Rási kommentárja – פירוש רש”י
Típus: Kommentár
Szerző

Rabbi Slomo ben Jichák (vagy: Slomo Jicháki), mozaikszóval közismertebb nevén: RáS”I.

Rási kommentárja a Talmudhoz

Rási kommentárja, mindig a nyitott könyv közepe táján helyezkedik el, azaz a könyvoldalnak azon a felén, amely a kötéshez a legközelebb esik.

Jegyezzük meg, hogy arra a félkurzív betűtípusra, amellyel a kommentárok vannak kinyomtatva, gyakran mint „Rási betű”-re szoktak hivatkozni. Ez nem azt jelenti, hogy Rási maga is ilyen betűkkel írt volna, csupán csak azt, hogy a nyomdászok hagyományosan ezt használják a kommentárokhoz, és Rási szövegmagyarázatai voltak a par excellence kommentárok mind a Bibliához, mind pedig a Talmudhoz!

Rási a zsidó történelem egyik legnehezebb korszakában élt. Végigszenvedte a Nyugat-Európán végigdúló, egész közösségeket meg­sem­misítő első keresztes hadjáratot, s élményeit szívet tépő liturgikus versekben örö­kí­tette meg.

Fia nem volt, volt viszont három rendkívül tanult leánya. Kései kéz­ira­tai közül jó néhány ténylegesen lányai leírásában maradtak ránk. Bá­lé-Há­to­száfot (Talmud-kommentátorok) néven emlegetett vejei és unokái a kö­vet­kező nemzedékek legkiválóbb nyugat-európai akadémiái­nak vezetői vol­tak.

Széleskörű irodalmi munkássága mellett bortermeléssel foglalkozott.

 
Dátum
1040–1105
Hely
Troyes, Franciaország
Leírás

Rási kommentárját, amely majdnem a teljes Babilóniai Talmudot magyarázatokkal látja el, az első itáliai nyomtatások óta a Talmud összes változatában kinyomtatták.

Sikeresen old meg minden olyan feladatot, amellyel egy kommentátor szemben találhatja magát. A rövidség és az érthetőség feláldozása nélkül nyújtja a szavak és az egyes talmudi passzusok logikus struktúrájának teljes és kielégítő magyarázatát. Néhány más kommentárral ellentétben Rási nem ír körül, vagy hagy ki bármit is a szövegből, hanem gondosan tisztázza a szöveg egészét.

Esetenként lefordítja a héber szavakat francia megfelelőikre (amelyeket „Lááz”-nak nevez), imigyen hagyva az utókorra a középkori francia dialektusokról képet adó olyan dokumentumokat, amelyek a legkorábbiak közül valók. (A vilnai kiadásban van egy Hámötárgém elnevezésű függelék, a vilnai Mordecháj ben Slomo rabbi munkája, amely tartalmazza a Rási és mások kommentárjaiban szereplő idegen szavak fordítását.)

Általában véve elmondható, hogy Rási olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek egy mesteri tanító sajátjai. Képes megérezni, hogy a diákoknak mivel lehetnek majd nehézségeik, és ezekhez olyan magyarázatokkal szolgál, amelyek mind a kezdő mind pedig a haladó talmudistának kielégítőek.

Rási ezen kívül döntő befolyást gyakorolt a Talmud helyes szövegének megállapítására is. Különböző kéziratokat összehasonlítván eldöntötte, mely olvasatok preferálandók.

Nincs Rási kommentárunk a Babilóniai Talmud minden egyes traktátusához, és a neki tulajdonított nyomtatott kommentárok közül néhányat valószínűleg mások írtak; ilyenek például a Táánit, Moéd kátán, Nödárim, Názir, Möilá és Támidtraktátusokhoz írt kommentárok.

Esetenként a szöveg jelzi, hogy Rási meghalt, mielőtt befejezhette volna a traktátust, és hogy azt egy tanítványa fejezte be helyette. Így van ez a Mákottraktátussal, amelynek befejező részeit – a 19b-től kezdődően – a veje, Jehudá ben Nátán rabbi (RIVá”N) írta; valamint a Bává Bátrá traktátussal, amelyet – a 29a-tól kezdődően – (jóval terjengősebb és részletezőbb stílusban) unokája, Smuél ben Méir rabbi (RáSBá”M), a Toszáfot egyik kiemelkedő társszerzője fejezett be.

Rási teljesítményének sikerére utal, hogy egyetlen későbbi tudós sem próbált meg újabb értelmező kommentárt írni a Talmudhoz.

3.
Toszáfot – תוספות
Típus: Kommentár
Terminológia

Toszáfot szó „kiegészítések”-nek vagy „mellékletek”-nek fordítható. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy szerzőik és szerkesztőik munkájukat Rási alapvető kommentárja mellékleteinek tekintették.

Voltak azonban olyanok is az idők során, akik a Toszáfotot a Talmud kiegészítésének tekintették. Mint azt lentebb látni fogjuk, a Toszáfot maga is folytatja a Talmud saját dialektikus érvelési- és vitamódszereit.

Toszáfotot hagyományosan az oldal külső margójára nyomtatják; azaz, amikor rápillantunk egy kinyitott Talmud-kötetre, akkor a Toszáfotot mindig az oldalak széléhez legközelebb, a kötéstől legtávolabb eső oszlopokban láthatjuk.

Toszáfot „Rási betűvel” van szedve, az egyes fejtegetések címsorai [amelyeket „dibur hámátchil”-nak, szó szerint „kezdő szavak”-nak neveznek] pedig nagy nyomtatott betűkkel. A standard Talmud-kiadásokban kinyomtatásra kerültToszáfot csupán véletlenszerű válogatás abból a roppant bőségben létező hiteles irodalomból, amely korábban kéziratos formában volt forgalomban. A többiToszáfot-gyűjtemény közül néhányat később külön kötet formájában is kiadtak.

Dátumok
* Összeállítás

Toszáfotot a XII. és XIII. század folyamán több, különböző iskolákból jött tudós állította össze. Ezek alapja valószínűleg a diákok által a Talmud-iskolákban (ajesivákban) lezajlott vitákról és eszmecserékről készített jegyzetek voltak. Ahogy a diákok egyik jesivából a másikba vándoroltak tovább, egyre szaporodott a különböző tanáraiktól származó Toszáfotból álló gyűjteményük.

Íme a Toszáfot legkiemelkedőbb forrásai közül néhány:

– Jáákov ben Méir rabbi („Rábénu Tám”):

„Rábénu Tám” (kb. 1100-1171), Rási unokája, a francia Ramerupt városában élt.

Ő volt az egyik legeredetibb és leginkább formabontó Talmud-magyarázó. Gyakran állt elő merész és ötletes új Talmud-magyarázatokkal, hogy egyeztesse azt a Franciaországban akkoriban elterjedt gyakorlatokkal.

– Smuél ben Méir rabbi (RáSBáM):

Smuél rabbi (kb. 1080-kb. 1158) szintén Rási unokája és Rábénu Tám bátyja volt.

Toszáfothoz való hozzájárulásán kívül írt még egy híres Tóra-magyarázatot is, amely azzal tűnik ki a többi hasonló Tórához írt kommentár közül, hogy szigorúan a szöveg sima, kontextuális jelentésére szorítkozik (psuto sel mikrá), és nem folyamodik a hagyományos rabbi­ni­kus értelmezési módszerekhez. Ezen kívül megírta a magyarázatokat a Talmud azon részeihez, amelyeket a nagyapja befejezetlenül hagyott.

