A számok néha ellenségeinknek tűnnek, mégis rajtuk keresztül válik igazán kézzelfoghatóvá mindaz, ami a lelkünkben rejlik.
Sokunk számára a számolás inkább küzdelem, mint öröm, különösen, ha az ómerszámlálás fegyelmezettséget és kitartást kíván. Mégis, ahogy Yanki Tauber rabbi rámutat, a számok nem csupán mennyiségeket jelölnek, hanem segítenek felfedezni és tudatosítani azokat a belső értékeket, amelyek egyébként rejtve maradnának. Az ómerszámlálás így nem pusztán napok követése, hanem egy mély, személyes utazás önmagunk felé.
Az ómerszámlálás kihívást jelent
El kell ismernem, hogy sokszor hadilábon állok a számokkal. Ebből talán kitalálható, hogy az omerszámlálás évről évre kihívást jelent számomra, és általában elég hamar „kiesem a játékból”, vagyis két nap kihagyás után elvesztem a kiváltságot, hogy áldással számolhassak.
Ezért is fogott meg a chabad.org-on a népszerű haszid szerző, Yanki Tauber rabbi írása, ami azzal a kijelentéssel kezdődik: „A számok furcsa dolgok.” Valóban azok és mégis megannyi módon határozzák meg az életünket.
„Ha megszámolunk valamit, az valóságossá válik számunkra: csak akkor értjük meg, mit jelent nekünk és hogyan használhatjuk, ha mennyiséget rendelünk hozzá. Képzeld el, hogy kapsz egy ládát tele aranyérmékkel. Megköszönöd az ajándékozónak, és hazaviszed. Amint biztonságosan bezárod az ajtót, mi az első dolgod? Megszámolod őket, természetesen” – írja Tauber rabbi.
A Szináj-hegyi tóraadásig számolunk
Így számoljuk újra meg újra át az egyiptomi kivonulástól a Szináj-hegyi tóraadásig eltelő napokat, hét héten át, míg a negyvenkilenchez nem érünk. A kabbalisták ehhez a hét héthez hét „erőt” rendeltek hozzá: szeretet, félelem (tisztelet), szépség, törekvés, alázat, kötődés és királyi méltóság, amik mind magukba foglalják a másik hét attributumait, így minden napnak megvan a speciális jelentősége.
„Minden peszáchkor kapunk egy kincsesládát, amely az embernek valaha adott legnagyobb ajándékot tartalmazza: a szabadság ajándékát. Ez azonban önmagában teljesen használhatatlan ajándék. Mi is a szabadság? Mit lehet kezdeni vele? Semmit – hacsak ki nem nyitjuk a ládát, és meg nem számoljuk a tartalmát” – ezt tesszük peszách második napján, kinyitjuk a kincsesládát és elkezdünk számolni, hét héten át, estéről estére és megvizsgáljuk belső erőnk minden egyes dimenzióját – „számot adunk tiszteletünk királyi méltóságáról („Ma tizennégy nap, azaz két hét az ómerből”), és alázatunk szépségéről („Ma harmincegy nap, azaz négy hét és három nap az ómerből”).
A számokról önmagukban könnyen megfeledkezhetünk. De lelkünk titkos kincsesládájáról? Soha!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.