Kinek és hogyan kell ezen a napon ünnepelnie?
Purimot ádár hónap 14-én ünnepeljük. A zsidók ádár 13-án küzdöttek meg gyűlölőikkel és győzték le őket két és félezer éve, Perzsia-szerte, ám a fővárosban, Susánban, ahol a legtöbb ellenségük élt. Két napig tartottak a harcok, ádár 13-án és 14-én. Így az ország zsidó lakosságának nagy része a következő napon, ádár 14-én ünnepelhetett, a fővárosban azonban csak az azt követő napon, 15-én pihenhettek meg végre és ülhettek győzelmi lakomát. Bölcseink tehát elrendelték, hogy a győzelem emlékére ádár 14-én tartsuk meg purim ünnepét, a mai Irán délnyugati részén fekvő Susánban lakó zsidók viszont 15-én ünnepeljenek. Ez a nap a susán purim.
Hol volt a bibliai Susán városa? Az egykor az ókori Közel-Kelet egyik legfontosabb települése (Sus néven a mai napig lakott város) a mai Irán nyugati részén fekszik, és az Eszter könyvében szereplő Áchásvéros király nem volt más, mint a Xerxész néven ismert uralkodó. A helyszínen a XIX. század első felében már folytak a régészeti ásatások, és feltárták többek között Áchásvéros király palotáját is. A 2500 évvel ezelőtti település pontos helyszínének meghatározásához a kutatók többek között éppen Eszter könyvét használták fel, mely helyenként Susán, máshol pedig Susán háBirá néven említi a várost. A magyarázatok szerint a „birá” szót régen nem a mai „főváros” értelemben, hanem „fellegvár”-ként használták. Ennek alapján valószínűsítették, hogy az ókori város egy alsóvárosból, valamint egy fellegvárból állt, melyek elkülönültek egymástól, előbbiben lakott a nép, utóbbiban a király az udvartartásával. A királyi részben feltehetőleg többek közt paloták, kormányzati épületek és háremek álltak. A Talmud (Megila 15a) arról is tudósít, hogy a magaslaton álló erődöt és a várost folyó választotta el egymástól. A régészeti feltárások a fentieket mind igazolták. További érdekessége a városnak, hogy a középkori utazó, Tudelai Binjámin szerint Dániel próféta sírja is ebben a városban található, egy máig álló épületben.
Eszter könyve részletesen ismerteti a királyi palota felépítését is, tanúskodva arról, hogy a szöveg írója pontosan ismerte a helyszínt. A megila beszél a külső és a belső udvarról, valamint a belső udvar felé nyitott oszlopcsarnokról. Ezeket az építészeti elemeket Hérodotosz görög történetíró leírásában is olvashatjuk, és a helyszínen folytatott régészeti kutatás pedig fel is tárta. Eszter könyve különös részletességgel írja le a király kertjének gazdag berendezését:
Ezt követően, Susán városában, a palota kertjében, hét napig tartó lakomát rendezett… Fehér vászon és kék bíbor gyapjú szőtteseket fehér gyapjú és bíbor kötelekkel és ezüstkarikákkal erősítettek márványoszlopokhoz. A sötétmárvány, gyöngyház és alabástrom kövezeten arany és ezüst kerevetek voltak. (Eszter 1:5-6)
A susán purim ünneplésének bevezetésével együtt bölcseink azt is kimondták, hogy minden olyan városban, melyet az Izrael Földjére való bevonuláskor, Jehosua bin Nun idejében fal vett körül, szintén 15-én ünnepeljenek. Ezért susán purim napját purim demukáfinnak, a körülvettek purimjának is nevezik. Napjainkban csak Jeruzsálemben ünnepelnek susán purimot, bár vannak olyan izraeli városok, melyek státusa kétséges – ilyen például Akkó, Cfát, vagy Tverjá (Tibériás) ebből a szempontból.
Jeruzsálemben az összes purimi micvát egy nappal később tartják meg, vagyis minden más városhoz képest egy nappal később olvassák a megilát, küldik az ajándékcsomagokat, adakoznak a szegényeknek és lakomáznak. Különleges esetben előfordulhat, hogy a susán purim szombatra esik (a „rendes” purimmal a kötött naptárban ez nem fordulhat elő). Ilyenkor az egynapos ünnep három napig tart. Csütörtök este és pénteken délelőtt olvassák fel Eszter könyvét. Szombaton purimi betoldást mondunk az imákban és az étkezés utáni áldásban, valamint megváltozik a tóraolvasás rendje is. Vasárnap nap közben pedig következhet a misloách mánot micvája, valamint a purimi lakoma élvezete.
Ha – ahogyan ebben az évben is – susán purim péntekre esik (ez a „rendes” purimmal is előfordulhat), néhány fontos szabályra kell odafigyelnie a Jeruzsálemben ünneplőknek: lehetőleg már csütörtökön fel kell készülni a szombatra, hogy csak valami egyszerűt kelljen hozzáadni pénteken a szombatra való felkészülés micvájának teljesítése végett. Ha valaki attól tart, hogy a bőséges italozás miatt elfelejt megfürdeni a szombat tiszteletére, jobb, ha inkább pénteken reggel, még a susán purimi lakoma megkezdése előtt tisztálkodik. A lakomát még dél előtt meg kell kezdeni, és nagyon fontos, hogy naplemente előtt kiosszuk a szegényeknek szánt adományt, hiszen szombaton nem szabad pénzhez nyúlni. Fontos időt szánni a lakás, illetve a zsinagóga rendbe hozatalára még szombat előtt. Ha valaki nagyon az üveg fenekére nézett, és nem tud az imádkozásra koncentrálni, ne menjen el a zsinagógába, nehogy megzavarja a többi imádkozót. Ha a susán purimi lakoma elhúzódik, és belenyúlik a sábátba, jó, ha naplemente előtt elmondjuk az asztali áldást, elmegyünk a zsinagógába a szombatfogadásra, majd hazatérvén, a péntek esti kidus elmondása után folytatjuk a lakomázást.
zsido.com