– Dampierre-i Jichák rabbi (R”I)

Rábénu Tám és a Rásbám egyik unokaöccse, Franciaországban élt a XII. században, és az egyik legtermékenyebb toszafista volt.

– Sens-i Simson [ben Ábrahám] rabbi

A XII. század végén és a XIII. század elején Franciaországban élt, majd végül Jeruzsálembe költözött. Ő volt a dampierre-i Jichák rabbi legjelentősebb tanítványa. Toszáfotján kívül kommentárt írt a Misna azon két rendjéhez, amelyet nem tárgyal a Babilóniai Talmud.

– Rothenburgi Méir [ben Báruch] rabbi

A németországi Wormsban született 1225 táján, és 1293-ban halt meg, miközben éppen Rudolf császár fogságában sínylődött, aki váltságdíjat követelt érte.

Méir rabbi jelentősen hozzájárult a zsidó magánjogi törvény fejlődéséhez, számos tanítványa pedig szorgalmasan jegyezgette szokásait, responzumait és határozatait, gyakorta összehasonlítva azokat a jelentős spanyol zsidó törvénykönyvek anyagával.

* Szerkesztés

A mindenfelé elszórt Toszáfot-gyűjtemények összegyűjtését főleg Franciaországban végezték, a német tudósokat jobban érdekelte a haláchikus kompendiumok összeállítása.

Íme néhányan, a Toszáfot-gyűjtemények megszerkesztéséért sokat tett, ismert tudósok közül:

– Sens-i Simson rabbi állította össze azokat a Toszáfot-gyűjte­mény­eket, amelyekToszáfot Sens néven ismeretesek.

– A franciaországi Corbeil-ből való Perec rabbi (munkáját 1350 és 1368 között végezte).

– Eliezer [ben Slomo] rabbi – Touques, Normandia –, akinek (rend­szerint Toszáfot Tuch-ként emlegetett) gyűjteményei képezik az alapját a standard Talmud-kiadásokban kinyomtatott Toszáfot zömének.

– Ásér ben Jechiél rabbi („Ro”s”, „Asri”) volt az egyik szerkesztője a jelentős francia iskolákból kikerült Toszáfot-gyűjteményeknek. Már idősebb korában, 1303-ban, elhagyta Németországot, és a spanyolországi Toledóban telepedett le. Ez az esemény jelentős stádium volt a francia-német Talmud-értelmezés spanyol zsidók körében való elterjesztésében. Ásér rabbi fia, Jáákov rabbi, a Tur szerzője, később jelentős szerepet játszott a különböző hagyományok összeegyeztetésében, egyesítésében.

 
Hely
Többnyire Franciaország és Németország
 
Leírás

A Rásiéhoz hasonló magyarázó kommentárokkal ellentétben a Toszáfot nem kísérli meg a talmudi szöveg teljes megvilágítását. Inkább a Talmud illetve a Rási kommentár különböző speciális problémáira koncentrál, és ezeket vizsgálja meg teljes mélységükben. Gyakran kínál fel a Rásiéhoz képest eltérő olvasatokat vagy értelmezéseket.

Toszáfot módszerére – mint akár a Talmudéra is – jellemző a nehézségekre valamint a Talmud különböző állításai és szakaszai közötti vagy akár a Talmud jogi rendelkezései és a francia és német zsidó közösségek megszokott gyakorlatai közötti ellentmondásokra való összpontosítás.

Abbéli igyekezetében, hogy feloldja ezeket a látszólagos ellentmondásokat, aToszáfot rendszerint rámutat különféle szövevényes, új fogalmi és jogi különbségtételekre, amely segít nekünk a szöveg fokozottabb megértésében.

Egy Toszáfot fejtegetés dialektikus „adok-kapok”-jának megvan a maga jellegzetes szerkezete: Az ellenvetéseket és nehézségeket a „vöim tomár” [= „És ha azt mondanád…”] frázis, a megoldásokat pedig a „vöjés lomár” [= „Elmondhatjuk…”] frázis vezeti be.

Egyéb kommentárok
Típus: Kommentár

A vilnai Talmud nyomdászai számos újonnan felfedezett kommentárt nyomtattak kiadásuk külső lapszéleire. Ezek között olvasható néhány a legfontosabb kora középkori munkák közül. Az elveszett kommentárok felkutatásának céljából, tudósokat küldtek az európai könyvtárakba (többek között a Vatikán könyvtárába), hogy kimásolják a zsidó vallási irodalom egyedül ott megtalálható kincseit.

Mivel e kommentárok egyike sem fedte le a Talmud teljes szövegét, az egyes traktátusokhoz más és más kommentárokat nyomtattak.

A kiegészítő kommentárok között a következők szerepelnek:

* Rábénu Chánánél (ő a Misna Moéd és Nözikin rendjének legtöbb traktátusához készített kommentárokat)

Széfer Hámáftéách (a Bráchot, Sábát és Éruvin traktátusokhoz)

Toszfot Jesánim (a Jomá és Jövámot traktátusokhoz)

* Rábénu Gersom (Mainz-i kommentár) (a Misna Kodásim rendjének legtöbb traktátusához)

Toszfot RI”D (a Kötubot és Gitin traktátusokhoz)

Sitá Mökubecet (a Misna Kodásim rendjének traktátusaihoz)

4.
Rábénu Chánánél – רבינו חננאל
Típus: Kommentár
Szerző
Chánánél ben Chusiél rabbi
Dátum
kb. 990-1050
Hely
Kéruán, Tunézia
Leírás

A közkeletű elképzelés szerint Rábénu Chánánél volt az, aki a babilóniai „Göonim – a Talmud utáni korban a babilóniai akadémiák vezetői – számos hagyományos értelmezését tovább örökítette.

A minden egyes részletre adott komplett magyarázat helyett Rábénu Chánánél értelmezett összefoglalását adja a főbb argumentumoknak. A jogi vonatkozással nem bíró részek (ágádá) legjavát kihagyja.

Jellegzetes vonása ennek a kommentárnak, hogy a Jeruzsálemi és a Babilóniai Talmud megfelelő passzusait egymás mellett feltüntetve közli.

5.
Széfer háMáftéách – ספר המפתח
Típus: Kommentár
A cím jelentése: „A Talmud titkainak felfedése”.
Szerző
Niszim [ben Jáákov] rabbi
Dátum
Meghalt kb. 1062-ben
Hely
Kéruán, Tunézia
Leírás

A talmudi irodalom más részeire való homályos utalásokat azonosít.

6.
Toszfot Jösánim – תוספות ישנים
Típus: Kommentár
Szerző
Különböző szerzők és szerkesztők
Dátum

Különböző időpontok, különösen a XIII. századtól kezdődően.

Hely
Többnyire Németország és Franciaország
Leírás

Toszáfot számos eltérő, különböző forrásokból származó verziója.

7.

Rábénu Gersom kommentárja („A mainzi kommentár”)

– רבינו גרשום (פירוש מגנצא)
Típus: Kommentár
Szerző

Gersom ben Jehudá rabbi, „a száműzetés világossága”, tanítványai

Dátum

Gersom rabbi 1028-ban halt meg. Ezek nyilvánvalóan diákok feljegyzései, amelyeket a XI. század első felében szerkesztettek össze.

Hely
Mainz, Németország
Leírás

Kilenc talmudi traktátushoz írt kommentár maradt fenn. Összegyűjtőik között volt Rási számos tanára. Ily módon tehát némi képet adnak nekünk Rási forrásairól és a Talmud-stúdiumok Rási híres kommentárját megelőző állapotáról.

