Oberlander Báruch: mit mond a zsidó hagyomány a háziállatok elvesztéséről? 2. rész

Oberlander Báruch: Mit mond a háláchá a háziállatok elvesztésekor: temetés, hamvasztás és ima kérdései.

Oberlander Báruch rabbi sorozatának második részében a házi kedvencek elvesztésével kapcsolatos vallási kérdésekre válaszol. Szó esik arról, hogy állatok esetében nem kötelező a temetés – a hamvasztás is megengedett –, valamint arról, hogy az Él málé ráchámim ima nem mondható el állatok sírjánál, hiszen az állatoknak nincs haláluk után fennmaradó lelkük. A rabbi példát hoz arra is, hogy egy kántor, aki megszegte ezt az alapvető elvet, végül elvesztette hivatását, mert tettével lejáratta a zsidóságot.

Hamvasztás vagy temetés?

Kérdés: Elpusztult a kislányom kutyája. Az állatorvos felajánlotta a hamvasztás lehetőségét. Élhetünk ezzel, vagy az emberekhez hasonlóan, kötelező az állatokat is eltemetni?

Válasz: A kérdésre háláchikus szempontból válaszolok, de mindenképpen be kell tartani a jogszabályi előírásokat arra nézve, milyen feltételek mellett lehet eltemetni saját telken vagy kisállat-temetőben a családi kedvencet és mikor kell a hamvasztás.

Egy érdekes Midrás kapcsolódik ide (Tánchumá, Brésit 10.): miután Káin megölte Ábelt, tanácstalan volt, mi a teendő a holttesttel. Körülnézett és látta, hogy az egyik madár eltemeti az elhullott társát. Akkor azt mondta magában, ha az állatok eltemetik egymást (vagyis, ha létezik egy ösztön bennük az elpusztult társuk eltemetésére), akkor az embert még inkább el kell temetni. Az emberi holttest eltemetése kötelező, tórai előírás alapján (5Mózes 21:23.; lásd A rabbi válaszol 1. kötet 74. fejezet). De ez csak emberek földi maradványaira vonatkozik, az állatokra nem. Az állatokat el szabad temetni, de nem kötelező.

Ha eltemette, lehet-e imádkozni a sír fölött?

Kérdés: Egy ember temetése után a sír fölött elmondják az É-l málé ráchámim imát. El lehet-e ezt mondani egy kutya sírja fölött is?

Oberlander Báruch rabbi válasza

Még ha valaki nem is tud héberül, ha magyar fordításban elolvassa az imát, akkor látja, hogy az ember lelkéért fohászkodunk benne. Mivel az állatoknak, ahogy már írtuk (fent 1.), az elpusztulásuk után nem marad fenn a lelke, ezért ennek az imának nincs helye egy ilyen helyzetben.

Pár évvel ezelőtt megjelent egy facebookos videó egy főkántorról, ahogy az elpusztult háziállata sírja fölött elmondta ezt az imát. Felmerült a kérdés, hogy működhet-e tovább kántorként.

Azt nem lehet egy az egyben mondani, hogy vallási törvényt szegett, de abban biztos vagyok, hogy ha egy ortodox hitközségben szolgáló kántorról lenne szó, akkor biztos, hogy ezzel elveszítette volna a lehetőséget, hogy előimádkozóként szolgálhasson. A Sulchán áruchban (RSZ 53:5.) szereplő kritériumok listáján, ami meghatározza, ki lehet előimádkozó, aki képviselheti a közösséget az imában, ugyanis minimum követelmény, hogy tudja a pérus hámilot, értse az ima szövegét. Azzal, hogy egy állat fölött mondta el, bebizonyította, hogy nem érti a szöveget primer szinten sem, így nem tud előimádkozóként szolgálni.

Azonban elképzelhetőnek tartom, hogy még olyan helyen is, ahol nem követelmény, hogy az előimádkozó értse a héber nyelvű szöveget, alkalmatlannak találják a továbbiakban a kántorságra, ha az emberek szemében elveszti a tekintélyét és bohócnak tartják, és emiatt előimádkozásával komolytalanná teszi az imát. Egyébként így tett, a munkáltatója, egy nem ortodox hitközség is és elbocsátották az állásából, mert szereplésével lejáratta a zsidóságot.

Oberlander Báruch