Szabad megszagolni az etrogot szukkotkor, és mi köze mindehhez a mukce szabályainak?
Oberlander Báruch rabbi szukkot egyik gyakori kérdését járja körül, hogy valóban része-e az etrog megszagolása a luláv micvájának?
Egy kedves ismerősöm az ünnep második napján eljött a Vasváriba ima közben, mert feltétlenül akart áldást mondani a lulávra. Kimentem vele a szukkába, meglengette a lulávot, majd megszagolta az etrogot. Mikor megkérdeztem, miért szagolta meg, azt felelte: „Része a micvának!” Valóban része lenne?
Szukkot és a mukce tilalma
A valóság az, hogy nemcsak, hogy nem része, de az etrogot nem is illik megszagolni, a mirtusz ágat nem is szabad! A Tóra (3Mózes 23:40.) a lengetést írja elő, nem a szagolást. Ahhoz, hogy megértsük ezt, meg kell ismernünk egy háláchát.
Ismert a mukce fogalma. Egy olyan tárgyat, amely szombaton vagy ünnepnapon tiltott tevékenységhez kötődik, azt nem szabad használni és meg sem szabad mozdítani (Sulchán áruch – Orách chájim 308:3.). Meglepő módon ez kiterjed a szukkára, sőt részben magára az ünnepi csokorra is.
Mit mond a zsidó jog?
A háláchá (SÁ RSZ 638:1.) azt mondja, hogy a szchách, a növények, amelyek a szukka tetejét képezik, ami a szukka legfontosabb eleme, az mukce az ünnep teljes ideje alatt, tehát szimchát Torá végéig (SÁ uo. 667:1.): bibliai tilalom alapján nem szabad levenni és másra felhasználni, mert el van különítve a micvára (SÁ RSZ uo.). Rabbinikus tilalom alapján ugyanez vonatkozik a szukka falaira is (uo. 2.).
Azonban csak akkor tilos elvenni, ha már nem a szukka részeként használnánk a továbbiakban, de más célra lehet használni, ha ott marad a helyén, pl. nekitámaszkodni a falnak, rálógatni valamit, a tetőn lévő növények kellemes illatát élvezni stb. (uo. 5.). De leszedni még a díszeket sem szabad, mert bár ez nem szerves része a micvának, de díszíti azt, és szégyen volna számára, ha leszednénk (uo. 6.). Még ha össze is dőlt a szukka, vagy leesett a dísze, nem szabad másra felhasználni, mukce (uo. 1. 6.).
A mirtusz és az etrog fő használata
A fentiek alapján nem szabad a mirtuszágat sem megszagolni, mivel annak fő használata a jó illatából adódik, de most a micvára van elkülönítve, ezért nem szabad élvezni a szagát (SÁ uo. 653:1.). Mivel az etrog fő felhasználási módja a megevése, ezért megszagolni elvileg szabad szukkotkor (uo.). Kérdés, kell-e rá áldást mondani, ahogy egész évben tesszük, ha jó illatú gyümölcsöt szagolunk. Ilyenkor azt az áldást mondjuk: Báruch Átá… hánotén réách tov bápérot! („Áldott vagy Te… aki jó illatot tesz a gyümölcsökben!”) (Széder Bilchot hánehenin 11:3.). Az egyik vélemény szerint az évközbeni és ünnepi használatot is figyelembe kell venni: év közben a fő használata a gyümölcsnek az elfogyasztása, a másodlagos használata a jó illata. Az etrogot azonban az ünnep alatt nem szabad megenni. Mivel az elsődleges használata tilos, olyannak számít, mintha szukkotkor nem lenne haszna, ezért nem mondunk áldást a másodlagos használatára sem (uo. 8.). Más vélemény szerint azonban, ha csak az evése tilos, a szagolására kell áldást mondani. Mivel kétféle vélemény van róla, ezért a Sulchán áruch (SzBH uo.) azt mondja, hogy nem illik megszagolni szukkotkor az etrogot, a fölösleges áldásmondás elkerülése érdekében.
Az etrog megszagolása tehát semmiképen nem kötelező része a micvának, de még ha meg is van engedve, akkor sem illik, és valójában nem is láttam vallásos körökben, hogy megszagolnák.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Kattints ide és kérdezz a rabbitól!