8.
Toszfot RI”D – תוספות רי”ד
Típus: Kommentár
Szerző

Jesájá [ben Máli] di Trani rabbi (az Idősebb). Mozaikszóval: „RI”D”.

Dátum
XIII. század
Hely
Trani, Itália
Leírás

Ez tulajdonképpen egy jogszabálygyűjtemény, amely összefoglalja és elemzi a Talmudban előforduló jogszabályokat. (Az újonnan felfedezett kéziratok alapján kibővített anyagot nemrégiben könyv formában is kiadták.)

9.
Sitá Mökubecet – שיטה מקובצת
Típus: Kommentár
A cím jelentése: „Kommentár antológia”.
 
Szerző
Böcálél [ben Ábrahám] Áskenázi rabbi
Dátum
XVI. század
Hely
Egyiptom és Jeruzsálem
Leírás

Böcálél rabbi a Talmud és korai kommentátorainak számos ritka és értékes kéziratát gyűjtötte össze Sitá Mökubecetjében (amelynek eredeti címe Ászifát Zkénim (= „A vének gyülekezete”) volt). Az a verzió, amelyet a Talmud-kiadásokban a Misna Kodásim rendjéhez szoktak nyomtatni, elsősorban a Talmud, Rási és a Toszáfot szövegeinek különböző olvasatait tartalmazza.

Széljegyzetek
Típus: Kommentár
Általános

A Talmud újabban kinyomtatott kiadásaiba belekerültek olyan további rövid kommentárok (széljegyzetek), amelyeket az elmúlt néhány évszá­zad­ban élt különböző rabbik írtak. E széljegyzetek zöme szövegkorrekció, de vannak olyanok is, amelyek hasznos kereszthivatko­zá­so­kat és megjegy­zé­se­ket tartalmaznak.

Ezeket a megjegyzéseket gyakran azokról a kézírásos jegyzetekről másolták le, amelyeket szerzőik saját személyes Talmud-példányaik mar­gó­jára jegyeztek fel.

Számos ilyen széljegyzetet gyűjtöttek össze a vilnai Talmud-kiadás hátuljához hozzáfűzött pótoldalakra. Azok közül, amelyek a konkrét, vonatkozó Talmud-oldalakra kerültek kinyomtatásra, a következőket említhetjük meg:

Hágáhot HáGR”Á
Hágáhot Há-Bá”CH

Giljon HáSá”SZ Akiva Éger rabbitól

10.
Hágáhot HáGRÁ – הגהות הגר”א
Típus: Kommentár
Szerző

Elijáhu ben Slomo rabbi, a vilnai „Gáon” (vagy ahogyan mozaikszóval általában említették, a “GR”Á” [= Gáon Rabbi Élijáhu]) a rabbinikus tudomány számos területén maradandót alkotott, felölelve a rabbinikus szövegek egészét. Többek között írt egy sor magyarázó jegyzetet a Sulchán Áruch törvénykönyvéhez, egy kommentárt a Kabbalához, valamint számos természettudományos és matematikai művet.

Dátum
1720-1797
Hely
Vilna, Litvánia
Leírás

Rövid szövegkorrekciók, magyarázatok nélkül. Ezekkel kívánta feloldani azokat a nehézségeket, ellentmondásokat, amelyekkel a szövegben találkozott. Ezek a változtatások gyakran vezették őt olyan konklúziókhoz, amelyek eltértek az elfogadott háláchától, ennélfogva ezeket rendszerint nem fogadják el a haláchikus szaktekintélyek.

11.
Hágáhot HáBá”CH– הגהות הב”ח
Típus: Kommentár
Szerző

Joél Szirkesz rabbi elsősorban rabbi Jáákov ben Ásér Tur-jához írt részletes kommentárjáról volt ismert, mely művének a „Bájit Chádás” (= Új ház) címet adta. A mű címéből kreált mozaikszóval – Bá”CH – később már magát a szerzőt azonosították, ezért is nevezik a Talmudhoz írt széljegyzeteit „Hágáhot HáBá”CH”-nak, azaz „A Bá”CH széljegyzeteinek.”

 
Dátum
1561-1640
Hely
Lengyelország
Leírás

A Talmudhoz és kommentátoraihoz írt szövegkorrekciók: rendszerint szintaxisbeli és a nyelvhasználatbeli finomítások, javítások.

12.
Giljon HáSá”SZ Akiva Éger rabbitól – גליון הש”ס לרבי עקיבא איגר
Típus: Kommentár
A cím jelentése: „A Talmud margóin”.
Szerző

Akiva Éger rabbi egyike volt a zsidó tradicionalizmus legelismertebb véleményformálóinak a XIX. századi Poroszországban. Talmudikus elbeszéléseket valamint fontos „Responzumok”-at írt.

Dátum
1761-1837
Hely
Posen, Poroszország
Leírás

Már-már az érthetetlenségig tömör utalójegyzetek a Talmud vonatkozó passzusaira, valamint kommentárok. Gyakran szerepelnek közöttük olyan rövid, az adott téma mélyére hatoló észrevételek, amelyek még a legnagyobb tudású szaktekintélyeket is próbára teszik.

13.
Oldalszámok
Típus: Tájékozódási segédlet

A könyvlapokat egy-egy szám jelöli, azaz egy könyvlap elülső- és hátoldalához együttesen tartozik egy szám. A szám héber betűvel van feltüntetve a lap elülső („rektó”) oldalának bal felső sarkában (ahogy a könyvet kinyitva magunk előtt látjuk – ne felejtsük el, hogy a héber szöveg jobbról bal felé van nyomtatva!).

A legújabb nyomtatásokban márrendes arab számokkal szedett oldalszámokkal is találkozunk a lapok hátoldalán, azaz az előttünk fekvő nyitott könyv páros oldalának jobb felső sarkában.

Az oldalszám értéke természetesen mindig a héber betűvel feltüntetett lapszám duplája lesz, például a 11-es számú lap hátoldalán a 22-es oldalszámot fogjuk találni.

A Talmud-oldalakra való utalások mindig lapszám megadással történnek, amelyeket egy „a” vagy „b” betű egészít ki, attól függően, hogy a lap elő- vagy hátoldaláról van szó: például Éruvin 22b.; Mákot 8a., stb. Amikor a hivatkozásnak ezzel a módjával találkozunk valahol, azaz csupán a traktátus nevét, egy számot és egy „a” vagy „b” betűt látunk magunk előtt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az utalás a Babilóniai Talmud valamely oldalára vonatkozik.

A héber nyelvű idézeteknél (a Möszoret HáSász-t, stb. is beleértve) elterjedt dolog egy vagy két pontot (pontot vagy kettőspontot; „.” vagy „:”) alkalmazni a lapszám után, ily módon téve különbséget a lap elő- és hátoldala között.

Minden egyes traktátus külön meg van számozva, és a számozás minden esetben 2a-tól kezdődik, mivel az 1-es számú lap a traktátus címlapja.

14.
Traktátus név
Típus: Tájékozódási segédlet

A Talmud minden egyes traktátusának (héberül: Mászechet) egyedülálló héber elnevezése van, amely a felső lapszél közepén olvasható.

A traktátus egy kötet, amely egy specifikus témával foglalkozik.

