„Mi közöm van nekem Mózeshez?” – kérdezheti ma is sok ember. Pészah azonban arra hív, hogy ne csak nézői legyünk a múltnak, hanem aktív résztvevői a saját történetünknek. A Tóra nem pusztán múltbeli eseményeket mesél el; a szabadság és a felelősség kérdéseit veti fel minden generáció előtt.
Az igazi kivonulás a belső láncok ledöntésével kezdődik – ahogy Mózes is a néppel együtt járta a pusztát, mi is végigmehetünk saját kihívásainkon. Pészah emlékeztet: a szabadság nem ajándék, hanem választás. És ahogy a népnek választania kellett az Úr és a bálványok között, nekünk is nap mint nap döntenünk kell.
Pészah üzenete a mai ember számára
Mózes és az Út kérdése
Mózes lejött a hegyről a kőtáblákkal a kezében. Ahogy haladt lefelé, gondolatai visszakalandoztak egész életére. Nem állt szándékában elmerengeni, mégis minden egyes lépésnél felidéződtek benne az emlékek. Lent a nép az aranyborjúval ünnepelt – vajon haragudnia kellene rájuk? Mózes újra az Útra gondolt, amelyet a néppel együtt bejárt a pusztában, és arra az útra, amelyet egyedül járt végig a lelkében – Isten Útjára.
A cél vagy az út a fontosabb?
Azt mondják, hogy a széderestét úgy kell megélni, mintha mi magunk is kivonultunk volna Egyiptomból. De vajon lehetséges-e valóban így tekinteni a kivonulásra? Sokan talán legyintenek:
„Mi közöm van Mózeshez vagy Egyiptomhoz? Miért kellene azonosulnom Izrael népének múltbéli szenvedéseivel?”
A Tóra azonban az emberek nyelvén szól, és mindannyiunkhoz szól. Nem csupán egy történelmi könyv vagy vallási útmutatás – a mindennapi életünkről, félelmeinkről, fájdalmainkról, döntéseinkről és utunkról mesél. Bárhogy is gondolkodunk eredetéről, tanításai a hétköznapi emberről szólnak. Mózes könyvei a legmélyebb érzelmeink és gondolataink tükrei.
A szabadság mint választás
Mit jelent a kiválasztott néphez tartozni és Isten útján járni? Mit jelent mindez Pészah ünnepén? Pészah a szabadság ünnepe – de mit is jelent valójában szabadnak lenni?
A szabadság nem csupán külső körülmények kérdése, hanem egy belső döntés is. Elsősorban felelősséget jelent – önmagunkért és tetteinkért. Nem valami, amit egyszerűen megkapunk; a szabadságot választani kell. Szabad az az ember, aki tudatosan vállalja az útját, aki nem csak sodródik, hanem dönt és cselekszik.
A Tóra arra tanít, hogy nem a cél a legfontosabb, hanem maga az út, amelyet bejárunk. Az út, amelyet saját magunknak választunk. Útközben pedig mindig találkozunk kihívásokkal – vagy inkább nevezzük ezeket lehetőségeknek. Az aranyborjú is egy ilyen lehetőség volt. Néha Isten hallgat, de nem azért, hogy elhagyjon bennünket, hanem hogy teret adjon a tanulásnak, a bölcsesség megszerzésének.
Pészah tehát emlékeztet bennünket arra, hogy az igazi szabadság nem a külső korlátok hiánya, hanem az önálló döntések és a felelősségvállalás képessége. Mózes útja, a nép kivonulása és a mi saját életünk útja is mind erről szól: a választásról, amelyet nap mint nap meg kell hoznunk.
Pészah száméáh!
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.