Az előző rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi 1927-ben Moszkva legnagyobb zsinagógájában mondott emlékezetes beszédet purim ünnepének kiemelt jelentőségéről, és arról, hogy purim kátán is milyen fontos időpont: egy nap, amikor újra magunkra kell vennünk, ismét el kell fogadnunk a Tórát. A helyszín megválasztása lényeges, ugyanis a rebbe komoly veszélyt vállalt magára abban az időben azzal, hogy nyilvánosan ilyen beszédet tartott. Ő azonban éppen purimhoz kapcsolódva, mintegy a történetben szereplő Mordechájt megszemélyesítve, a veszélyekkel nem törődve, büszkén vállalta népét és hagyományait.
A rebbe beszélt arról, hogy a kisgyerekek tóratanulása és az önfeláldozása volt az, ami semmissé tette az ítéletet, és ennek kapcsán a gyermekek oktatásának fontosságára is kitért, hiszen csak akkor maradhat fenn e csodák emlékezete, ha a tudást átadjuk a következő generációnak. A rebbe félelem nélkül beszélt minderről egy olyan helyszínen, ahol a zsidó oktatás tiltott cselekedetnek számított. A rebbe üzenete éppen az volt purim kátán napján, hogy ha valaki megpróbálja megtörni és elnyomni a zsidóságot, a Tórát és a micvák teljesítését, akkor fel kell állnunk és félelem nélkül meg kell védenünk az értékeinket.
Mi ez a nap, amelyről a rebbe beszélt?
Szökőévekben a zsidó naptárban két ádár hónap szerepel. Az ünnepeket nagyrészt a második ádár hónapban tartjuk meg, az elsőben általában csak megemlékezünk róluk. Ádár legjelentősebb ünnepe purim, az első ádárban purim kátán (kis purim) néven a naptár kiemelt napja, de nem ünnepnap. Vagy mégis?
A haszid filozófia szerint minden egyes napnak megvan a saját karaktere és szerepe, és ha egy zsidó ember arról értesül, hogy egy bizonyos napnak különleges jellege van, akkor lelkének az a célja, hogy minél többet érjen el az adott napon.
Ilyen módon az első ádár hó 14. napja, purim kátán is kiemelt nappá emelkedik, mondhatjuk úgy is, hogy különleges vendégként kell kezelnünk. A gyakran hozzánk látogató vendéget is udvariasan és tisztelettel fogadjuk, ám ha valaki csak ritkán néz be hozzánk, annál nagyobb az öröm, amikor megérkezik és annál nagyobb odafigyelést igényel az ottléte.
A zsidó évek számításának 19 éves ciklusában 19 purimot számlálhatunk, ám csak 7 purim kátánt. Érthető hát, hogy a ritkábban elérkező ünnepre különleges figyelmet szánunk.
Hogyan tisztelhetünk meg egy ritka és számunkra fontos napot? Minden percét ki kell használnunk. A Misna (Megila 6b) egyébként szinte egyenrangúnak tartja a két napot, purimot és purim kátánt: Nincs különbség az első és a második ádár között, kivéve a megilaolvasást és a szegényeknek kiosztott ajándékokat – olvassuk.
Ugyanakkor, amikor az első ádár 14. napját kis purimnak nevezzük, akkor azt érzékeltetjük, hogy ez a nap kevésbé értékes, mint purim napja. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez a nap következik előbb a naptárban, így lehetőséget teremt számunkra, hogy jobban felkészüljünk purim különleges napjára. Bár bölcseink csak azt rendelték el, hogy peszách, sávuot és szukot előtt harminc nappal kezdjük meg a felkészülést az adott ünnepre, purim kátán lehetőséget biztosít arra, hogy purim ünnepéhez is ugyanilyen felkészülten érkezzünk.
Ádár hónappal kapcsolatban gyakran idézett mondat: Mi senichnász ádár, márbin beszimchá – amikor elérkezik ádár hónap, megsokasodnak az örömeink. Ebben az évben erre kettős lehetőségünk van, éljünk vele és használjuk fel az év 13. hónapját a tanulásra és minél több micva megtételére.
Nyitókép: Chabad.org