Például a Misna Moéd elnevezésű rendjében, amely a zsidó ünnepeket tárgyalja, külön-külön traktátus foglalkozik a szombattal (Sábát), a Peszáchhal (Pszáchim), a sátrak ünnepével (Szukká), az újévvel (Ros Hásáná) és az összes többi ünnep mindegyikével.

15.
Fejezetszámok
Típus: Tájékozódási segédlet

A Misna és a Talmud traktátusainak minden egyes fejezetéhez egy-egy számot rendeltek hozzá, amely héber betűvel jelölve az oldal tetején található.

Nagyon kevés esetben, de előfordul, hogy a Babilóniai Talmud fejezetszámai eltérnek a Misna és Jeruzsálemi Talmud fejezetszámaitól. Ezért van az, hogy aMögilá és Szánhedrin traktátusok utolsó két fejezetének sorrendje fel van cserélve. Ez talán azt a sorrendet tükrözi, amelyben e két traktátust annak idején a babilóniai akadémiákon tanulták.

16.
Fejezetcím
Típus: Tájékozódási segédlet

A Misna és a Talmud minden egyes traktátusa fejezetekre van felosztva. Minden fejezetnek van egy címe, amely rendszerint a Misna szövegének kezdőszavából (vagy kezdőszavaiból) származik.

Amikor egy traktátuson belül több fejezet is ugyanavval a szóval kezdődik, a fejezetcím valamilyen egyéb azonosítóval is kiegészül: pl. „az első”, „az utolsó”, „a nagyobb”, stb. A Jövámot traktátusban például ilyen fejezetcímekkel találkozhatunk: „A nagyobb Háisá” (10. fejezet), „Az utolsó Háisá” (16. fejezet).

A fejezetnek mind a címe, mind pedig a száma az oldal közepének tetején található.

17.
Möszoret HáSász – מסורת הש”ס
Típus: Tájékozódási segédlet
Terminológia

A „Sá”SZ” a „sisá szdárim” (= hat rend) kifejezésből nyert héber mozaikszó, amely azt a hat fő területet jelöli, amelyre a Misna és a Talmudok fel vannak osztva. Ily módon ez szinonimájává vált a Talmud szónak, különösen azokban az időkben, amikor a Talmud szó használata nem volt kedvező a keresztény cenzorok árnyékában. E mű eredeti címe tulajdonképpen „Möszoret háTálmud” volt.

A „Möszoret” „hagyomány”-t jelent, de a „Möszorá”-ra is utal, arra a tu­dományos diszciplínára, amely a Biblia minden egyes szavának és be­tű­jé­nek aprólékosan precíz továbbadásával, továbbörökítésével foglalkozott.

Szó szerint tehát így lehetne fordítani a címet: „A [Talmud] hat rendjének hagyománya”.

 
Dátum
Született 1518-ban
 
Szerző

Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.

 
Hely
Velence, Itália
 
Leírás

Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.

Kereszthivatkozásokat tartalmaz a Talmud más, ugyanazokat az idézeteket tartalmazó passzusaira.

Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidók életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.

Attól függően, hogy az adott oldalon mennyi hely áll rendelkezésre, a talmudi szövegrészlettől mutató hivatkozást jelölheti egy csillag (*), amely a közeli margón elhelyezett referencia-jegyzetre mutat, vagy egy héber betű, amely egy egész sor, a margón vagy a lap alján összegyűjtött referencia-jegyzetre mutat.

A Talmud későbbi kiadásaiban újabb utaló- és egyéb fajta jegyzetekkel egészült ki a „Möszoret HáSász”,többnyire Jesájá Berlin rabbi jóvoltából. Ezek a kiegészítések szögletes zárójelek közé nyomtatva szerepelnek.

18.
Éjn Mispát Nér Micvá – עין משפט / נר מצוה
Típus: Tájékozódási segédlet

A cím jelentése: „Az igazság forrása” / „A parancsolat lámpása”.

Dátum
Született 1518-ban
Szerző

Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.

Hely
Velence, Itália
Leírás

Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.

Gyakorlatilag két továbbfejlesztő munkából áll; mindkettőt ugyanaz a szerző, Jehosuá Boáz rabbi állította össze.

Az itt egyesített két index a következőkből áll:

1. Éjn Mispát („Az igazság forrása”; az 1Mózes14:7-ből vett kifejezés), amely a zsidó törvény legfőbb kódexeire tartalmaz utalásokat:

a. Misné Torá (írta Mózes Maimonidész rabbi)
b. Árbáá Turim (írta Jáákov ben Ásér rabbi)
c. Sulchán Áruch (írta Joszéf Káró rabbi)

d. Széfer Micvot Gádol – „A parancsolatok nagy könyve” (írta coucy-i Mose rabbi).

2. Nér Micvá („A parancsolat lámpása”; lásd Példabeszédek 6:23: „Mert a parancsolat olyan, akár egy lámpás”), amely számba veszi – előfordulásuk sorrendjében – a Talmud fejezeteiben fellelhető kodifikált törvényeket (azaz minden egyes törvényt, amely az Éjn Mispát jegyzékében szerepel).

A lapszéli jegyzetekhez olyan aprócska, héber betűs indexszámok tartoznak, amelyek bele vannak szúrva a talmudi szövegbe, közvetlenül bármely olyan passzust megelőzően, amelyeket normatív törvényként idéznek a vonatkozó törvénykódexek.

Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidó életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.

19.
Torá Or – תורה אור
Típus: Tájékozódási segédlet

A cím jelentése: „Lámpás a törvény”; vö. Példabeszédek 6:23.

Dátum
Született 1518-ban
 
Szerző

Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.

Hely
Velence, Itália
Leírás

Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.

Bibliai idézeteket helyét azonosítja. A bibliai verseket a talmudi szövegben egy aprócska kör előzi meg.

Minden egyes azonosított bibliai versnél utaló jegyzet kerül a Talmudot a Rási vagy a Toszáfot résztől elválasztó keskeny margóra. Ahol nincs határoló Rási vagyToszáfot oszlop, ott a Torá Or referencia a külső margón van feltüntetve.

Az utaló jegyzetek csupán a Bibliai standard fejezetszámait tüntetik fel. A versek számai nincsenek jelölve.

Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidó életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.

20.

Jesájá (Pick) Berlin rabbi széljegyzetei – הגהות רבי ישעיה (פיק) ברלין

Típus: Kommentár
Típus: Tájékozódási segédlet
Szerző

Számos klasszikus rabbinikus műhöz készített széljegyzeteket és kritikai jegyzeteket

Dátum

Berlin rabbi 1725 és 1799 között élt. A Talmudhoz írt széljegyzetei először azokba a Talmud-kiadásokba kerültek bele, amelyeket 1800 és 1804 között Dyhernfurth-ban (egy Breslau mellett fekvő város) adtak ki.

Hely
Breslau
Leírás

Ezek a széljegyzetek általában a Möszoret HáSászt egészítik ki, a Babilóniai Talmudban nem szereplő rabbinikus munkákhoz fűzve utalásokat, különösen ahhoz a Nátán ben Jechiél rabbi által a X. századi Rómában írt Áruch című lexikonhoz, amelyhez Berlin rabbi hosszú kommentárt alkotott.

Ezeket a széljegyzeteket rendszerint szögletes zárójelek különböztetik meg az eredetiMöszoret HáSásztól.

21.

Chidusé Háláchot, Chidusé Ágádot MáháRS”Á

– חידושי הלכות, חידושי אגדות מהרש”א
Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz

A cím jelentése: „Haláchikus elbeszélések, Aggádikus [aggáda: talmudi legenda] elbeszélések”.

