A legjámborabb zsidók Jom kipur éjszakához hasonlóan Hosáná rábá éjjel is virrasztanak, miközben Tórát tanulnak és különböző imákat mondanak. A fent lét oka abban áll, hogy sokan úgy tartják, az Örökkévaló végső ítélete arról, hogy az Élők könyvében leszünk-e bepecsételve, ezen a napon dől el, ezért a legtöbben az utolsó pillanatokat is ki akarják használni, hogy jó színbe tűnjenek fel az Igaz Bíró előtt.

Míg a Hosáná rábai virrasztás egy viszonylag elterjedt szokás a vallásos zsidók között, addig az éjszakával kapcsolatban találunk egy másik, szinte teljesen elfeledett, középkori eredetű szokást is. A középkori zsidók között terjedt el egy mai szemmel nézve furcsa szokás, miszerint az éjszaka, amikor a legfényesebben világított a Hold, akkor kiálltak annak fényébe, majd megvizsgálták saját árnyékukat. Úgy tartották, ha az árnyékuknak nem látható a fej része, akkor az elkövetkező évben meghal egy férfi hozzátartozójuk, míg ha a bal kezük árnyéka hiányzott, az egy női hozzátartozó tragédiáját jelentette.

Az efféle szokások természetesen elsősorban az egyszerűbb emberek között terjedtek el, a műveltebb családok sosem vették át, később pedig szinte teljesen feledésbe is merült. Mégis, meglepődéssel tapasztaljuk, hogy a nagy Náchmanidész („RáMBáN”, 1194–1270), aki az engesztelőnap előtti kápárá szertartást egyszerű, követésre nem méltó babonának ítélte, addig a holdfénybeli árnyékvizsgálatot mindenféle kritika nélkül említette, sőt a Tóra egy mondatának egzegézisét látta benne. Náchmanidész úgy gondolta, hogy a „Csak az Örökkévaló ellen ne lázadjatok fel, és ne féljetek az ország népétől, mert a mi kenyerünk ők, eltávozott az árnyékuk tőlük, velünk pedig van az Örökkévaló, ne féljetek tőlük!” (4Mózes 14:9.) egy lehetséges célzás, arra, hogy ha Hosáná rábákor nem látszik az árnyékunk feje – nyilvánvalóan azért, mert az Örökkévaló ellen vétettünk –, akkor az azt jelenti, hogy az új esztendőben nem kegyelmez nekünk az Isten.

Bölcseink azért is vonakodhattak az árnyékvizsgálatot egyértelműen babonának nevezni, vagy esetleg megtiltani, mert efféle vizsgálatra a Talmudban is volt utalás:

„Aki hosszabb útra indul, és szeretné tudni, hogy visszatér-e, vagy esetleg sosem tér haza többé, akkor menjen egy sötét házba. Ha meglátja az árnyék árnyékát, akkor tudhatja, vissza fog térni.” (Horájot 12a). – Hozzá kell tenni, hogy a rész úgy folytatódik, hogy a Bölcsek elvetik ezt a vizsgálatot, mert mi történne akkor, ha az ember „rosszul” vizsgálja meg az árnyékot, vagy rossz következtetést von le? Akár anyagi kára is lehet belőle, mert egy olyan utat mond le, ami esetleg jövedelmet is szerezhetett volna neki…

Akárhogyan is, az árnyékvizsgálatot a Talmud nem hozta semmiféle párhuzamba Hosáná rábával. Hogy lehet hát mégis, hogy a középkor embere Szukot végére kreálta ezt a riutálét. Talán közrejátszhatott az emberi kíváncsiság, hiszen Hosáná rábákor véglegesül az Örökkévaló ítélete, így nagyon is elképzelhető, hogy egyesek a kíváncsiságtól vezérelve megnézték az árnyékukat. Másfelől azért is lehetséges, hogy Szukothoz lett csatolva ez a szokás, mert a szukká háláchájában igen jelentős szerepe van, viszonyítási alap az árnyék nagysága az átmenetiséget szimbolizáló tetőnél.

A Sulchán Áruch szerzője, Móse Isserles („ReMá”, 1530–1572) rabbi azt írja, hogy ha valaki megpillantja a holdfényben vetett árnyékát Hosáná rábá éjszaka, az egyértelmű jele annak, hogy az Örökkévaló elfogadta a megtérését (Orách Chájim 644:1). Azonban óva int attól, hogy valaki kifejezetten törekedjék arra, hogy megvizsgálja az árnyékát! Intését pedig arra alapozza, hogy napjaink emberei már nincsenek olyan magas szinten, hogy megértsék és tartalommal ruházzák fel a látottakat, ezért helyesebb nem is nézni az árnyékot, nehogy valamely téves következtetés miatt kerüljünk bajba.

Kívánjunk minden kedves Olvasónknak, hogy az Örökkévaló fogadja el a tsuváját, a megtérését; s bár mi nem firtatjuk Hosáná rábai árnyékunk jelentését, mindenkinek kívánunk egy olyat, melyből a régi idők Bölcsei jó óment olvastak ki!

 

Cseh Viktor

 

A vallási szövegeken túl az írás alapját képezte: Bloch, Avraham P., The Biblical and historical background of Jewish customs and ceremonies. New York: Ktav Publishing House, 1980. 203–204. o.