A ros hásánái új gyümölcs hagyománya mögött egy különleges áldás áll, de vajon mi számít ma valóban „új” gyümölcsnek?
Szokás ros hásáná második napján valamilyen új gyümölcsöt enni. De vajon miért?
A Sehechejánu áldás
A zsidóságban sokféle áldással áldjuk meg az Örökkévalót. A Sehechejánu áldást akkor mondjuk, ha valami örömteli dologban van részünk (Széder birkát hánehenin 12:1.).
Az áldás szövege magyarul így hangzik: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki életben tartott, megőrzött bennünket, s engedte, hogy megérjük ezt a mai napot”.
Ilyenek például az ünnepek: minden ünnep egy új mérföldkő, ezért mondunk rájuk Sehechejánu áldást (Talmud, Éruvin 40b.). Egy új gyümölcs fogyasztása is ilyen örömteli mérföldkő, ezért az evésen kívül az örömre is mondunk egy külön áldást (SzBH uo. 11:12.).
Ros hásáná második estéjén már kicsit bajos lenne áldást mondani az ünnepre, amire előző nap már mondtunk áldást: nők a gyertyagyújtáskor, férfiak a kidus során. Ezért lehetőség szerint az étkezés részeként legyen az asztalon egy új gyümölcs, amire gyertyagyújtáskor és a kidus során gondolunk, miközben a Sehechejánu áldást mondjuk (Sulchán áruch RSZ 600:6.).
Ha azonban nem sikerül új gyümölcsöt beszerezni, a Sehechejánu áldását akkor is el kell mondani (uo.).
Kérdés, mi számít új gyümölcsnek?
Olyan gyümölcsre mondhatunk Sehechejánu áldást, amelyet hosszú idő óta nem ettünk, mert most kezdődik a szezonja, ezért új, és az ember örül neki (SzBH uo.).
Mire nem mondhatunk áldást?
A Sulchán áruch szerint (OC 225:6.) arra a gyümölcsre, ami egész évben kapható, nem mondunk Sehechejánut, „akkor sem, ha nem ettünk nagyon régóta”.
Egy szezonális gyümölcs, ami egész évben megőrizhető, nem számít új gyümölcsnek. A ReMÁ (uo.) példának bizonyos zöldségeket említ, „amik elvermelve egész évben eltarthatóak”. Mai technikára lefordítva ezek azok, amelyek hűtve sokáig eltarthatóak és ugyanolyan jók hónapokkal később is, mint a szezonban. Ebből következik az is, hogy az olyan zöldség-gyümölcs, amely szezonális, de importálva kapható egész évben, nem számít új gyümölcsnek.; Beér Mose responsum 5. kötet 65:8.).
Nézzük meg, milyen gyümölcsök jöhetnek számításba itt Budapesten. Pl. a paradicsom, igaz, hogy egész évben kapható, de a helyi, friss paradicsom újnak számít az egész évben kapható import mellett, hiszen sokkal finomabb, az emberek várják. (Tesuvot vehánhágot responsum 1. kötet 201. fejezet).
Az Álter Rebbe hozzáteszi, hogy „ha az új felismerhető az íze vagy a külseje alapján, akkor lehet rá mondani Sehehejánut” (SzBH uo. 15.). Tehát, ha a friss sokkal jobban néz ki, sokkal finomabb, mint a hűtőben eltárolt, akkor arra lehet mondani Sehehejánut. Mai fogalmainkra lefordítva tehát az a gyümölcs is alkalmas lehet új gyümölcsnek, amely ugyan egész évben beszerezhető, de ritkaságnak számít, nehezen hozzáférhető vagy különösen drága (TV uo. elérhető legyen, örülnek, amikor hozzájutnak). Görögdinnye, ha kapható is év közben, drágább, más ízű, mint a nyári magyar dinnye. Friss füge vagy a barack alkalmasak lehetnének az áldásmondásra a szezonjuk kezdetén, de ros hásánára már nem hatnak az újdonság erejével, ha már ettünk belőlük. A mandarin és más, télen jellemző citrusfélék alkalmasok a Sehechejánura, de általában még nem kaphatóak ros hásánákor.
Oberlander Báruch: mire mondhatunk áldást?
Emlékszem, gyerekkoromban a kivi volt, amit ilyenkor használtunk: nem volt gyakori, messziről hozták és újdonságnak számított ősszel.
Manapság, amik számításba jöhetnek, azok a dél-amerikai, ázsiai gyümölcsök, amik ritkaságok, és az ember örül nekik. Van köztük, ami finom, van, ami érdekes ízű, és van, aminek semmi íze nincsen… De ezekre a ritka gyümölcsökre csak akkor lehet mondani Sehechejánut, ha nem ettük sokáig, és nem kaphatóak egész évben.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Kattints ide és kérdezz a rabbitól!