovább tartottak a harcok, ezért ott ádár 15-én ünnepeltek.
Azokban a városokban, amelyek Józsué ideje óta fallal voltak körülvéve – például Jeruzsálemben – ma is ádár 15-én tartják Purimot. Ezt nevezik Susán Purimnak.
Miért fontos Purim ma is?
Ez az ünnep több mint történelmi emlékezés. Ez az ünnep a kiszolgáltatottságból fakadó félelem átalakulása erővé, a szétszórtságban élő közösség összefogása és a rejtett csoda felismerése a hétköznapokban.
Purim arra tanít, hogy még akkor is, amikor Isten neve nincs kimondva, a történet nincs magára hagyva. A történelem nem puszta véletlenek sora.
Ha csak egy dolgot viszünk magunkkal Purim üzenetéből, legyen ez: A sorsvetés nem az utolsó szó. A történet megfordulhat.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.