A gettó a jogfosztás egyik legsötétebb szimbóluma, amely évszázadokon át kísértette a zsidó történelmet, mígnem a pesti nagygettó felszabadítása utólag a túlélés és a remény jelképévé vált.
A gettó falai közé szorítva a zsidó közösségek újra és újra szembesültek a kirekesztés, az embertelenség és a puszta túlélés kérdésével. A budapesti gettó 81 évvel ezelőtt, 1945. január 18-ára szabadult fel.
A gettó a középkor „öröksége”
A gettó mint jogfosztó intézmény a sötét középkor öröksége. Az első, hivatalosan is „gettónak” nevezett zsidónegyedet 1516-ban hozták létre Velencében, pápai parancsra, ahová a város zsidó lakosságát kényszerítették.
A modell gyorsan elterjedt Európa-szerte: a gettók egyszerre szolgálták az elkülönítést, az ellenőrzést és a megbélyegzést, miközben a zsidók mindennapi élete egyre szűkebb térbe szorult.
Eszmék hullámvasútján
A zsidók sorsa a történelem során mindig az uralkodó politikai és társadalmi eszmék függvénye volt. Ezek az ideológiák – hol enyhébb, hol kegyetlenebb formában – végigsöpörtek az évszázadokon, mérhetetlen szenvedést hozva magukkal. Ritka kivételként olykor megjelent az emberségesebb gondolkodás is, ám ezek a fellélegzést hozó időszakok többnyire rövid életűnek bizonyultak.
A 20. században a rasszista „eszmevilág” elszabadulása az emberiség egyik legsúlyosabb bukásához vezetett: milliók elpusztításához, életek, családok és jövők megsemmisítéséhez.
A pesti nagygettó
A vészkorszak idején újból gettókat hoztak létre, vidéken ezek voltak a deportálás előszobái. Az ország legnagyobb gettója Budapesten jött létre: a mindössze 0,3 négyzetkilométeres területre tízezreket zsúfoltak össze. Éhezés, fagyhalál és a nyilas terror fenyegetése közepette is mintegy hetvenezer ember élte túl itt a holokausztot, sokak szerint az Isten-i gondviselés csodájaként.
1945. január 17-én késő éjjel hangos zörgetés törte meg a csendet a Wesselényi utca 44. szám alatt, a gettó szükségkórházának bejáratánál. Az orvosok, ápolók és betegek összerezzentek, ám ezúttal nem újabb borzalom érkezett.
Fegyveres szovjet katonák álltak az ajtóban, és kimondták azt a szót, amelyre oly sokáig vártak: szabadok vagytok. Ez a pillanat 81 éve zárta le a pesti gettó történetének legsötétebb fejezetét.
A borítóképen a Dob utca látható 1945-ben. Fotó: Fortepan/Album011.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.