 
Szerző

Smuél Eliézer rabbi. Mozaikszóval: MáháRS”Á. A MáháRSÁ húsz éven át (1585-1605) vezette a poseni jesivát, miközben a költségeket az anyósa, Édel vállalta magára. MáháRSÁ az asszony iránti hálából felvette annak nevét (Édelsz).

Dátum
1555-1631
Hely
Ostrog, Lengyelország.
Leírás

Chidusé Háláchot a Talmudhoz, Rásihoz és a Toszáfothoz írt egyik legmélyrehatóbb és legszigorúbban elemző kommentár. A logikusságnak és a velősségnek ez a modellértékű munkája gyors elfogadtatásban részesült, és a Talmud majd minden kiadásába belekerült. Úgy tartják: „Ha valaki megérti aMáhársát, akkor megértette a Toszáfotot.” Kommentár­já­ban a Máhársá több alkalommal is vitatja a Chochmát Slomo Máhársált.

Chidusé Ágádot átfogó magyarázatokat tartalmaz a Talmud ággádáihoz. E kommentárok híven tükrözik széles körű ismereteit a zsidó filozófia és a Kabbala terén. Véleménye szerint az ággádák közül sokat racionálisan és példázatokként is lehet értelmezni. Ággádá-kommentárja korának spirituális állapotaira és problémáira is számos utalást tartalmaz.

22.
Chochmát Slomo MáháRSá”L – חכמת שלמה מהרש”ל
Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz
Cím

Jelentése: „Salamon bölcsessége”. A mű címében szereplő szavak az 1Királyok5:10-ből valók: „Nagyobb volt Salamon bölcsessége…”.

Szerző

Slomo Luria rabbi. Mozaikszóval: MáháRSá”L. Rabbi Luria korának egyik legnagyobb askenáz poszekje (háláchikus szaktekintélye) és tanítója volt. A háláchá-ról írt főműve, a Jám sel Slomo, a Talmud tizenhat traktátusát tárgyalja. E munkájában a Máhársál elemzi a kulcsfontosságú szugjákat és dönt, hogy a különböző szaktekintélyek álláspontjai közül melyik legyen a gyakorlatban alkalmazandó háláchá. A kor szinte mindegyik nagy askenáz rabbija a Máhársál tanítvány volt.

Dátum
1510-1573
Hely
Lublin, Lengyelország.
Leírás

Chochmát Slomo széljegyzet és kommentár a Talmud szövegéhez. E mű egyik rendeltetése az, hogy feloldja a szövegbeli ellentmondásokat. A helyes szöveg megállapítása érdekében a Máhársál tüzetesen megvizs­gál­ta a Talmud valamint Rási, a Toszáfot és más Risonim kommentár­jai­nak összes megjelent kötetét. Összegyűjtött megjegyzéseit később a fia ad­ta ki; a Chochmát Slomo-nak mindössze egy rövidített változata található meg szinte az összes manapság kiadott Talmudban, minden egyes traktátus vé­gén. Az eredeti, külön kötetben kiadott változat jóval terjedelmesebb munka. Szövegkorrekcióinak némelyike a későbbi Talmud-kiadások hi­te­les szövegváltozatává vált.

23.

Méir Éjné Cháchámim Máhárám – מאיר עיני חכמים מהר”ם

Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz
A cím jelentése: „Fényt gyújt a bölcsek szemében”.
Szerző

Méir ben Gedáljá rabbi. Mozaikszóval: MáháRá”M. Halála után a neki feltett háláchikus kérdések közül több mint 140 került kiadásra egy Mánhir Éjné Cháchámim című responzum-gyűjteményben.

Dátum
1558-1616
Hely
Lublin, Lengyelország.
Leírás

A kommentár, többnyire, rövid és egyszerű magyarázatokkal él. Egyes esetekben, ahol a szerző pilpul-hoz (a héber pilpél, „bors” szóból – dialek­tikus tanulmányozási módszer, amely többek között olyan kiterjedt tal­mu­di szövegrészeket hív segítségül, amelyeknek látszólag semmi közük a tár­gyalt kérdéshez) folyamodott, ezt azzal indokolta, hogy muszáj volt ezt ten­nie, máskülönben a diákok esetleg tévesen értelmeznék a passzust, vagy éppenséggel azért tette, hogy az elméjüket élesítse vele. Komoly haj­la­mot tanúsított a Talmud szövegének megváltoztatására, kijavítására. Gyak­ran vitatkozott Máhársállal és Máhársával, azt állítva, hogy az ő értel­mezéseik több helyen is tévesek és könnyen félrevezethetik a diákokat.

Méir Éjné Cháchámim először 1628-ban, Velencében, fia, Gedáljá kiadásában jelent meg, és azóta a Talmud minden fontosabb kiadásába belekerült „Máhárám” fejszöveg alatt. A Talmud fontos kommentárjainak egyike.

 
Függelék
A tánák és ámorák nemzedékei

tánákkal és ámorákkal kapcsolatos évszámok valamint egymásra következő nemzedékeik időrendjének ismerete gyakran segítségére lehetnek a Talmud tanulmányozójának a talmudikus viták és fejtegetések különböző aspektusainak megértésében. Ezek az információk segíthetnek tisztázni, miképpen kapcsolódnak egymáshoz a korábban és későbben élt tudósok nézetei. Segítségükkel kiderülhet számunkra az is, ha egy tudós például valamelyik elődjének kijelentéseire utal. Az e területen végzett jelentős mennyiségű kutatás ellenére azonban még ma is sok a fehér folt. Ennek számos oka közül íme a legfontosabbak:

(1) E korszak egyetlen bölcsének a teljes életrajza sincs a birtokunkban, amelyből kiderülhetne születésének és halálának a pontos dátuma. Az általunk ismert dátumok csupán valamiféle megvilágításba helyezik azt az időszakot, amelyben bizonyos tudósok ténykedtek.

(2) Több bölcs is viselte ugyanazt a nevet, és ezért nehéz, sőt olykor lehetetlen kideríteni, hogy egy bizonyos kijelentést vajon az egyik, a másik vagy a harmadik tudósnak kell-e tulajdonítanunk. A Talmud (Éruvin 8b.) például öt olyan tudósról is beszél, akiket egyaránt Ráv Káhánának hívtak, és akik különböző nemzedékekben tevékenykedtek.

(3) Az idők során a másolók és nyomdászok által elkövetett hibák komoly és időnként megoldhatatlan nehézségeket és zavart eredményeztek az egyes tudósok azonosítása terén.

Mindezek ellenére van átfogó képünk az egymásra következő nemzedékekről, és az itt következő listák és táblázatok rövid összefoglalást adnak erről.

Az egyes nemzedékek listákban és táblázatokban feltüntetett sorai nyilvánvalóan csupán nagy általánosságban utalnak a korra, amelyben ezek a tudósok tevékenykedtek. Egy adott tudós „nemzedéke” az az időszak, amelyben rabbinikus tekintélyre tett szert és amelyből legfőbb tórai tanításai fennmaradtak. Egyes tudósok két egymásra következő nemzedékben is meg vannak említve, vagy azért, mert átmeneti időszakban fejtették ki tevékenységüket vagy azért, mert matuzsálemi kort adatott megélniük.

