Valóban zöld volt Eszter királyné bőre, vagy csupán félreértett talmudi kifejezésről van szó?
Gyerekkorunk purimi történetei között sokan hallottuk a meghökkentő állítást: Eszter királyné bőre zöld volt. De vajon ez szó szerint értendő? Vagy egy mélyebb, nyelvi és spirituális jelentés húzódik meg a háttérben? Yehuda Shurpin rabbi, a Chabad.org népszerű szerzője megmondja.
Név és identitás: Hadassza vagy Eszter?
A Talmud különös részletességgel foglalkozik Eszter valódi nevével. A Megillában azt olvassuk, hogy Mordecháj „felnevelte Hadasszát, aki Eszter”. A Bölcsek között azonban vita alakult ki arról, melyik volt az igazi neve.
Az egyik vélemény szerint Eszter volt a valódi neve, míg a „Hadassza” – mirtusz – elnevezés a jámborokhoz való hasonlat miatt illette meg. Mások szerint épp fordítva: Hadassza volt az eredeti neve, és az „Eszter” elnevezés a „rejtőzködésre” (מסתרת) utalt, hiszen zsidó identitását titokban tartotta. Rabbi Nechemjá szerint pedig a nem-zsidók nevezték el Eszternek, szépsége miatt, akár a Holdra vagy a Vénuszra utalva.
És itt lép be a képbe Rabbi Jehosua ben Korcha meglepő állítása: Esztert azért hívták Hadasszának, mert „zöldes árnyalatú volt, mint a mirtusz, de Isten-i kegyelem fonala húzódott rajta, amely széppé tette”.
A világ négy legszebb asszonya
A Talmud egy másik helyen négy rendkívüli szépségű nőt sorol fel: Sárát, Abigailt, Ráhávot és Esztert. Ám ugyanitt hozzáteszi: ha Eszter valóban „zöldes” volt, akkor helyette Vásti kerüljön a listára.
Felmerül a kérdés: ha maga a zsidó biblia tanúsítja Eszter szépségét, hogyan lehetne kétségbe vonni azt?
Egyes magyarázatok szerint Eszter valóban kivételesen szép volt, amikor királyné lett. Csakhogy számára a királyság nem dicsőség, hanem szenvedés forrása volt. Gyakran böjtölt és sírt, ami megváltoztatta arcbőrét és színét. Ám még ekkor is ott volt rajta az a bizonyos „kegyelem fonala”, egy megfoghatatlan, isteni ragyogás, amely túlmutatott a fizikai megjelenésen.
Mit jelent valójában a „zöld”?
A történet kulcsa talán a nyelvben rejlik. A Talmud a „járok” (ירוק) szót használja, amelyet általában „zöld”-ként fordítunk. Ám az ókori színérzékelés és szóhasználat korántsem volt olyan pontosan kategorizált, mint a mai.
A „járok” jelenthetett aranyszínt, sárgát, zöldet, sőt, kékes árnyalatot is. Hasonlóan a görög chloros szóhoz, amely zöldessárga árnyalatot jelölt. A Talmud más helyeken gyakran pontosító jelzőt társít a szóhoz, hogy egyértelművé tegye a színt.
Eszter esetében egyes értelmezők valóban zöldes árnyalatra gondolnak, mások inkább aranyló-sárgás tónusra. Vagyis lehet, hogy nem különös bőrszínről, hanem egy finom, szokatlan árnyalatról van szó.
A száműzetés arca
A haszid mesterek még mélyebbre ásnak. Szerintük amikor Izrael népe spirituálisan magas szinten áll, Ráchel ősanyához hasonlít, „szép arcú és szép megjelenésű”. A száműzetés idején azonban inkább Eszterhez válik hasonlóvá.
Az „Eszter” név jelentése: „rejtett”. Ahogyan a Tórában áll: „És elrejtem arcomat azon a napon…” A száműzetés az Isten-i jelenlét rejtettségének időszaka.
Ám még a rejtettségben is ott húzódik az a bizonyos kegyelemfonál. A purimi történet éppen erről szól: amikor minden puszta véletlennek tűnik, a mélyben mégis az Isten-i gondviselés munkálkodik. A zsidó nép belső ereje és visszatérése Istenhez felszínre hozza ezt a kegyelmet, és a rejtett szépség láthatóvá válik.
Talán tehát nem az a kérdés, hogy Eszter valóban zöld volt-e. Hanem az, hogy mit látunk meg a felszín alatt: a külső árnyalatot, vagy az Isten-i fényt, amely minden korszakban képes ragyogóvá tenni a rejtettet.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.