A zsidó naptár egyik legmeghatározóbb időszaka, a három hét nem csupán a veszteség felidézéséről, hanem a lelki megújulás és a remény tudatos megéléséről is szól.
A zsidó hagyományban vannak időszakok, amelyek egyszerre őrzik a múlt emlékeit és mutatnak utat a jövő felé. A támuz 17. és áv 9. közötti három hét (jiddisül: dráj vochen) – héberül bén hámecárim, vagyis „a szorongattatás napjai” – ilyen időszak. A jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeztet, ugyanakkor arra is ösztönöz, hogy a gyász ne önmagáért való legyen, hanem a belső építkezés és a közösségi felelősségvállalás kiindulópontjává váljon. A Chabad.org cikke alapján összegyűjtöttük, hogy milyen szabályok is vonatkoznak erre az időszakra.
A vallásos zsidó közösség élete így változik a három hétre
A hagyomány szerint ilyenkor visszafogottabbá válik az öröm megélése. A közösségek ezért több olyan szokást is követnek, amelyek a gyász külső kifejeződései.
Ebben az időszakban nem tartanak esküvőket, hiszen a házasságkötés az egyik legnagyobb örömünnep. Eljegyzést ugyan lehet tartani, de ros chodes ávig ezt is zene nélkül szokás megünnepelni.
Szintén hagyomány, hogy a három hét alatt kerülik a hangszeres zenét és a zenehallgatást. Sokan ilyenkor nem vásárolnak vagy vesznek fel új ruhát, és nem fogyasztanak olyan szezonális gyümölcsöt sem, amely után el kellene mondani a Sehechejánu áldást. Ennek hátterében az a gondolat áll, hogy ebben a gyászidőszakban nem kívánnak olyan örömteli alkalmat teremteni, amely ezt az áldást indokolná.
A férfiak többsége nem vágat hajat és nem borotválkozik. Egyes szefárd közösségek ezt az előírást csak a tisá beáv előtti hétre alkalmazzák, ezért a részletekben közösségenként lehetnek eltérések.
A szombat felülírja a gyászt
Bár a három hét a gyász időszaka, a szombat kivételt jelent. A sábesz örömét semmi sem csorbíthatja, ezért ilyenkor a gyász szokásai háttérbe szorulnak. Ha támuz 17. vagy áv 9. éppen szombatra esik, a böjtöt vasárnapra halasztják, a szombatot pedig ugyanazzal az örömmel ünneplik meg, mint az év bármely más hetében.
A Lubavicsi Rebbe többször is hangsúlyozta: ezeken a szombatokon még egy különleges fogással is érdemes gazdagítani az ünnepi étkezést, ezzel is kifejezve, hogy a szombat öröme felülírja a gyász külső jeleit.
Erre ösztönöznek a három hét tiltásai
A három hét azonban nem pusztán tiltások sora. A hagyomány arra ösztönöz, hogy ilyenkor mindenki őszintén végiggondolja, hogyan tehetné jobbá a saját életét és a világot maga körül.
A Rebbe különösen arra biztatta a közösségeket, hogy ezekben a hetekben növeljék a Tóra-tanulásra fordított időt, adakozzanak többet jótékony célokra, és foglalkozzanak azokkal a bibliai szövegekkel, amelyek a Szentély felépítését írják le. A midrás szerint ugyanis a Szentély tanulmányozása spirituális értelemben olyan, mintha az ember maga is részt venne annak újjáépítésében.
A borítókép illusztráció. Fotó: Simon Beni / Middle East Images / Middle East Images via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.