629 nappal azután, hogy elrabolták és meggyilkolták, végső nyugalomra helyezték Ofra Keidar földi maradványait a beeri kibucban. A 67 éves nőt 2023. október 7-én hurcolták el Gázába. Holttestét közel két évvel később az izraeli hadsereg hozta haza. Temetésén gyászoló családja megrendítő búcsúszavakkal emlékezett rá.
Az izraeli társadalom újabb fájdalmas búcsún ment keresztül csütörtökön, amikor eltemették Ofra Keidar asszonyt, aki egyike volt azoknak a túszoknak, akiket a Hamász 2023. október 7-én hurcolt el Gázába. A nő több mint húsz hónapig volt eltűntként nyilvántartva, míg végül földi maradványait az IDF különleges egységei megtalálták és hazaszállították. Temetése nemcsak egy család, hanem egy egész nemzet gyászát fejezte ki – hangsúlyozta a Matzav.com.
Ofra Keidar teste végre megpihenhet
A 67 éves Ofra Keidart csütörtökön temették el a beeri kibucban. Ahhoz a közösséghez tartozott, amelynek tagjai közül számosan estek áldozatul a 2023. október 7-i brutális terrortámadásnak. Ofra is ekkor tűnt el, miután a Hamász elrabolta. Holttestét csak közel két évvel később sikerült visszahozni Izraelbe.
Fia, Elad Keidar a sírnál emlékezett vissza utolsó telefonbeszélgetésükre, mely azóta is visszhangzik a fejében:
„Miután közölték velünk, hogy megtaláltak Gázában, újra és újra lejátszottam a fejemben az utolsó beszélgetésünket. A fotók, a videók, a helyzet otthon. Mindez szétfeszített belülről. Szükségem van ezekre a részletekre, hogy valamiképp lezárhassam ezt a belső utat. Remélem, a többi túsz családja is eljut majd egyszer ide.”
Elad köszönetet is mondott:
„Köszönöm, anya, mindazt, amit tanítottál. Benned nemcsak édesanyát kaptunk, hanem egy olyan erőt is, amely most is velünk él. Nézd meg Yaelt, milyen erős, milyen bölcs, mennyi minden van benned, amit belé neveltél.”
Ofra lánya, Yael is megszólalt, szívszorító szavakkal:
„Túléltem, anya. Élek. De nagyon hiányzol. Nemcsak anya voltál, hanem barát is. Folytatom, amit tőled tanultam. Úszom, gondoskodom az állatokról, szeretetet adok másoknak. Minden, ami vagyok, neked köszönhető. Szeretlek, és mindig emlékezni fogok rád.”
Ofra menye, Einav így búcsúzott:
„A gyerekeim nagyon hiányolnak. Te hiányzol minden napból. Ma végre békében elbúcsúzhatunk tőled, de a fájdalmunk nem múlik. Kérlek, vigyázz ránk onnan fentről, mert nagyon fáradtak vagyunk. A gyógyulás csak akkor kezdődhet el, ha minden túsz hazatér; élve a rehabilitációra, vagy holtan, hogy eltemethessük őket Izrael földjén.”
A kibuc közössége nevében Amit Shalvi szólalt fel:
„Itt vagy. De nem így akartunk téged viszontlátni. Most van sírhelyed, amit látogathatunk, de ez nem feledteti a hiányt. Még mindig 50 emberünk van Gázában. Legalább húszan élnek. Vége kell legyen ennek a háborúnak. Mindannyiukat haza kell hozni.”
Ofra Keidar neve most már nem csak a hiányt, hanem a hazatérés fájdalmát is jelenti. Ahogy fia mondta: ez az ő személyes útja lezárása, és talán egy lépés a nemzet gyógyulása felé is.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.