A listában számos fontos táná és ámorá neve szerepel, és mellettük a következő rövidítések találhatók:

– a tánáita korszakot megelőzően élt tudós

– táná

 – átmeneti időszak a tánáita és az ámoráita korszak között

Á – ámorá

I – főleg Erec Jiszráelben működött tudós

B – főleg Babilóniában működött tudós

A számok az(oka)t a nemzedéke(ke)t jelölik, amely(ek)ben az egyes tudósok tevékenykedtek.

A nemzedékekre való felosztás a következőknek megfelelően történt:

 

Pre-tánáita időszak:

Zugot, „Párok” (ez a kifejezés a korabeli kettős bírósági veze­tés­re utal): i. e. 200–i.sz. 20.

Tánáita időszak:
1. nemzedék: i. sz. 20–40.
2. nemzedék: 40–80.
3. nemzedék: 80–110.
4. nemzedék: 110–135.
5. nemzedék: 135–170.
6. nemzedék: 170–200.
Átmeneti időszak: 200–220.
Ámoráita időszak:
1. nemzedék: 220–250.
2. nemzedék: 250–290.
3. nemzedék: 290–320.
4. nemzedék: 320–350.
5. nemzedék: 350–375.
6. nemzedék: 375–425.
7. nemzedék: 425–460.
8. nemzedék: 460–500.
A Tánáita időszak
Dátumok
Tánák

Történelmi események Erec Jiszráelben

Világesemények
i. e. 4. század
i. e. 3. század
Simon Hácádik
Antigonosz Szochoból
Nagy Sándor meg­hó­dítja Erec Jisz­rá­élt
i. e. 332
A Keletet a görögök uralják
i. e. 2. század
Joszé ben Joezer
Joszé ben Jochánán
Jehosuá ben Práchjá
Nitáj HáÁrbéli
Hasmóneusok
A szeleukidák hatalmának hanyatlása
i. e. 1. század
Jehudá ben Tábáj
Simon ben Sátách
Smájá, Ávtaljon
Alexander Jánnáj
i. e. 30-i. sz. 20.
i. sz. 20-40.
Hilél, Sámáj
1. Gámliél (I) HáZákén
Heródesi időszak
i. e. 30.
A Római Birodalom felemelkedése keleten.
Augustus
i. sz. 40-80.
i. sz. 80-110.
2. Simon ben Gámliél (I)
    Jochánán ben Zákáj
3. Gámliel (II) of Jávne
    Eliezer ben Hyrcanus
A Második Szen­tély lerombolása
i. sz. 70.
Vespasianus, Titus
i. sz. 110-135.
135-170.
4. Ákivá
5. Simon ben Gámliél (II)
    Simon (ben Jocháj)
    Méir
Bar Kochba fel­ke­lés
i. sz. 135.
Hadrianus
170-200.
6. Jehudá HáNászi

     (a Fejedelem)
A Misna végső megszerkesztése
i. sz. 200.
Caracalla,

Alexander Severus

Az ámoráita időszak
Dátumok
Erec Jiszráel
Babilónia
Világesemények
200-220

Átmeneti időszak

Osájá Rábá

Bár Kápárá

Chijá
 
 
 
220-250
250-290
290-320
1. Chániná (bár Chámá),     Jánáj,

Jehoshuá ben Lévi

2. Jochánán (bár Nápáchá)
    Rés Lákis

3. Ámi, Ászi, Zérá

Ráv, Smuél

Huná, Jehudá (bár Je­chez­kél)

Rábá (bár Náchámáni)

Joszéf (bár Chijá)

226
A szasszanida királyság Babilóniában
320-350
350-375
4. Hilél (II), Joná,

Joszé (bár Zvidá)

5. Máná (II)

Tánchumá bár Ábá

Ábájé, Rává, Rámi bár Chámá

Pápá
313
A kereszténység a Római Birodalomban hivatalosan is elismert vallássá válik
375-425
425-460
6.
7.
Ási, Ráviná (I)

Már bár Ráv Ási

395
A Jeruzsálemi Talmud végső megszerkesztése

A Római Birodalom keleti és nyugati részre válik szét.

460-500
8.
Rábá Toszfáá

Ráviná (II)

476

kb. 500

A Nyugat-Római Birodalom bukása

A Babilóniai Talmud végső megszerkesztése

Tánák és ámorák
Dátumok
Nászi

Más vezető Tánáim

i. e. 20
Hilél
i. sz. 20
Simon
20–40
1. Gámliél (I),

    a nagy öreg
Ákávjá ben Máhálálél, Bává ben Butá, Ben Hé Hé, Jo­ná­tán ben Uziél
40–80
2. Simon ben Gámliél

    (I)
Cádok (I), Chániná ben Doszá, Chániná Szgán Há­ko­há­nim, Doszá ben Hyrcanus, Jehudá ben Bötérá (I), Jo­chá­nán ben Zákáj
80–110
3. Gámliél (II), a Jávnei Elázár ben Árách, Elázár ben Cádok (I), Eliezer (ben Hyr­ca­nus), Eliezer ben Jáákov (I), Jehosuá (ben Chánánjá), Jo­szé Hákohén, Náchum a Gámzoi, Nechunjá ben Hákáná, Smu­él Hákátán, Tárfon
110–135
4.
*Ábá Sául, Ákivá, Cádok (II), Cháláftá, Chánánjá ben Cháchináj, Chánánjá ben Trádjon, Chánánjá Jehosuá (ben Chá­nánjá) (unokaöccse), Eláj, Elázár a Modiini, Elázár ben Ázárjá, Elisá ben Ávujá, Jehudá ben Bává, Jehudá ben Bté­rá (II), Jismáél (ben Elisá), Jochánán ben Broká, Jo­chá­nán ben Nuri, Joszé ben Kiszmá, Joszé HáGlili, Simon ben Ázáj, Simon ben Nánász, Simon ben Zomá
135–170
5. Simon ben Gámliél

    (II)
Chániná ben Gámliél, Elázár ben Cádok (II), Elázár (ben Sá­muá), Eliezer ben Joszé HáGlili, Jehosuá ben Korchá, Je­hudá (ben Eláj), Jismáél ben Jochánán ben Broká, Jo­chá­nán Hászándlár, Jonátán, Joszé (ben Cháláftá), Méir, Nátán HáBávli, Nechemjá, Simon (ben Jocháj)
170–200
6. Jehudá HáNászi

(a Fejedelem)

Chámá bár Biszá, Elázár ben Simon, Jismáél ben Joszé, Jo­szé ben Jehudá (ben Eláj), Joszé ben Mösulám, Pinchász ben Jáir, Simon ben Cháláftá, Simon ben Elázár, Simon ben Jehudá, Simon ben Mönászjá, Szumáchosz
200–220
Gámliél (III) bár rabbi

(Jehudá HáNászi)

