Oberlander Báruch írása azt vizsgálja, hogy a zsidó jog szerint mikor jog és mikor kötelesség az önvédelem, akár az élet kioltásának árán is.
Oberlander Báruch a Tóra és a Talmud forrásai alapján bemutatja, hogy az önvédelem célja nem a bosszú, hanem az élet megóvása. A közvetlen veszély elhárítása érdekében a zsidó jog bizonyos esetekben a támadó megölését is megengedi, sőt kötelezővé teheti.
Önvédelem: Lehetőség vagy kötelesség?
Oberlander Báruch Részlet a szerző Az önvédelem és annak korlátai az iráni háború tükrében – Kérdések a „purimi” háborúról című tanulmányának bevezetőjéből
Tisztelt rabbi!
„[…] Vajon mit mondanak a vallási törvények a régi és az újabb rabbinikus döntvények, mikor élhetnek az emberek, a társadalom az önvédelem jogával és kikkel szemben léphetnek fel? […]”
Eliézer
Kedves Eliézer!
Az önvédelem joga
Az önvédelem jogát a Talmud (Szánhedrin 72a.) nagyon tömören, mindössze öt szóban foglalja össze:
וגרוהל םכשה – ךגרוהל אב םא (im bá lehorgách – háském lehorgo), vagyis aki arra készül, hogy megöljön téged, azt előzd meg és öld meg őt!
Látjuk tehát, hogy bár a Tízparancsolatban szerepel, hogy „Ne ölj!” (2Mózes 20:14.; 5Mózes 5:17.), ez az általános tilalom az ártatlan emberek megölésére vonatkozik. Amennyiben azonban valaki életveszélyt jelent másokra nézve, a háláchá szerint megengedett a védekezés vele szemben, akár a megölése árán is.
Ennek két tórai forrása van.
i) A betörő
Az elsőt Mózes második könyvében (22:1.) találjuk: „Ha betörésnél tetten érik a tolvajt és megütik úgy, hogy meghal, nincs miatta vérbűn”.
Ezt RáSI (Uo.) a Talmud (Szánhedrin uo.) alapján a következőképpen értelmezi: „Ha betörésnél”, vagyis, a cselekedet közben, amikor éppen betör a házba; és „nincs miatta vérbűn”, vagyis nem tekintendő gyilkosságnak. Olyan, mintha a betörő már eleve halott lett volna. „Itt arra tanít a Tóra: ha valaki jön, hogy megöljön, öld meg te őt előbb. Ez [a betörő] ugyanis azzal a szándékkal jött, hogy megöljön téged, hiszen ő [is] nagyon jól tudja, hogy az ember nem tud uralkodni magán, hogy amikor látja, hogy éppen elveszik, ami az övé, még csendben is maradjon. Így aztán azzal a szándékkal jött, hogy ha a birtok tulajdonosa ellenáll, akkor megöli őt” (Lásd részletesen Talmudic Encyclopedia [héber] 45. kötet 429–470. oldal.).
ii) A midjánita támadók
A másik forrást Mózes negyedik könyvében (25:17-18.) olvashatjuk: „Szorongassátok a midjánitákat, és verjétek le őket, mert szorongatóitok ők fondorlataikkal, amelyekkel fondor-kodnak ellenetek a Peor dolgában és a nővérük Kozbi, Midján fejedelmének leánya dolgában, aki megöletett a csapás napján a Peor dolga miatt”.
Itt is ugyanezt az elvet látjuk (Midrás Tánchumá, Pinchász 4.): mivel a midjániták ellenünk törtek, ezért azt parancsolta Isten, hogy menjenek a zsidók Midján ellen harcolni.
Mi számít önvédelemnek és mi nem?
Fontos hangsúlyozni, hogy az önvédelem nem bosszúállás. Ilyenkor nem is a felelősségre vonás és a bűnös megbüntetése a cél, mivel ezek az igazságszolgáltatás feladatai, hanem az áldozat védelme és életének megóvása. (Lásd még Zsidó jog és etika uo. 48. oldal.) A felelősségre vonás, vagyis a büntetőjogon alapuló igazságszolgáltatás a bűntett elkövetése után történik: jól körülhatárolható paraméterei vannak, ami alapján a bíróság objektív döntést hoz. Ezzel szemben az önvédelemben a döntés az adott emberre hárul és az áldozat szubjektív helyzetfelméréséből ered, kizárólag a támadás előtt vagy közben, de semmiképpen sem utólag hajtható végre.
A zsidó államnak kötelessége minden áron védekezni az iráni fenyegetéssel szemben, hogy ne legyenek képesek támadni, atomfegyverhez jutni és a proxijaikat tovább pénzelni. Mindenki ellen, aki része ennek a gyilkos gépezetnek, védekezni kell. És mivel másként nem lehet, ezért szükség esetén a megölésükkel is szabad védekezni.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.