Bár Kápárá, Chijá, Lévi (ben Sziszi), Osájá Rábá, Sélá, Si­mon bár rabbi (Jehudá HáNászi)
Erec Jiszráel-i ámorák
Babilóniai ámorák
220–250
1. Chániná (bár Chámá), Jánáj, Je­ho­suá ben Lévi, Jehudá Nösziá (I)
Már Ukvá (I), Ráv, Smuél
250 – 290
2. Chámá bár Chániná, *Jáákov bár Idi, Jichák (Nápáchá), Jochánán (bár Nápáchá), Joszé ben Chániná, Rés Lákis, *Ulá (bár Jismáél) Ádá bár Áhává (I), Ávimi, Chijá bár Ási, Chi­já bár Joszéf, Chiszdá, Gidél, Hámnuná (I), Hu­ná, Je­hudá (bár Jechezkél), Jirmöjá bár Ábá, Ká­há­ná (I), Mátáná (I), Náchmán (bár Jáá­kov), Zöiri
290–320
3. Ábáhu, Ámi, Ászi, *Chágáj, Chániná bár Pápá, Chelbo, Chijá bár Ábá, Eláj, Elázár (ben Pdát), *Jirmöjá, Smuél bár Náchámáni, Zérá Áchá bár Jáákov, Chiszdá, *Dimi, *Idi bár Ávin (I), Joszéf (bár Chijá), Rábá bár bár Cháná, Rábá (bár Náchmáni), Rábá bár Ráv Huná, *Rávin (Ávin), Séset
320–350
4. Áchá, Börechjá, *Chizkijá, Hilél (II), Huná (bár Ávin), Jehudá ben (Simon ben) Pázi, Joná, Joszé (bár Zvidá) Ábájé, Ádá bár Áhává (II), *Dimi a Nöhárdeái, Náchmán bár Chiszdá, Rámi bár Chámá, Rává
350–375
5. Ávin (II), Chániná Ciporiból, Máná (II), Tánchumá bár Ábá *Ámémár, Chámá, Huná bár Jehosuá, Káháná (IV), Pápá, Pápi, Zvid
375–425
6.
*Áchá bár Rává, Ási, Gövihá a Bé-Ktili, *Jémár, Már Zutrá, Ráfrám (I), Ráviná (I)
425–460
7.
Már bár Ráv Ási; Ráfrám (II)
460–500
8.
Rábá Toszfáá, Ráviná (II)

* A csillaggal jelölt név azt jelzi, hogy az illető Bölcs a következő nemzedék idején is még aktívan tevékenykedett.

Tánák és ámorák válogatott listája

Ez a lista csupán a talmudi bölcsek legmeghatározóbbjait sorolja. Az egész lista nagyon sok nevet foglalna magában – ezek közül sok név csu­pán egyszer van említve az egész rabbinikus irodalomban.

A tánák és ámorák teljes listája (Áron Hyman rabbi, Toldot háTánáim vöÁmoráimcímű könyve harmadik kötetének végén megjelent összeállítás alapján):

* Több mint 160 tánát említ a Misna;
* Több mint 260 tánát említ a Brájtá és a Toszeftá;

* 3400 ámorá kerül említésre z egész Babilóniai és Jeruzsálemi Talmudban és a Midrásokban.

Ábá rabbi– ÁI,3

Ábá Árichá (lásd Ráv)

Ábá bár Ábá (lásd Ávuhá DöSmuél)

Ábá bár Chijá bár Ábá rabbi– ÁI, 3

Ábá Sául – T, 4-5

Ábáhu (Áváhu) rabbi– ÁI, 3

Ábájé – ÁB, 4

Áchá rabbi – ÁI, 4

Ráv          Áchá bár Jáákov – ÁB, 3

Áchá bár Rává – ÁB, 6-7

Ráv          Ádá bár Áhává (1) – ÁB, 2

Ráv          Ádá bár Áhává (II) – ÁB, 4

Áfesz rabbi – ÁI, 1

Ákávjá ben Máhálálél – T, 1

Ákivá rabbi – T, 4

Ámémár – ÁB, 5-6

Ámi rabbi – ÁI, 3

Antigonosz, a Szochoi – Z

Ráv          Ási – ÁB, 6

Ászi rabbi – ÁI, 3

Ráv          Ászi – ÁB, 1

Ávimi – ÁB, 2

Ávimi bár Ábáhu – ÁI, 4

Ávin rabbi (lásd Rávin)

Ávin (II) rabbi (bár Ávin) – A1, 5

Ávtáljon – Z

Ávuhá Dö (az apja) Smuél(nak) (= Ábá bár Ábá) ­ÁB, 1

Ázárjá (Ezrá) – ÁI, 5

Bár Kápárá – TA

Bává ben Butá – T, 1

Ben Ázáj (lásd Simon ben Ázáj)

Ben Hé Hé – T, I

Ben Nánász (lásd Simon ben Nánász)

Ben Zomá (lásd Simon ben Zomá)

Ráv          Bivi bár Ábájé – ÁB, 5

Börechjá rabbi – ÁI, 4

Cádok (I) rabbi – T, 2

Cádok (II) rabbi – T, 5

Chágáj (Ráv Chágá) rabbi – ÁI, 3-4

Cháláftá rabbi – T, 4

Ráv          Chámá – ÁB, 5

Chámá bár Biszá rabbi – T, 6

Chámá bár Chániná rabbi – ÁI, 2

Ráv          Chámá bár Gurjá – ÁB, 2

Ráv          Chánán bár Rábá (Ábá) – ÁB, 2

Chánánjá (Chániná) ben Cháchináj – T, 4

Chánánjá (Chániná) ben Trádjon rabbi – T, 4

Chánánjá (Chániná) Jehosua (ben Chánánjá) (unokaöccse)

– T, 4

Chániná rabbi (a Ciporii) – ÁI, 5

Chániná (Chinená) bár Pápá rabbi – ÁI, 3

Chániná (ben Chámá) rabbi – ÁI, 1

Chániná ben Doszá rabbi – T, 2

Chániná ben Gámliél rabbi – T, 5

Chániná (Chánánjá) rabbi szgán hákohánim (a főpapp

helyettese) – T, 2

Chelbo rabbi – ÁI, 3

Chijá rabbi – TA

Chijá bár Ábá rabbi – ÁI, 3

Ráv          Chijá bár Ási – ÁB, 2

Ráv          Chijá bár Joszéf – ÁB, 2

Ráv          Chijá bár Ráv – ÁB, 2

Ráv          Chiszdá – ÁB, 3

Chizkijá rabbi – ÁI, 4-5

Chizkijá (bár Chijá) – ÁI, 1

Ráv          Dimi – ÁB, 3-4

Ráv          Dimi, a Nöhárdöái – ÁB, 4

Doszá ben Hyrcanus rabbi – T, 2

Eláj rabbi – T, 4

Eláj (Elá, Lá) rabbi – ÁI, 3

Elázár ben Árách rabbi – T, 3

Elázár ben Ázárjá rabbi – T, 4

Elázár ben Cádok (I) rabbi – T, 3

Elázár ben Cádok (II) rabbi – T, 5

Elázár (ben Pdát) rabbi – ÁI, 3

Elázár (ben Sámuá) rabbi – T, 5

Elázár ben Simon rabbi – T, 6

Elázár HáKápár rabbi – T, 6

Elázár HáModái rabbi (a Modiini) – T, 4

Eliezer ben Hyrcanus rabbi – T, 3

Eliezer ben Jáákov (I) rabbi – T, 3

Eliezer (Elázár) ben Joszé rabbi – ÁI, 5

Eliezer ben Joszé HáGlili rabbi (a Galileai) – T, 5

Elisá ben Ávujá – T, 4

Rábán       Gámliél (III) bár rabbi (Jehudá HáNászi) – TA

Rábán       Gámliél (I) HáZákén – T, 1

Rábán       Gámliél (11), a Jávnei – T, 3

Ráv          Gidél – ÁB, 2

Gönivá – ÁB, 1-2

Ráv          Gövihá, a Bé-Ktili – ÁB, 6

Ráv          Hámnuná (1) – ÁB, 2

Ráv          Hámnuná (II) – ÁB, 3

Hilél (II) – ÁI, 4

Hilél Házákén (az idősebb) – Z

Hosájá Rábá rabbi (lásd Osájá)

Ráv          Huná (Chuná) – ÁB, 2

Ráv          Huná (bár Ávin) – ÁI, 4

Ráv          Huná bár Jehosuá ÁB, 5

Ráv          Idi bár Ávin (I) – ÁB, 3-4

Ráv          Idi bár Ávin (II) – ÁB, S

Jáákov bár Idi rabbi – ÁI, 2-3

Jánáj rabbi – ÁI, 1

Jehosuá bár Idi rabbi – ÁB, 5-6

Jehosuá (ben Chánánjá) rabbi – T, 3

Jehosuá ben Korchá rabbi – T, 5

Jehosuá ben Lévi rabbi – ÁI, 1

Jehosuá ben Práchjá – Z

Jehudá (bár Chijá) – ÁI, 1

Jehudá ben Bává rabbi – T, 4

Jehudá ben Bötérá (I) rabbi – T, 2

Jehudá ben Bötérá (II) rabbi – T, 4

Jehudá (ben Eláj) rabbi – T, 5

Ráv          Jehudá (bár Jechezkél) – ÁB, 2

Jehudá ben (Simon ben) Pázi rabbi – ÁI, 4

Jehudá ben Tábáj – Z

Jehudá HáNászi rabbi (a Fejedelem) – T, 6

Jehudá Nösziá (I) rabbi – ÁI, 1

Ráv          Jémár – ÁB, 6-7

Jichák ben Elázár rabbi – ÁI, 4

Jichák bár Náchmán rabbi (Náchmáni) – ÁI, 3

Jichák rabbi (Nápáchá) – ÁI, 2

Jirmöjá rabbi – ÁI, 3-4

Ráv          Jirmöjá ben Ábá – ÁB, 2

Jismáél (ben Elisá) rabbi – T, 4

Jismáél ben Jochánán ben Broká rabbi – T, 5

Jismáél ben Joszé rabbi – T, 6

Jochánán (bár Nápáchá) rabbi – ÁI, 2

Jochánán ben Broká rabbi – T, 4

Jochánán ben Nuri rabbi – T, 4

Rábán       Jochánán ben Zákáj – T, 2

Jochánán Hászándlár rabbi („a cipész”) – T, 5

Joná rabbi – ÁI, 4

Jonátán rabbi – T, 5

Jonátán ben Uziél rabbi – T, 1

Joszé (ben Cháláftá) rabbi – T, 5

Joszé ben Chániná rabbi – ÁI, 2

Joszé ben Jehudá (ben Eláj) rabbi – T, 6

Joszé ben Jochánán – Z

Joszé ben Joezer – Z

Joszé ben Kiszmá rabbi – T, 4

Joszé ben Mösulám rabbi – T, 6

Josijá rabbi – T, 5

Joszé (bár Zvidá) rabbi – ÁI, 4

Joszé HáGlili rabbi („a Galileai”) – T, 4

Joszé Hákohén rabbi – T, 3

Ráv          Joszéf (bár Chijá) – ÁB, 3

Ráv          Káháná (I) – ÁB, 1

Ráv          Káháná (II) (Ráv tanítványa) – ÁB, 2

Ráv          Káháná (Ill) – ÁB, 3

Ráv          Káháná (IV) – ÁB, 5

Ráv          Káháná (V) – ÁB, 6

Kárná – ÁB, 1

Kohén rabbi – ÁI, 3

Ráv          Kötiná – ÁB, 2

Lévi (ben Sziszi) – TA

Máná (Máni) (I) rabbi – ÁI, 2

Máná (II) rabbi – ÁI, 5

Már bár Ráv Ási – ÁB, 7

Már Ukvá (I) – ÁB, 1

Már Zutrá – ÁB, 6

Ráv          Mátáná (I) ÁB, 2

Méir rabbi – T, 5

Ráv          Mösársijá – ÁB, 5

Ráv          Náchmán bár Chiszdá – ÁB, 4

Ráv          Náchmán (bár Jáákov) – ÁB, 3

Ráv          Náchmán bár Jichák – ÁB, 4

Náchum, a Gámzoi – T, 3

Nátán (HáBávli) rabbi, a Babilóniai – T, 5

Nechemjá rabbi – T, 5

Nechunjá ben Hákáná rabbi – T, 3

Nitáj HáÁrbéli – Z

Osájá (Hosájá) rabbi Rábá – TA

Ráv          Pápá – ÁB, 5

Ráv          Pápi – ÁB, 5

Pinchász (ben Chámá) rabbi – ÁI, 4

Pinchász ben Jáir rabbi – T, 6

Rábá bár Ávuhá – ÁB, 2

Rábá bár bár Cháná – ÁB, 3

Rábá bár Cháná – ÁB, 1

Rábá (bár Náchámáni) – ÁB, 3

Rábá bár Ráv Huná – ÁB, 3

Rábá Toszfáá – ÁB, 8

Rabbi (lásd Jehudá HáNászi)

Ráchává (Pumbeditából) – ÁB, 3

Ráfrám (I) – ÁB, 6

Ráfrám (II) – ÁB, 7

Rámi bár Chámá – ÁB, 4

Ráv (= Ábá Árichá) – ÁB, 1

Rává – ÁB, 4

Rávin (Ávin, Bon) – ÁI, 3-4

Ráviná (I) – ÁB, 6

Ráviná (II) (bár Huná) – ÁB, 8

Rés Lákis (lásd Simon ben Lákis)

Sámáj – i.sz. 1. század

Sámuél (lásd Smuél)

Ráv          Sélá – TA

Ráv          Sésá (Séset) bár Ráv Idi – ÁB, 4-5

Ráv          Séset – ÁB, 3

Ráv          Séset bár Ráv Idi (lásd Sésá bár Ráv Idi)

Simon (Semen) bár Ábá rabbi – ÁI, 3

Simon (bár Jocháj) rabbi – T, 5

(Simon) ben Ázáj – T, 4

Simon ben Cháláftá rabbi – T, 6

Simon ben Elázár rabbi – T, 6

Rábán       Simon ben Gámliél (I) – T, 2

Rábán       Simon ben Gámliél (II) – T, 5

Simon ben Jehudá rabbi – T, 6

Simon ben Lákis rabbi – ÁI, 2

Simon ben Mönászjá rabbi – T, 6

Simon ben Nánász rabbi – T, 4

Simon ben Pázi rabbi – ÁI, 2-3

Simon ben rabbi (Jehudá HáNászi) – TA

Simon ben Sátách – Z

Simon ben Zomá – T, 4

Simon HáCádik (az Igaz) – Z

Smájá – Z

Smuél – ÁB, 1

Smuél bár Jichák rabbi – ÁI, 3

Smuél bár Joszé bár Bon rabbi (Ávin) – ÁI, 5

Smuél bár Náchámáni rabbi (Náchmán) – ÁI, 3

Smuél Hákátán – T, 3

Szimlái rabbi – ÁI, 2

Szumáchosz – T, 6

Tánchumá (bár Ábá) rabbi – ÁI, 5

Tárfon rabbi – T, 3

Ukvá, Már (lásd Már Ukvá)

Ulá (bár Jismáél) – ÁI, 2-3

Zérá rabbi – ÁI, 3

Ráv          Zérá – ÁB, 4

Zöiri – ÁB, 2

Zriká rabbi – ÁI, 3

Zutra, Mar (lásd Mar Zutra)

Ráv          Zvid – ÁB, 5